Császármorzsa kölesből

Óriási smarni fan vagyok. A császármorzsa minden mennyiségben és feltéttel jöhet, azonban nem kevés pirulással be kell vallanom, hogy eddig bizony csak mirelitből készült nálunk, pedig a húgom már többször megmutatta a technikát, de soha nem sikerült elkészítenem, ezért már régen feladtam a kísérletezést, mondván, ami nem megy, azt nem kell erőltetni.

Aztán megláttam egy fotót Ritánál, és máris kitört rajtam a smarni mánia. Amikor láttam, hogy ez a császármorzsa kölesből készül, azonnal kíváncsi lettem, hogy vajon milyen íze lehet, ezért korábbi rossz élményeket feledve, azonnal indultam a bioboltba, és nekiestem most vagy soha alapon a smarnikészítésnek. Nos, nagyon finom lett, sokkal finomabb, mint a búzadarás változat, és óriási örömömre sikerült is, de annyi macera van vele, hogy legközelebb ipari mennyiségben készítem el, és lefagyasztom, az biztos!

Császármorzsa kölesből

Hozzávalók:
- 8 dkg köles
- 2,5 dl víz
- csipet só
- 12 dkg liszt
- 8 dkg (barna) cukor
- 1 citrom reszelt héja
- 4 tojás
- 2 dl tejszín
- 8 dkg vaj
Elkészítés

A kölest egy lábosba borítjuk, felöntjük a vízzel, hozzáadjuk a csipet sót, majd lassú tűzön megfőzzük. Hagyjuk kihűlni, majd átmegyünk gyerekbe, és a kezünkkel szétmorzsoljuk.

A tojásokat szétválasztjuk, a fehérjéből csipet sóval kemény habot verünk. A megfőtt köleshez hozzákeverjük a lisztet, a tojások sárgáját, a cukrot, a tejszínt és a citromhéjat. Végül óvatosan hozzáforgatjuk a tojáshabot is.

Egy nagy serpenyőt kerítünk, felolvasztjuk a vajat, beleöntjük a masszát, hagyjuk néhány percit magában sülni, amíg a massza egésze át nem veszi a sütési hőfokot (elkezd megszilárdulni). Egy fakanállal elkezdjük trancsírozni a tésztát, addig amíg szét nem esik apró darabokra (nekem örökkévalóságnak tűnt, amíg elértem ezt az állagot, többször ott tartottam, hogy falhoz vágom az egész serpenyőt tésztától). 

Ha eljutottunk idáig, akkor nagyon is megérdemeljük, hogy tányérra borítsuk a császármorzsát, jól megpakoljuk baracklekvárral (kakaóval, kinek mi tetszik), és elfalatozzuk a mennyei finomságot.

Jó étvágyat!

Ananászos édes savanyú mártás csirkével

Imádom a kínai édes-savanyú csirkét. Bár az ázsiai konyha alapjáraton hidegen hagy, ez az étel valamiért mégis nagy kedvencem. Ahonnan hozatom az ebédet, nagyon finoman készítik, ezért elég gyakran rendelem tőlük. Már régen terveztem, hogy megpróbálkozom az elkészítésével, azonban eddig nem igazán találtam olyan receptet, ami felkeltette volna az érdeklődésemet. Ez a helyzet egészen pontosan egy pillanat alatt változott meg, amikor megláttam a Nők Lapja konyhában a fotót, amely éppen az én kedvencemet ábrázolta. Nem haboztam sokat, csak csirkét kellett vennem, minden más volt otthon, ezután már semmi akadálya nem volt az étel elkészítésének. Egyáltalán nem bonyolult elkészíteni, gyorsan elkészül, tökéletes vasárnapi ebéd lett belőle.

Ananászos édes savanyú mártás csirkével

Hozzávalók:
- 40 dkg csirkemellfilé
- só, bors, maj
- olaj
- 1 hagyma
- 1 paprika
- 2 ek barna cukor
- 3 ek fehérborecet
- 2 ek szójaszósz
- 1 ek ketchup
- egy doboz konzervananász
Elkészítés:

A csirkemellet felkockázzuk, sózzuk, borsozzuk. Egy serpenyőben olajat hevítünk, beletesszük a húst, fehéredésig főzzük.

Egy másik serpenyőben (bebuktuk a mosogatást, ez van) a változatosság kedvéért ismét olajat hevítünk, üvegesre pároljuk rajta a hagymát. Hozzáadjuk a nagy kockákra vágott paprikát. Belekeverjük a barna cukrot, ecetet, szójaszószt, ketchupot és keményítőt, sózzuk, borsozzuk. Hozzáadunk 1,5 dl vizet, összeforraljuk. Beletesszük az ananászt, majd hozzáadjuk a csirkét, néhány percig együtt főzzük.

Készen is vagyunk, már csak annyi van hátra, hogy kifőzzük a rizst, és tálaljunk. 

Jó étvágyat!

Vaníliás csiga

A sok egyéb függőségem mellett még csigamániában is szenvedek. Nem, nem a kis nyálkás élőlényekhez fűz ilyen bensőséges kapcsolat, hanem nagyon szeretek reggelire (vacsorázni már nem nagyon szoktam, ezért arra sajnos nem) csigát habzsolni mézes tejjel. Amint meglátok valahol egy olyan ízesítésű receptet, amit még nem próbáltam ki, azonnal rám tör a sütési vágy. Most is ez a szokásos folyamat zajlott le, amikor teljesen véletlenül belefutottam ebbe a receptbe. Vaníliás cukor még nem volt, ide vele, gyorsan! Nem vagyok hezitálós típus, azonnal nekiálltam megsütni ezt az ínycsiklandozó péksütit, ami nagyon finomnak bizonyult, és nagyon gyorsan elfogyott.

Vaniliás csiga

Hozzávalók:
Tésztához:
- 60 dkg liszt
- 6 dkg cukor
- 9 dkg vaj, olvasztva
- 1 tk só
- 3 dkg élesztő
- 3 dl  tej
Töltelékhez:
- 10 dkg vaj olvasztva
- 10 dkg cukor
- 2 cs vaníliás cukor
Elkészítés:

A tejet meglangyosítjuk a mikróban, hozzákeverünk 1 tk cukrot, belemorzsoljuk az élesztőt, hagyjuk felfutni.

Egy nagy tálba tesszük a lisztet, a sót, a cukrot, a vajat, és a tejes élesztőt hozzáadjuk, begyúrjuk a tésztát. Tiszta konyharuha, meleg hely, kb. fél óra alatt duplára kelesztés.

A töltelékhez a kétféle cukrot összekeverjük.

A megkelt tésztát lisztezett felületen kinyújtjuk, megkenjük az olvasztott vajjal, rászórjuk a cukros keveréket, bejgliszerűen feltekerjük, szeleteljük, majd sütőpapíros tepsire sorakoztatjuk őket. Az oldalukat megkenjük olvasztott vajjal, a tetejüket tojással, végül kristálycukorral jól megszórjuk a csiguszokat, és már mehetnek is a 180 fokra előmelegített sütőbe, ahol kb. 20 perc alatt készre sütjük őket. Isteni illatok fognak terjengeni a konyhában, úgyhogy tűkön ülve várjuk, amíg elkészülnek, gyorsan kikapunk egyet a tepsiből, jól megégetjük a szánkat, de nem érdekel minket. mert ismét nagyon finom reggelit/vacsorát sikerült összehozni.

Jó étvágyat!

Krémes tejberizs

Jól néz ki, ugye? Elvileg mosolygó arcocskát szerettem volna kihozni belőle, de sajnos nem jött össze. Pedig igazából egy kis fejemben megjelent képhez kerestem a receptet, melynek lényege az volt, hogy tejberizs tetején egy smile díszeleg. De nem akartam sima tejberizst, gondoltam keresek valami különlegeset. Mivel ismét erőt vett rajtam az anglomániám, ezért Jamie Oliver jöhetett csak szóba (Nigellával sincs semmi bajom, sőt, de nekem most Jamie kellett. Miért?Csak!). Gyors netes keresés, ennek eredményeként meg is találtam a hangulatomnak megfelelő receptet a Rántott hús wokban blogon, úgyhogy nem volt más hátra, mint előre: irány a konyha, elkészít, behabzsol, elégedetten hátradől: ez jó mulatság, női munka volt.

Krémes tejberizs

Hozzávalók:
- 24 dkg rizs
- 1 l tej
- 3 dl tejszín
- 4 cs vaníliás cukor
Elkészítés:

Nem mondhatnám, hogy túlságosan meg kell erőltetnünk magunkat az elkészítés során. Tehát fogunk egy lábast, beleöntjük a tejet, a tejszínt, a vaníliás cukrot és a rizst. Összekeverjük, és kis lángon felforraljuk, majd fedő alatt készre főzzük kb. fél óra alatt. 

És ennyi, nem több. Az autentikus receptben málnalekvár szerepel, de én csokoholista vagyok, tehát a tejberizs tetején sok-sok kakaó landolt, nem kevesebb cukor kíséretében.

Nem kell mindig a haute cuisine, időnként letudhatjuk néhány perc alatt a főzést, így is finom vacsorát/reggelit lehet összedobni! 

Jó étvágyat!

Cappuccinós piskóta

A külföldön töltött hosszú hétvége után szembe kellett néznem azzal a súlyos kérdéssel, hogy vajon mit süssek majd reggelire? Nem kicsit volt izomlázam, alvásilag sem értem még utol magam, ezért a kelesztős péksütik gyorsan kiestek a pikszisből. Ezután egy kuglófban kezdtem el gondolkodni, majdnem neki is álltam egy mogyorósnak, de az utolsó pillanatban rájöttem, hogy még ennek az elkészítéséhez sem érzek elég erőt. Receptpakolászás közben a kezembe akadt egy nagyon régen, még az elsők között elkészített piskóta recept, éppen akkor főztem le magamnak a kávét, tehát az a hozzávaló már kéznél volt, kb. 5 perc munkát jelentene a süti összeállítása, a többi már a sütő dolga, és a ráadásul még 4 teljes darab tojásfehérjét is el lehet használni vele! Kérdés eldőlt, tojásfehérjéket kiszedtem a mélyhűtőből (vesztemre, kiderült, hogy sürgősen le kell olvasztani a hűtőt, és egymás után mind a kettővel így jártam..), tettem-vettem, pihiztem, majd, amikor úgy döntöttem, hogy most már készen állok lelkileg arra, hogy ezt a minimál sütit összedobjam, nekiálltam a feladatnak. Enyhén lassított felvétel üzemmódban sem tartott sokáig a művelet, néhány perc múlva már a sütőben pirult a piskóta, mennyei cappuccino illattal elárasztva a konyhát. Alig vártam, hogy elkészüljön, amint langyos lett, már szeleteltem és habzsoltam is. Nem lesz hosszú életű ez a piskóta sem..

Cappuccinós piskóta

 Hozzávalók:
- 28 dkg liszt
- 20 dkg porcukor
- fél cs sütőpor
- 1 tk őrölt fahéj
- 1,25 dl olaj
- 2 db tojás
- 4 db tojásfehérje
- 1,25 dl kávé
- 1 ek kakaópor
- 1 tk vaníliakivonat
Elkészítés:

A sütőt előmelegítjük 180 fokra. 

Egy tálban összekeverjük a lisztet a porcukorral, a sütőporral és a fahéjjal.

A tojásokat szétválasztjuk. A fehérjéhez hozzáadjuk a 4 további tojásfehérjét, és kemény habot verünk belőle. A sárgájához hozzáadjuk az olajat, a kávét, a kakaóport, a vaníliakivonatot és kézi habverővel simára keverjük. 

A kávés keverékhez hozzáadjuk a lisztes elegyet, majd óvatosan hozzáforgatjuk a fehérjehabot is. A tészta ezzel elkészült, nincs más dolgunk, mint kivajazni és lisztezni egy püspökkenyér formát, beleönteni a masszát, és betolni a sütőbe, ahol kb. 45 perc alatt sül készre (tűpróba!).

Ha kihűlt, megszórjuk porcukorral, szeleteljük, és már készen is van a mennyei reggeli/vacsora.

Jó étvágyat!

Szlovákia a tányéron

A harmadik napon a reggelit még Krakkóban kezdtük, nagyon finom svédasztalos reggelivel:

Ezután megkaptuk az ellátmányt a hosszú buszútra:

Szendvics, joghurt, alma, narancs, csoki. Lassan, de biztosan elfogyott.

Egy hosszú, de korántsem unalmas út következett a festői Tátrán keresztül, gyönyörű tájak tárultak a szemünk elé, miközben feltűnés nélkül elhagytuk Lengyelországot, és megérkeztünk a Szepességbe. Késmárkon egy hosszabb sétát tettünk, ahol megnéztük közelebbről a Thököly-várat:

Az idő sürgetett, ezért sajnos csak a busz ablakából fényképezhettem le a lőcsei városházát, ahol egyik kedvenc tévésorozatomat, A fekete város forgatták:

Délután érkeztünk meg Kassára, ahol rövid pihenő után már mehettünk is vacsorázni:
Egy nagyon finom húsleves volt a nyitány, ami nagyon hasonlít a miénkhez, de az ízesítése sokkal erősebb:

Majd megérkezett a nap gasztronómiai fénypontja, a legendás knédli hússal és káposztával, nem tudom leírni, hogy milyen ízes és zamatos volt:

A nap zárásaként egy vegyes gyümölccsel és krémmel töltött, mennyeien omlós piskótarolád került az asztalra:

Mivel iszonyatos izomlázam volt a tegnapi erőltetett menet miatt, ezért az esti séta elmaradt, helyette blogolás és netezés következett, majd az utolsó napi kalandokra várva szépen elaludtam.

Mielőtt elindultunk felfedezni Kassa szépségeit, még túl kellett esnünk egy finom svédasztalos reggelin:

 

Kellett az energia, mert egy szép hosszú gyaloglás várt ránk Kassán, ahol a két legszebb épület a dóm és a színház volt:

Sajnos nagyon csúnyán elkezdett esni az eső, ezért már csak egy kis szabadprogramra maradt energia, ami természetesen az én esetemben csakis a Márai múzeum lehetett:

Nagyon szép kis múzeum, imádtam minden itt töltött percet, nehezen tudtam csak elindulni a szállodába, ahol egy kis pihenés után már csak a búcsúebéd várt ránk.
Ízletes zöldséglevessel nyitottunk, amely olyan finom volt, hogy dupláztam belőle:

Ezután egy sajtos tészta következett, némi husival (ez volt a legkevésbé érdekes fogás, amit elénk tálaltak a négy napos út során):

A desszert mennyei volt: ananászdarabok kókuszhabbal:

 Egy utolsó kávé érkezett zárásként:

Véget értek a kalandok, indultunk haza. Szomorú szívvel indultam el, de ahogy közeledtünk hazafelé, egyre inkább örültem, hogy újra láthatom a kutyust (hatalmas balhét rendezett, alig lehetett kiengesztelni..), és végre a saját ágyamban aludhatok.

Szép volt ez a néhány nap, időnként igenis ki kell lépni a taposómalomból, és új élményeket kell szerezni, hogy újult erővel lássunk neki a feladatoknak!

Lengyel ízek nyomában

Akarsz Krakkóba és Kassára jönni? Naná, hogy akartam! Még nem jártam ezekben a gyönyörű városokban, ezért nagyon megörültem, amikor atyám meglepett egy hosszú hétvégével. A gyönyörű tájakon kívül természetesen a a gasztronómiára is kíváncsi voltam.

Csütörtökön indultunk, hajnalban. Nem kicsit voltak gondjaink a felkeléssel, de azért időben megérkeztünk a  gyülekező helyre, ahol kaptam egy világbajnok kávét, ami erősen javított a lelkiállapotomon. A csapat tagja egy fantasztikus tanár, aki folyamatosan meséli, hogy milyen látnivalók mellett megyünk el a busszal, hihetetlen szórakoztató stílusban kapjuk az információkat. Szlovákián egyelőre csak átutaztunk, de azért Árva váránál megálltunk egy fénykép erejéig:

Kora délután érkeztünk meg Zakopánéba, ahol elkezdhettem az ismerkedést a lengyel gasztronómiával, egy nagyon hangulatos étteremben:

A welcome drink hamisítatlan lengyel vodka volt:

Én nem élek alkohollal, ezért nem kóstoltam meg, de állítólag nagyon finom volt.

Előételként egy istenkirály füstölt sajt érkezett, áfonyamártással:

Ezután egy zamatos káposztaleves következett, ami olyan finom volt, hogy biztosan el fogom készíteni otthon is.

Majd egy olyan lenyűgöző húsos tál jelent meg az asztalon, amitől percekig nem tértünk magunkhoz:

Nagy nehezen rászántuk magunkat, hogy elpusztítsuk ezt az irgalmatlan mennyiségű husit, de négyen sem bírtunk vele. Pedig mennyeien omlós volt az oldalas, és minden húsnemű, a dinsztelt káposztát ízesítése tette különlegessé. És még nem volt vége, jött az életmentő kávé:

Zárásként pedig egy finom almás papucs:

Alig tudtunk felállni a kiadós ebéd után, de nagy nehezen elindultunk felfedezni Zakopáne szépségeit:

Este érkeztük meg Krakkóba, ahol a kipakolás után újabb gasztronómiai megpróbáltatások vártak ránk:

Ez a tojásleves teljesen más, mint a miénk, füstös, savanykás íze van, furcsa, de finom volt.

Majd egy szép adag rántott hús érkezett, ami abban a különbözik a nálunk megszokottól, hogy a panírban nincs külön ízesítés. Természetesen ez is elfogyott.

Végezetül egy bundás alma landolt előttem, de luxe kivitelben:

 

Fáradtan, teli pocival térünk nyugovóra, sok szép emlék kíséretében.

A második nap egy svédasztalos reggelivel kezdődött, mivel a nagy rohanásban a szobában felejtettem a telefonomat, erről sajnos nem készült kép. A délelőtt folyamán megnéztük a királyi várat, a Wawelt (csodaszép!):

A krakkói belvárosi séta egy étteremben ért véget, ahol a következő finomságok vártak ránk:
A szokásos vodka mellé lazacos előétel járt:

 Majd brokkolikrém leves következett:

Omlós kijevi csirkét kaptunk krumpligombóccal és gombás mártással és egy fenséges répás valamivel:

Végül a desszert is megérkezett egy különlegesen finom tiramisu formájában:

Nagy nehezen feltápászkodtunk az asztaltól, és elindultunk a busz felé, amely a wieliczkai sóbányához vitt volna minket. Azonban nem számoltunk a pénteki csúccsal, melynek következtében egy órás kényszerszünet következett, de végül csak elindultunk, és én saját magamat is meglepve úgy döntöttem, hogy lemegyek a bányába. Rólam tudni kell, hogy lépcső és liftfóbiában szenvedek, és a bányába irgalmatlan sok lépcsőn kellett lemenni, és egy bányalifttel feljönni. Borzalmas pillanatokat éltem át, a liftutat végigsírtam, de sikerült, végigmentem a bányán! Amikor éppen nem remegtem a félelemtől, szájtátva bámultam a föld alatti világ csodáit (mivel a túlélésre koncentráltam, ezért ott képek nem készültek).

Megérdemeltem hát a finom vacsorát, melynek első fogása egy savanykás zöldségleves volt:

Gordon blue következett, krumplival és káposztával:

A szép nap zárásaként egy karamellel nyakon öntött almás rétes érkezett:

Lengyelország nagy élmény volt, mind kulturális, mind gasztronómiai szempontból. Gyorsan elszállt a két nap, biztosan jó néhány kilóval lettem nehezebb, de még vár rám Szlovákia, úgyhogy a fogyókúra még odébb van!