Az első kenyerem!

Kicsi és tökéletlen, de nagyon büszke vagyok rá, mert az enyém!

A kenyér világnapján mi másról mesélhetnék, mint az első kenyeremről? Nem gondoltam volna, hogy még idén eljutok idáig, de annyira felbátorodtam eddigi konyhai kísérleteim sikerén, hogy úgy döntöttem, most jött el az ideje annak, hogy erre a lépcsőfokra feltegyem 38-as kis lábacskámat.

Megbűvölten szoktam nézni azokat a kenyércsodákat, amelyeket a blogokon közzétesznek. Egyszer én is fogok tudni ilyen készíteni? Zsuzsi, közgazdász vagy, legyél racionális! A legegyszerűbbel kell kezdeni, aztán ha sikerül, lehet haladni tovább! A kovászos kenyeret azonnal kizártam (még mindig nem igazán értem a kovász lényegét, pedig egy csomó cikket és receptet elolvastam róla, de valamiért betegesen rettegek tőle, pedig nem néz ki olyan félelmetesnek..), olyan receptet kerestem, amit egyszerű, és mégsem hétköznapi. Aztán ahogy lenni szokott, szembejött velem EZ a recept, és azonnal tudtam, hogy ő az igazi....

Francia farmerkenyér

Hozzávalók:
- 45 dkg liszt
- 2,5 dkg élesztő
- 1,5 dl víz
- 1 tk méz
- 1 dl tejföl
- 1 ek olaj
- 1 tk só
- szezámmag és kicsi liszt a szóráshoz
Elkészítés

1,5 dl langyos vízben elkeverjük a mézet, és belemorzsoljuk az élesztőt, simára keverjük az elegyet, reáborítunk egy konyharuhát, és megvárjuk, amíg az élesztő felfut (mindig kikészülök ettől mi az, hogy felfut az élesztő? Hova fut fel?)

A liszthez keverjük a sót, hozzáadjuk az olajat, a tejfölt és a felfuttatott élesztőt. Kis kezeinkkel bedagasztjuk a tésztát (régebben soha nem értettem, hogy a sógorom - aki korábban pék volt- mit szeret ennyire a dagasztáson, most már tudom! Hihetetlen érzés, ahogy összeáll az ember keze alatt a tészta..). Na persze lehet géppel is csinálni, akinek az jobban bejön. Ismét konyharuha, ismét kelesztés.

Ha megkelt, lisztezett felületre borítjuk, egy kicsit átgyúrjuk, és kerek cipóvá formáljuk (nem kell ezt túlbonyolítani: addig paskolgatjuk őtésztaságát, amíg kereked formát ölt). Tepsire vagy kiolajozott jénaiba tesszük, a változatosság kedvéért ismét konyharuha, ismét kelesztés (a kelesztési idő kb. 30 perc). 

Ezután a tészta tetejét megszórjuk egy kevés liszttel, a közepébe keresztet vágunk (én próbálkoztam, de hát ennyire telt tőlem, nem baj, lesz ez még jobb is!), megszórjuk szezámmaggal,  és 180 fokra előmelegített sütőben megsütjük.

Ez nem az a helyzet, amikor ellent kell állni a kísértésnek, itt bizony kóstolni kell, amint lehet! 

Nagyon finom a kicsike, csak az a gond, hogy nagyon párolog..

A saját sütésű kenyérnek teljesen más az íze, mint a boltban vettnek, mert benne van a szíved és a lelked, szó szerint életet adsz a lélektelen tésztának! Próbáld ki, fantasztikus érzés!

Jó étvágyat!