Hogy tetszenek a kis tortácskák? Elsőre nem rosszak, ugye? Igen, tudom, nagyon amatőr, de az enyémek, és nagyon büszke vagyok rájuk!
Mindig ámulattal figyeltem a csodás tortakölteményeket, és egyre jobban bújt belémfelém a kisördög, hogy nekem is be kellene kukucskálnom a tortadíszítés boszorkánykonyhájába.
Nos, ahogy szoktam volt mondani, egyszer mindennek eljön az ideje. Ez az időpont hirtelen jött és váratlanul: a Chefparadénál korábban meghirdettek Kopenkával (aki nem tudja kiről beszélek, nézze meg a a facebookon az oldalát és ámuljon és bámuljon) egy tortadíszítő kurzust, de mire felfedeztem, már nem volt egy hely sem, ezért némi füstölgés után lemondtam róla. Aztán csütörtökön a facebookon megjelent, hogy felszabadult néhány hely. Nem hezitáltam sokat: azonnal jelentkeztem, így a tegnapi napot ismét kedvenc csokiműhelyemben tölhettem.
Kora reggel kíváncsisággal telve siettem a pályaudvarra. Kár volt, ugyanis késett az IC, ezért jó nagyot sprinteltem, hogy odaérjek a kurzus kezdetére. De sikerült, így újra ismerősként üdvözölhettem a cégtáblát:
Némi ismerkedés után bele is vágtunk a közepébe.
Két piskótalap érkezett elém (a mellettük lévő készséget fogalmam sincs, hogy hívják, de be fogok szerezni egy ilyet, mert nagyon hasznos kis eszköz):
A feladat egyszerűnek tűnt: a két piskótalapot krémmel megtölt, majd körben és a tetején szintén összecsokiz. Nos, egyáltalán nem volt egyszerű, de azért a végén pofás lett:
A következőkben újraélhettük gyermekkorunkat: gyurmázás következett. Vagyis tortadíszeket gyártottunk: egy cicát fonallal és egy Forma I-es autót. Hát mit mondjak, teljesen lefáradtam: a kézügyességem köztudottan nem verdesi az egeket, és hát legalább húsz éve nem volt gyurma a kezemben. Teljesen lefáradtam szellemileg: utoljára a matekszigorlatom készített ki ennyire. De elkészültek az első tortadíszeim:
Kellőképpen kihűltek kis tortácskáink, ezért nekiálltunk elkészíteni a torta bevonatot:
A díszítőelemek elkészítése sem volt egyszerű feladat (legalábbis nekem nem), de sok segítséggel azért megszületett az első tortám:
Így könnyen tudtam közlekedni a metrón és a vonaton, egészben értünk haza Tatabányára.
Halálosan elfáradtam (tényleg!), de nagyon örülök, hogy részt vehettem a kurzuson, ismét átléptem egy lépcsőfokot, egy olyan területen próbálhattam ki magam, ahol korábban soha nem jártam, és rájöttem, hogy ez megy nekem (pontosabban menni fog, de lényeg az, hogy már neki merek állni!).
Köszönöm Kopenka, jól éreztem magam, remélem a cupcake kurzusra is sikerül eljutnom!
