Tűsarkúban a prérin

Nem, én nem élek farmon, tűsarkúban pedig járni sem tudok. Ízig-vérig városi lány vagyok, halálra unnám magam a prérin. Vagy mégsem?

Volt egy rövid korszak az életemben, amit gyakorlatilag a lovardában töltöttem. Sokat lovagoltam, még saját lovam is volt! Bár ezek az idők már elmúltak, de a szép emlékek megmaradtak.

A farm mint olyan, abszolút amerikai jelenség: a végtelen földön gazdálkodnak, élik mindennapjaikat a farmercsaládok a nagy semmi kellős közepén. Uncsinak tűnik ugye?

Nos, Amerikában már nagyon sokan tudják, hogy bizony egyáltalán nem az!

Tudjátok ki az a Ree Drummond? Az a nő, akit a világ követ. Mármint a világhálón. Ő ugyanis egy blogger, a blogot ITT találjátok. Igazi városi lány volt, élte az egyetemisták bulizós életét, aztán egyszer egy buliban összefutott egy cowboy-al. És bizony szerelmes lett, mint a nagyágyú. A szerelem viszonzásra talált, és tűzre kapott a prérin. A városi lány férjhez ment egy igazi cowboyhoz! Nem mindennapi a szitu, ugye?

Pár évvel ezelőtt elkezdett blogot írni a mindennapi életükről, amit a farmon él a férjével és négy gyerekével. Én teljesen rákattantam a blogra, nagyon jó stílusban ír, nem csodálom, hogy rengeteg olvasója van. Ma már eladási listát vezető szakácskönyve, kedvelt mesekönyve, tévés főzőműsora van, és valószínűleg filmet fognak forgatni az életéről.

Aztán egy nap a blogon elkezdte leírni a férjével történő megismerkedésének történetét csak a saját szórakoztatására. A nép zabálta, könyv lett belőle. Most megjelent magyarul is, Tűsarkúban a prérin címmel. Hogy milyen a könyv? Nos, szerintem elég, ha annyit mondok, tegnap éjjel fél kettőig olvastam, és csak azért tettem le, mert vége volt. Halálra nevettem magam rajta, le sem lehet tenni! Hát igen, a városi lány tényleg szó szerint tűsarkúban érkezik a prérire, aztán van itt minden, a préri varázsa utolér minket, dübörögnek a lovak patái, a tesztoszteron az égig száll, dzsipben ülve autózunk a végtelen földön, préritüzek gyúlnak, és közben család születik. 

Hogy a gasztrovonal se maradjon ki: nagyon jó receptek vannak a könyv végén (a blogon pedig számtalan, tutira ki fogok próbálni néhányat!)

A könyv hatására egy olyan receptet mutatok most nektek, amit igazi farmnasi: egyszerű, gyors, és nagyon amerikai, Mi más lenne, mint a 

Brownie

Hozzávalók:

- 2 dl víz

- 4 ek kakaó

- 25 dkg finomliszt

- 20 dkg cukor

- 1 ek szódabikarbóna

- 1 dl natúr joghurt

- 1 cs vaníliás cukor

- 2 tojás

- 22 dkg vaj

A tetejére:

- jó maréknyi durvára vágott dió (lehet mogyoró is)

- 1 cs vaníliás cukor

- 12 dkg porcukor

- 6 ek natúr joghurt

- 4 ek kakaó

- 12 dkg vaj

Elkészítés:

 A vizet, a vajat, és a kakaót összekeverjük egy edényben, felforraljuk, majd lehúzzuk a tűzről. A lisztet a cukorral és a szódabikarbónával összeforgatjuk, az előzőekhez keverjük. Ezután belekeverjük a joghurtot, a tojást és a vaníliás cukrot.

Egy kisebb tepsit vajjal kikenünk, a tésztát beleöntjük, és nedves késsel elsimítjuk. (Naná, hogy az elsimítás elmaradt részemről, úgyhogy szépen fel is púposodott a süti). Ezután előmelegített sütőben 180 fokon kb 20 perc alatt megsütjük.

A tészta tetejére valókat a dió (mogyoró) kivételével egy edénybe tesszük és felmelegítjük. Amikor a cukor felolvadt benne, akkor belekeverjük a diót (mogyorót) is. Ezt a masszát ráöntjük a még meleg tésztára, és egy éjszakára elküldjük csicsikálni.

Ennyi. 

Együnk egy falatot, aztán pattanjunk lóra, és irány a préri egy cowboy-al az oldalunkon! (én részemről maradok a hercegnél a fehér lovon, de ez opcionális).

Jó étvágyat!