2012. október 30., kedd

Napsugár a szürkeségben

Végérvényesen véget ért az indián nyár, beköszöntött az álmos szürke idő. Napsugár csak néha csillan éltetőn, sok helyütt sapka villan fejtetőn, álmos szemek néznek rád mindenhol felejtőn.
Ilyenkor csak a színterápia segíthet: minél több színes ruhát kell viselni, illetve minél több színes ételt enni, hogy jobb legyen a kedvünk. Nálam hétvégén érkezett el az pont, amikor most azonnal valamilyen sárga színű sütit kellett sütnöm (miért pont sárga? nem tudom, úgy keltem fel, hogy az kell, és kész!). Mit csinál az egyszeri leány, ha ezen elhatározásra jut: körülnéz, milyen sárga színű élelmiszer van a háznál? Csupán néhány citrom árválkodott a hűtőben, ami megfelelt a kívánalomnak, ezért citromos süti fog készülni, ez már tuti. A következő gondolatom már az a recept volt, amit már régen kinéztem Trollanyunál. A gondolatot tett követte: irány a konyha, néhány perc múlva már a sütőben volt a tészta. Alig tudtam kivárni, hogy elkészüljön..

Vaníliás limoncello kenyér
Hozzávalók
- 2 tojás
- 20 dkg cukor 
- 2,5 dl görög joghurt
- 3 ek olaj
- 1 citrom reszelt héja
- 2 ek limoncello likőr (muszáj elmondanom, hogy saját készítésű!)/citromlé
- 25 dkg liszt
- 1 cs sütőpor
- 1/2 tk szódabikarbóna
- pici só
- 1 tk vaníliakivonat (vagy egy vaníliarúd kikapart belseje)
A mázhoz:
- 10 dkg porcukor
- 2 ek limoncello likőr/citromlé
Elkészítés
Hihetetlenül bonyolult összedobni a tésztát. A nedves hozzávalókat simára keverjük, a száraz hozzávalókat egy másik tálban szintén elvegyítjük, majd a két keveréket összekeverjük (keveredik a keveredés..). Egy őzgerincformát kivajazunk és lisztezünk. A masszát beleügyeskedjük a formába, 180 fokra előmelegített sütőbe toljuk, ahol kb. 40 perc alatt készre sütjük (tűpróba!). Ha készen van a piskóta, kihűtjük.
A mázhoz a porcukrot elkeverjük a likőrrel (citromlével), és meglocsoljuk vele a piskótát. Ennyi. Indulhat a vitaminpótlás! (jó kifogás sose rossz!)
Jó étvágyat!



2012. október 28., vasárnap

Ez nagyon retro!

Egy film miatt most teljesen retro hangulatban vagyok. Régi képeket nézegetek, régi filmek után kutatok a youtubon, még a ruhatáramat is átnéztem, hogy milyen régi darabokat találok benne. Teljes a nosztalgia a 80-as, 90-es évek iránt. Furcsa látni, hogy azok a filmek, amelyek egykor nagyon fontosak voltak, ma mennyire nem azok. Azok a pillanatok, amelyek egykor olyan fontosak voltak, ma már nehezen felidézhetők. Azok az emberek, akik akkor életünk részei voltak, most már messze járnak tőlünk térben és időben. Azok a célok, amelyek egykor fontosak voltak vagy megvalósultak, vagy nem, de már nem értjük, miért voltak akkor annyira fontosak. Néha jó visszanézni a múltba, hogy tudjuk, hol tartunk a jelenben, és újra kíváncsian várjuk a jövőt.
Hűha, ma nagyon filozofikus hangulatban vagyok. És mi volt az a film, ami kiváltotta nálam ezt az állapotot? A feláldozhatók 2. , ami egy igazi retro film (a részletes véleményemet ITT találjátok róla), ezért kedvet kaptam egy retro édesség elkészítéséhez:

Kávé puding

Hozzávalók:
- 1 l tej
- 6 ek kukoricakeményítő
- 16 dkg cukor
- 6 tk nescafé
Elkészítés
Rémesen bonyolult feladatra vállalkoztunk az elkészítésével.
Egy lábosban elkeverjük a cukrot a keményítővel, és folyamatos keverés közben hozzáadjuk a tejet. Tűzre vele, ha már meleg, belerakjuk a kávét is. Felforraljuk, majd sűrűsödésig főzzük. És ennyi (túl lehetett élni, ugye?). Tálkát vagy poharat elő, mérjük bele a pudingot, szórjuk meg csokireszelékkel (lehet helyette tejszínhabot is használni), hűtőbe vele egy éjszakára, másnap pedig rávetjük magunkat a nasira, és addig pusztítjuk, amíg van (sajnos gyorsan be fog következni ez az állapot..).
A recept INNEN

Jó étvágyat!




2012. október 24., szerda

Napóleon kuglóf

Ma Napóleonról zeng billentyűzetemen az ének.
Nem, nem a diktátorról, a véreskezű zsarnokról, a francia forradalom vérgőzéből a császári trónusig emelkedő katonáról.
Volt egy másik arca is: a családját imádó, igazi mama kedvence. Rendkívül különleges volt a kapcsolata az édesanyjával, Letiziával, aki egy igazi korzikai mamma volt: a gyermekeiért élő, azokat anyatigrisként védő édesanya. Napóleon bálványként imádta, pedig bizony a mama még akkor sem kímélte fiacskáját, amikor császár lett: állítólag nem egyszer lehordta mások előtt valami rettentő komoly családi ok miatt Napóleont, aki ezt békésen tűrte, majd bocsánatot kért a kedves mamától, és miután az távozott, folytatta tovább a haditanácsot tábornokaival.
A nőkkel nem volt szerencséje. Pontosabban eggyel nem: Joséphine-el, a feleségével. Akivel nem mindennapi körülmények között találkozott: egy tábornoktársának volt a barátnője. Nem, nem párbajozott érte (pedig ezt vártuk volna egy hős katonától, nem?), igazából Joséphine-nek nem is tetszett a kis tábornok (tényleg kicsi volt: ott álltam az életnagyságú viaszszobra mellett a Tussaud-múzeumban, és alacsonyabb volt, mint én a 160 centimmel). A barátai figyelmeztették, hogy nem a megfelelő nőre pazarolja az érzelmeit: Joséphine csapodár volt, megbízhatatlan, és könnyelmű. Ugyanakkor melegszívű, vidám, családszerető. És egy jelentősebb csata megnyerése után rájött, hogy neki mégiscsak kell ez a nyers, modortalan, egoista, lánglelkű fiatalember, aki szép jövő előtt áll. A házasságba a rengeteg adósságon túl még két gyermeket is hozott, akiket Napóleon sajátjaként nevelt. A házasságuk jól működött, de bizony Joséphine nem volt mindig hűséges az urához.. Olvastam Napóleon egy levelét, amelyet Joséphine-hoz írt, miután megtudta, hogy megcsalta egy tábornokkal, aki mellesleg jó barátja is volt (és nem, nem ölette meg, csak egy távoli vidékre küldte harcolni): sütött belőle a fájdalom, a megalázottság, ha nem tudtam volna ki írta, el sem hiszem. Mégis mindig mindent megbocsátott a feleségének (na persze, a megcsalást visszaadta, de ezek csak kalandok voltak, hiába gyártottak a lengyelek legendát Marie Walewska grófnővel való rövid liezonjából), és a halálos ágyán is őt hívta (na igen, dinasztikus okokból el kellett vennie Mária Lujzát, aki megszülte neki a trónörököst, de ez az érzelmeken nem változtatott semmit).
És egy másik érdekesség: amikor Egyiptomba ment, művészeket vitt magával, akik megmutatták Egyiptom csodáit Európának (és nem mellesleg szépen kifosztották a királysírokat, és egyébként a francia hadsereg nagy része elpusztult értelmetlenül, de hát Napóleon mégsem volt gáncs nélküli lovag, nemdebár?)

Napóleonról nagyon sok édességet neveztek el, többek között ezt a kuglófot is:

Napóleon-kuglóf
Hozzávalók:
- 7 tojás
- 25 dkg cukor
- 30 dkg vaj
- 1 cs vaníliás cukor
- 2 ek rum
- 1 citrom reszelt héja
- 1 tk őrölt fahéj
- 1 csipet só
- 15 dkg őrölt mogyoró
- 15 dkg liszt
- 1 cs sütőpor
- 15 dkg csokireszelék
Elkészítés:
A sütőt előmelegítjük 180 fokra. A kuglófformát kivajazzuk és megszórjuk zsemlemorzsával.
A tojásokat szétválasztjuk, a fehérjéből a cukor felével kemény habot verünk. A sárgáját a puha margarinnal (hűtőből kivesz, kimér, mikróba betesz), a maradék cukorral, a vaníliás cukorral, a citromhéjjal, a fahéjjal, és a sóval összekeverjük.
Egy tálba öntjük a lisztet (stréberek szitálhatják is, én nem szoktam), hozzáadjuk a sütőport, a mogyorót, és a csokireszeléket. Hozzáadjuk a vajas keverékhez. Végül óvatosan hozzáforgatjuk a habot is.
És ennyi, a lényegi résszel végeztünk, a tésztát a formába öntjük, mehet a sütőbe kb. 60 percre (tűpróba!).
Ha kész a kuglóf, kiborítjuk egy tálcára, csokit olvasztunk a tetejére, vágott mogyoróval megszórjuk.
Stílszerűen Napóleon idejében játszódó filmet keresünk, és egy kis tejjel vagy kakaóval elmajszoljuk a finom sütit.
A recept A nagy kuglófkönyvből.
Jó étvágyat!




2012. október 22., hétfő

Sütőtökös torta

Amikor megláttam Nyammm játékfelhívását, azonnal tudtam, hogy nekem ezen részt kell vennem! Imádok játszani, és a kiírás is izgalmas volt: valami négyes számmal kapcsolatos sütit kellett kitalálni. Lelki szemeim előtt azonnal megjelent egy fahéjrudakból kirakott négyes (miért fahéjrúd? fogalmam sincs..), már csak a hozzá tartozó sütit kellett kitalálni. Egészen péntekig nem tudtam dönteni, aztán a zöldségesnél szembetaláltam magam egy helyes sütőtökkel, és a kérdés eldőlt: ebből bizony pályamű lesz, semmi más!
Oké, sütőtök, de mégis mi legyen? Aztán eszembe jutott, hogy még tavasszal mekkora kudarcot vallottam egy sütőtökös tortával, és itt az ideje a revansnak..Lássuk mennyit fejlődtünk az elmúlt fél évben, vajon képes vagyok-e az annak idején a kukában landolt torta elkészítésére? Ide nekem azt a receptet, és lássuk mire megyünk egymással!
Nos, a süti sikerült, az önbizalmam az egekben, a tortaszeletek a pociban vannak.
Kicsit macerás elkészíteni, de érdemes, mert különleges, egzotikus íze van. Próbáljátok ki!

Sütőtökös torta
Hozzávalók:
A tésztához:
- 20 dkg darált dió
- 4 tojás
- 4 ek méz
-20 dkg sütőtök
- 1 púpos ek liszt
- 1/2 zacskó sütőpor
- 1/2 tk kurkuma
- 1/2 szerecsendió frissen reszelve
- pici só
- kevés vaj
A krémhez:
- 20 dkg sütőtök
- 0,5 l fűszeres párolólé (benne: 2 egész csillagánizs, 1 rúd fahéj, 1 tk szerecsendióvirág, 1 tk egész   szegfűbors, 1 tk egész szegfűszeg)
- egy kevés narancslé (az eredeti receptben mandarin van, de csak narancs volt kéznél, ezzel is nagyon finom volt)
- 1 ek narancsvirágvíz
- 50 dkg mascarpone
- 4 ek méz
- 5 egész kardamom magja porítva
- 1 tk őrölt szerecsendióvirág (az eredeti receptben őrölt csillagánizs volt, én rossz fűszert vettem le a polcról, de ezzel sem volt rossz)
Elkészítés
Ha megvan minden hozzávaló, nyugodjunk meg, a legrosszabbon már túl vagyunk. Először elkészítjük a piskótát: különválasztjuk a tojás sárgáját és fehérjét. A fehérjéből a sóval kemény habot verünk. A sárgáját alaposan elkeverjük a mézzel, amíg ki nem világosodik. A sütőtököt nyersen lereszeljük, a dióval, a fűszerekkel, valamint a liszttel és a sütőporral együtt óvatosan beledolgozzuk a tojásos masszába. A sütőt előmelegítjük 160 fokra, egy tortaformát kivajazunk, beleöntjük a masszát, és kb. egy órára betesszük sülni (tűpróba!).
Amíg sül a piskóta, megpároljuk a sütőtököt. Előre szólok, hogy készüljünk fel a bódító illatra, ami terjengeni fog a lakásban! Bár, ha megnézzük a párolólé összetevőit, ebben semmi meglepő nincs.. Tehát párolólevet elkészít, arra rá a párolórács, abba bele a felkockázott nyers tök, lefed, tűzre feltesz, kábé tíz percig párol, és közben ájuldozik az illatoktól. Én egyébként éppen akkor vettem meg dühömben a párolóedényt, amikor nem sikerült a torta, nagyon hasznos kis eszköz, érdemes beszerezni! A kész tököt egy tányérra kiszed, lefed, hűtőbe betesz.
Ha kihűlt a piskóta, elkészítjük a krémet: a mascarponét a mézzel habosra verjük. A tököt a narancslével, a a narancsvirágvízzel, és a fűszerekkel robotgéppel pürésítjük, majd óvatosan belekeverjük a mascarponéba. Néhány percig aléltan gyönyörködünk a barackvirág színben, majd rászánjuk magunkat, hogy összeállítsuk a tortát.
Ez már a finis, tartsunk ki! Piskótát félbevág, krém felét beletölt, piskóta másik felét rátesz, krém másik felét tetejére tesz. Egy éjszakára mehet a hűtőbe pihizni, másnap reggel feldíszít, majd nekiesik, és behamiz.
A recept INNEN.

Jó étvágyat!




2012. október 21., vasárnap

Őszi gyümölcskehely

Bizony, nem csak nyáron lehet pohárkrémeket alkotni, az ősz rengeteg gyümölccsel ajándékoz meg bennünket, használjuk ki! Pénteken beszabadultam a zöldségeshez, és csak ámultam-bámultam az őszi gyümölcsös forgatagon! Fel is pakoltam rendesen: szilva, körte, sütőtök. Csak amikor hazaértem, akkor kezdtem gondolkodni, hogy te jó ég, mihez fogok kezdeni velük? Azt tudtam, hogy a sütőtökből  mit akarok készíteni, de mi legyen a szilvával és a körtével? De hát miért is van itthon receptes újság és könyv arzenál? Na, nézzünk csak körül egy kicsit..Aztán ahogy lenni szokott, már az első kezembe kerülő újságban (októberi Vidék íze) beleszerettem egy receptbe, és rám jellemző módon nem hezitáltam sokat, azonnal nekiálltam. És nem bántam meg, mert isteni finom nasit sikerült kiválasztanom! Gyors, egyszerű, gyümis és krémes, mi kell még? Egy kiskanál, és néhány másodperc, amíg eltüntetjük..


Szilvás-körtés krém pohárban

Hozzávalók:
 - 2 nagyobb körte
- 8 nagy szilva
- 0,5 dl rum
- 1 citrom
- 1 cs vaníliás cukor
- 2 ek méz
- néhány babapiskóta
A krémhez:
- 10 dkg krémsajt
- 4 tojássárgája
- 4 dl tej
- 1 cs vaníliás cukor
- 4 ek porcukor
Elkészítés:
A gyümiket megmossuk, feldaraboljuk, egy tálban összekeverjük egy citrom frissen facsart levével, a vaníliás cukorral, a rummal és a mézzel.
A tojások sárgáját habosra keverjük a cukrokkal. A tejet felforraljuk, majd gőz fölé tesszük (edénybe víz, arra rá az az edény, amelyben a tejet felforraltuk), folyamatos keverés közben belecsorgatjuk a tojásos masszát és sűrűsödésig főzzük. Türelmesen megvárjuk, amíg kihűl (ha türelmetlenek vagyunk, állítsuk hideg vízbe az edényt és kevergessük bőszen), majd belekeverjük a krémsajtot.
A meló nagyobb részével megvagyunk, már csak rétegezgetni kell: pohár (vagy bögre, vagy ami szimpatikus) a kézbe, alulra két  darab babapiskótát beletördelünk, arra megy egy réteg gyümisali, majd vaníliás krém, majd ismét gyümisali. Ennyi. Egy éjszakára hűtőbe tesszük, és másnap villámgyorsan elpusztítjuk. Nagyon finom!

Jó étvágyat!


2012. október 18., csütörtök

Boldog születésnapot, Teca!

Bármilyen hihetetlen, ez itt egy flashmob. Gasztro flashmob. Ilyen sem volt még.
Békésen ebédeltem, és néztem a facebookot, amikor feltűnt, hogy egyre többen kívánnak boldog születésnapot Tecának. Egy idő után nagyon kíváncsi lettem, ki az Teca, akinek ennyi fincsi sütit küldözgetnek. Nos, mint kiderült, ő egy bloggerina kolléganő, Lina édesanyja, akinek ma van az 50. születésnapja, és ebből az alkalomból arra kérte a bloggereket ITT, hogy segítsenek meglepni az édesanyját azzal, hogy rendeznek neki egy virtuális szülinapot, és küldenek neki egy sütit.
Teljesen meghatódtam, és elhatároztam, amint blogközelbe érek, én is hozok egy tortát a bulira. Íme:

Fahéjas-csokoládés diótorta
Hozzávalók:
- 20 dkg magas kakaótartalmú étcsoki
- 15 dkg dió
- 20 dkg cukor
- 7 tojásfehérje
- 1 tk őrölt fahéj
- csipet só
Elkészítés
A csokoládét durvára szeleteljük, a dióval és a cukor felével (én naná, hogy beletettem az összes cukrot, semmi baja sem lett) aprítógépbe tesszük és ledaráljuk (elég durvára darálni). A tojásfehérjéből a cukor másik felével kemény habot verünk. A diós-csokis morzsához hozzáadjuk a fahéjat, és a sót. Óvatosan hozzákeverjük a habot. 
A 26 cm-es tortaformát kivajazzuk, alját sütőpapírral kibéleljük. Beleöntjük a masszát, tetejét elsimítjuk (én naná, hogy nem simítottam el, és nagyon púpos lett, szerencsére a tejszínhab eltakarta ez a szépséghibát). 180 fokra előmelegített sütőben kb. 30 percig sütjük (tűpróba!). Kihűtjük a piskótát. A tetejére felvert tejszínhabot teszünk (én 5 dl-t használtam, de ez teljesen opcionális), amibe az íz kedvéért narancslikőrt teszünk.
Nagyon gyorsan elkészíthető, finom torta. Csak sajnos gyorsan fogy..
A recept INNEN

Jó étvágyat!

2012. október 17., szerda

A bosszú nem, de a csicseriborsó az enyém!

Na mit csinál Zsuzsika, ha végre egy szabadnapja? Szépirodalmat olvas, végre rendet tesz a blogján (képtelen vagyok rászánni magam, hogy katalogizáljam a bejegyzéseket, egyszerűen nem megy..)? Dehogyis, agyatlan amerikai akciófilmet néz. Sőt, rosszabb: képregényfilmet. Miért? Mit tudom én, ehhez volt kedvem.
A film a Bosszúállók volt, a róla írt kritikámat elolvashatjátok ITT (na igen, nagyon belejöttem a blogolásba, a gasztronómia mellett másik szenvedélyemnek, a kultúrának is szenteltem egy blogot kedvenc húgommal közösen.). 
Szóval moziztam (ha már van házimozi, használjuk ki, nem igaz?), de természetesen valami nasit is kellett kerítenem hozzá. Nem volt nehéz, ugyanis szembejött velem EZ a recept, és azonnal tudtam, hogy ez most nekem kell! 

Csicseri snack
Hozzávalók:
- 1 tk étolaj
- 1 tk őrölt chili
- 1 üveg (40 dkg) csicseriborsó
- tengeri só 
Rém bonyolult a művelet.
A csicseriborsót leszűrjük és megszárítjuk (nem kell túlzásba vinni, elég ha papírtörlővel egyszer-kétszer felitatjuk). Az olajat és a chilit egy tálban összekeverjük. A csicseriborsót beleöntjük és megrázogatjuk úgy, hogy a chilis olaj az egészet befedje (magyarul edényrázogatási tevékenységet folytatunk). Sütőpapírral bélelt tepsibe borítjuk és kb. 30 perc alatt megsütjük 180 fokon.
Ha készen van, a tepsiben megsózzuk, egy kicsit kihűtjük, kerítünk egy tálkát és behamizzuk. 
Ennyi. 
Ki mondta, hogy csak pattogatott kukoricát lehet enni mozizás alatt? Ez finomabb és egészségesebb. Próbáljátok ki!
Jó étvágyat!


2012. október 16., kedd

Az első kenyerem!

Kicsi és tökéletlen, de nagyon büszke vagyok rá, mert az enyém!
A kenyér világnapján mi másról mesélhetnék, mint az első kenyeremről? Nem gondoltam volna, hogy még idén eljutok idáig, de annyira felbátorodtam eddigi konyhai kísérleteim sikerén, hogy úgy döntöttem, most jött el az ideje annak, hogy erre a lépcsőfokra feltegyem 38-as kis lábacskámat.
Megbűvölten szoktam nézni azokat a kenyércsodákat, amelyeket a blogokon közzétesznek. Egyszer én is fogok tudni ilyen készíteni? Zsuzsi, közgazdász vagy, legyél racionális! A legegyszerűbbel kell kezdeni, aztán ha sikerül, lehet haladni tovább! A kovászos kenyeret azonnal kizártam (még mindig nem igazán értem a kovász lényegét, pedig egy csomó cikket és receptet elolvastam róla, de valamiért betegesen rettegek tőle, pedig nem néz ki olyan félelmetesnek..), olyan receptet kerestem, amit egyszerű, és mégsem hétköznapi. Aztán ahogy lenni szokott, szembejött velem EZ a recept, és azonnal tudtam, hogy ő az igazi....

Francia farmerkenyér

Hozzávalók:
- 45 dkg liszt
- 2,5 dkg élesztő
- 1,5 dl víz
- 1 tk méz
- 1 dl tejföl
- 1 ek olaj
- 1 tk só
- szezámmag és kicsi liszt a szóráshoz
Elkészítés
1,5 dl langyos vízben elkeverjük a mézet, és belemorzsoljuk az élesztőt, simára keverjük az elegyet, reáborítunk egy konyharuhát, és megvárjuk, amíg az élesztő felfut (mindig kikészülök ettől mi az, hogy felfut az élesztő? Hova fut fel?)
A liszthez keverjük a sót, hozzáadjuk az olajat, a tejfölt és a felfuttatott élesztőt. Kis kezeinkkel bedagasztjuk a tésztát (régebben soha nem értettem, hogy a sógorom - aki korábban pék volt- mit szeret ennyire a dagasztáson, most már tudom! Hihetetlen érzés, ahogy összeáll az ember keze alatt a tészta..). Na persze lehet géppel is csinálni, akinek az jobban bejön. Ismét konyharuha, ismét kelesztés.
Ha megkelt, lisztezett felületre borítjuk, egy kicsit átgyúrjuk, és kerek cipóvá formáljuk (nem kell ezt túlbonyolítani: addig paskolgatjuk őtésztaságát, amíg kereked formát ölt). Tepsire vagy kiolajozott jénaiba tesszük, a változatosság kedvéért ismét konyharuha, ismét kelesztés (a kelesztési idő kb. 30 perc). 
Ezután a tészta tetejét megszórjuk egy kevés liszttel, a közepébe keresztet vágunk (én próbálkoztam, de hát ennyire telt tőlem, nem baj, lesz ez még jobb is!), megszórjuk szezámmaggal,  és 180 fokra előmelegített sütőben megsütjük.
Ez nem az a helyzet, amikor ellent kell állni a kísértésnek, itt bizony kóstolni kell, amint lehet! 
Nagyon finom a kicsike, csak az a gond, hogy nagyon párolog..
A saját sütésű kenyérnek teljesen más az íze, mint a boltban vettnek, mert benne van a szíved és a lelked, szó szerint életet adsz a lélektelen tésztának! Próbáld ki, fantasztikus érzés!

Jó étvágyat!



2012. október 14., vasárnap

Ragadoztam..

Igen, az ott egy fél disznó. Nem, nem én tettem ezt vele...
Nyugalom, ez még mindig egy gasztroblog (amúgy Zsuzsisan), nem utazom krimiben (még..). Bár majdnem elájultam, amikor a fenti látvánnyal szembesültem, de hát végülis valahol el kell kezdeni az ismerkedést a húsokkal, nem?
Ahogy már sokszor kiemeltem, még csak konyhai kalandjaim kezdetén járok. A sütikkel már szépen haladok, de a húsokkal más a helyzet. Fogalmam sincs, mihez kezdjek velük: még a rántott húst is képes vagyok elégetni.  Néhány alapfogást el tudok készíteni, de egy csirkét egészben még soha nem sütöttem meg. Idén megígértem magamnak, hogy karácsonyra sütök egy finom husit a családnak, ezért megkérdeztem magamtól, hogy miért is félek a hússütéstől? Hát, azért mert gyakorlatilag semmit nem tudok róluk. A csirke még ok, de a többi hús teljes rejtély számomra. Nem igazán tudok kommunikálni a hentessel, mert fogalmam sincs, hogy mit szeretnék kérni. Ez egyre jobban zavart, ezért elkezdtem nézelődni húsos főzőkurzusok után. Ismét szerencsém volt: a Chéfparadénál nemrég meghirdettek egy teljesen új kurzust, amelynek hentesműhely a címe, és a lényege az, hogy egy hentes segítségével feldolgozzuk a husit, amiből utána fincsi ételeket készítünk. Naná, hogy jelentkeztem. Azért voltak félelemeim (egy disznóvágásra sem vagyok képes elmenni, hogyan fogom nyugodtan végignézni, ahogy feldaraboljuk szegény kis disznót?).
Tegnap elérkezett a nagy nap. Mivel Budán még nem sokat jártam, ezért kicsit aggódtam azon, hogy eltévedek (na persze útvonaltervezőről kinyomtatott részletes útvonalterv, plusz várostérkép volt nálam, de hát köztudottan zéró a tájékozódási képességem..). Szerencsére semmi gond nem volt, simán odaértem a Bécsi útra, és közben még fotózni is volt időm :
A logó már ismerős volt:
A Bécsi úti helyszín teljesen más, mint a Sas utcai kis ékszerdoboz, sokkal nagyobb, és a könyvkínálata lenyűgöző (az már tuti, hogy innen fogom beszerezni a külföldi szakácskönyveimet, most csak azért nem vásároltam, mert egyszerűen nem tudtam választani, majd legközelebb). Nézzétek:
Miután mindenki megérkezett, elkezdődhetett a kurzus. A kiinduló állapot ez volt:
Megismerkedtünk a nagyon szimpatikus hentesünkkel, aki részletesen elmagyarázta a disznó felépítését (végre megtudtam, mi az a felsál!), miközben akkurátusan feldarabolta a husit:
Mivel nekem minden infó új volt, ezért nem értem rá rosszul lenni, végig kíváncsian figyeltem.
Nem hittem el, hogy ezt a rengeteg husi még aznap el fog fogyni (pedig de!):

Miután megvoltunk a husival, Paul, az angol séf vette át az uralmat a konyhában:
Jó volt a hangulat, erre csak egy példa ez a helyes kis malac:
Sok finomság készült, nem volt megállás, végighajtottuk az 5 órát simán (én úgy lefáradtam, mintha lefutottam volna a maratont..), de megérte.

Shepard's pie
Grillezett sertésmáj friss salátával


Sertésszűz és karaj steak zöldborsmártással, steak burgonyával
Hasaalja és császárhús chili jammel és sült zöldségekkel

jambalaya (cajun ragus rizs)
Természetesen nemcsak főztünk, ettünk is (bár én már a májjal jóllaktam, ezért a továbbiakban csak csipegettem). Nekem a legjobban a jambalaya jött be, de természetesen az összes többi étel is fenséges volt.
A legjobban tetszett, hogy Paultól nagyon sok érdekességet megtudtam az angol konyháról (és én még azt hittem, hogy az angolok unalmasan főznek, pedig dehogy!), tutira megyek még hozzá főzőkurzusra (és nem mellesleg örültem, hogy angolul is tudom követni, hogy mit mond, bár nagyon aranyosan belekeveri a magyar szavakat is a mondanivalójába). Még a tűzjelző sem tudta szó nélkül hagyni a konyhában történteket (a füstre beindult a tűzjelző, alig lehetett lekapcsolni).
Mivel ez az első kísérlet volt, ezért tennék néhány építő jellegű megjegyzést: szerintem figyelni kellene arra, hogy páros számú tanonc legyen, mert nem igazán tudok egy személyben figyelni, fotózni, húst sütni, és hozzávalókat keresni a konyhában. A másik az, hogy szerintem külön kellene kiírni a kurzust kezdőknek, és azoknak, akik már tapasztaltak a konyhában, mert engem nagyon frusztrált, hogy a többiek mindig két lépéssel előttem haladnak. Mindezt azért írtam le, mert véleményem szerint mindenkinek az a célja, hogy jól érezzük magunkat a kurzuson, kikapcsolódjunk, nem pedig az, hogy feleslegesen stresszeljünk.

Nem semmi mennyiségű husival távoztam, szerencsére voltak olyan rendesek, hogy kerítettek nekem egy nagy táskát, így nem volt gond a metrón és a vonaton, simán hazaértem velük Tatabányára:


Összességében jól éreztem magam, sokat tanultam, már neki merek állni egy komolyabb hússütésnek, köszönöm a szép szombati napot, jövök még!


2012. október 12., péntek

Megrángatom a füledet!

Igen, merthogy ez a süti neve: fülrángatás, azaz korvapuusti. Igen, még mindig finnülünk. EDINÉL részt veszek egy játékban, ahol a finn konyhát kaptam feladatul és mivel az egész család kakaós csiga függő, ezért természetesen nem maradhatott el a finn változat kipróbálása sem.
Miben más a finn csiga, mint a miénk? Két dologban: a sajátos tésztaformázási mód (ami nekem nem igazán jött össze, de elsőre szerintem nem is rossz), a másik pedig a kardamom, ami mélyíti a csokoládé ízét. A tetejéről nem hiányozhat a szórócukor, a finnek ezen túl még egy jó adag porcukorral is megszórják (ezt én kihagytam, így is elég édes). A csiga neve onnan ered, hogy a szétlapított tészta két fület formáz (ez nálam inkább szamárfülre sikerült, de majd legközelebb).
 
Finn kakaós csiga (korvapuusti)

Hozzávalók
Tészta:
- 50 dkg liszt
- 3 dkg élesztő
- 3 dl langyos tej
- 3 tojássárgája
- 10 dkg barna cukor
- 10 dkg olvasztott vaj
- 2 tk őrölt kardamom
Töltelék:
- 20 dkg olvasztott vaj
- 30 dkg porcukor
- 7 dkg kakaó
Tetejére:
- 2 tojássárgája
- szórócukor
Elkészítés:
A lisztet tálba öntjük, közepébe mélyedést készítünk, ebbe belemorzsoljuk az élesztőt, rászórunk 1 tk cukrot, majd felöntjük egy kis langyos tejjel. Megvárjuk, amíg az élesztő felfut (elkezd habosodni). 
Hozzáadunk minden hozzávalót (az olvasztott vaj kivételével), bedagasztjuk, majd apránként az olvasztott vajat is hozzáadjuk. Konyharuhát a tetejére, langyos helyen kb. fél órát hagyjuk pihenni, amíg megkel.
A töltelékhez a porcukrot elkeverjük a kakaóval.
Ha megkelt, elfelezzük a tésztát. A fél adagot kinyújtjuk, bőségesen megkenjünk az olvasztott vaj felével, majd ráhalmozzuk kakaós cukor felét. Nem semmi látvány lesz, de hát egyszer élünk nem igaz? Feltekerjük, a rúdból trapézokat vágunk (nem egyenesen vágjuk fel, hanem ferdén), aztán minden darabot a talpára állítunk úgy, hogy a keskenyebb oldala legyen felül. Ezt kell az ujjunkkal (vagy a fakanál nyelével) hosszában benyomni, mert így a tekercs rétegei előbukkannak, és kicsit szétnyílnak. A másik adag tésztával ugyanígy járunk el, a csigákat sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztatjuk, majd megkenjük a kissé felvert, egy pici vízzel elkevert tojássárgájával, és megszórjuk jégcukorral.
Még egy fél órát kelesztjük, aztán betoljuk a tepsibe, és kb. 20 perc alatt készre sütjük.
Nagyon tömény és nagyon finom! Vigyázat, könnyen párolog!

A recept INNEN
Jó étvágyat!