Ő az. A tökéletes capuccino.
Aki figyelemmel kíséri a Chefparade-beli kalandjaimat, észrevehette, hogy minden alkalommal megemlítem a világbajnok capuccinót. Mert tényleg különlegesen finom náluk a kávé. Egyre kíváncsibb lettem, hogy miért is van ez így, mi a titok. Ezért amikor láttam, hogy meghirdetnek egy kávékurzust náluk, másodperc gondolkodás nélkül jelentkeztem.
És lőn, eljött a nagy nap, kíváncsiságtól űzve ültem reggel vonatra, majd föld alatti üzemmódra (=metró) váltottam, a Battyhány téren ismét megcsodáltam a Parlamentet (Budapest gyönyörű város, imádom felfedezni!):
majd elbuszoztam a Bécsi útra, a Chefparade hangulatos, vendégmarasztaló központjába.
Az emeleti kis teremben töltöttünk el hét(!) órát a jó kávé titkait kutatva:
A bemutatkozás, és egy kis ismerkedés után bele is vágtunk a közepébe. Egy nagyon részletes és izgalmas előadást hallhattunk a kávé történelméről (volt itt minden, kávécsempészet, kalózkodás, de végül csak elterjedt a kávé az egész világon), majd megismerkedhettünk közelebbről a kávészemekkel:
Majd következett az eldöntendő kérdés: arabica vagy robusta? Vagyis melyik kávéfajta a finomabb? Az olaszok kávéja, a robusta, vagy a nálunk megszokott arabica? Nos a kóstolás után azt mondanám: eredetiben az arabica ihatatlan, a robusta valamivel jobb. De kávéként megfőzve az arabica mindent visz, a robustához pedig olasznak kell lenni, hogy lecsússzon. Ennyit számít a feldolgozás, amelyről részletes tájékoztatást kaptunk.
Az idő szaladt, eljött az ebéd ideje. Paul (a skót szakács) ismét hozta a formáját, isteni finomságokkal lepett meg minket:
Rukkola saláta naranccsal és valami isteni finom öntettel (én, aki nem eszik salátát, rekordidő alatt eltüntettem!):
És egy nagyon finom nasi, palacsintatésztából, fahéjas, ízesített cukorral a tetején (erre a napra felfüggesztettem a szigorú diétát, bepusziltam belőle jó pár darabot):
A finom ebéd után pedig jött a legizgalmasabb rész: a kávékészítés a gyakorlatban. Kíváncsian és némi félelemmel nézegettem a kávégépet:
Nagyon vidám és szórakoztató előadást hallhattunk baristánktól, aki elmesélte nekünk, melyek a tökéletes espresso (ami ugye minden kávé alapja) ismérvei, majd láthattuk a gyakorlatban is, hogyan készül. Majd a kávé különböző változatairól kaptunk részletes képet. És végül mindenki kipróbálhatta az espresso és a capuccino elkészítését a gyakorlatban. Nos, el kell mondanom, hogy egyáltalán nem egyszerű dolog a kávéfőzés, nagyon sok mindenre kell figyelni. Végül rengeteg segítséggel megszületett életem első saját készítésű capuccinója:
Nagyon jól éreztem magam az egész napos programon, nagyon sokat tanultam, alig várom, hogy mehessek a következő szintet jelentő kurzusra!
Amikor ma reggel a kis kotyogósomon lefőztem a kávémat, az illatáról megmondtam, hogy ez arabica, és hogy túlpörköltem.. Te jó ég, mi lesz velem, ha komolyabban elkezdek foglalkozni a kávéfőzéssel?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése