Lengyel ízek nyomában

Akarsz Krakkóba és Kassára jönni? Naná, hogy akartam! Még nem jártam ezekben a gyönyörű városokban, ezért nagyon megörültem, amikor atyám meglepett egy hosszú hétvégével. A gyönyörű tájakon kívül természetesen a a gasztronómiára is kíváncsi voltam.

Csütörtökön indultunk, hajnalban. Nem kicsit voltak gondjaink a felkeléssel, de azért időben megérkeztünk a  gyülekező helyre, ahol kaptam egy világbajnok kávét, ami erősen javított a lelkiállapotomon. A csapat tagja egy fantasztikus tanár, aki folyamatosan meséli, hogy milyen látnivalók mellett megyünk el a busszal, hihetetlen szórakoztató stílusban kapjuk az információkat. Szlovákián egyelőre csak átutaztunk, de azért Árva váránál megálltunk egy fénykép erejéig:

Kora délután érkeztünk meg Zakopánéba, ahol elkezdhettem az ismerkedést a lengyel gasztronómiával, egy nagyon hangulatos étteremben:

A welcome drink hamisítatlan lengyel vodka volt:

Én nem élek alkohollal, ezért nem kóstoltam meg, de állítólag nagyon finom volt.

Előételként egy istenkirály füstölt sajt érkezett, áfonyamártással:

Ezután egy zamatos káposztaleves következett, ami olyan finom volt, hogy biztosan el fogom készíteni otthon is.

Majd egy olyan lenyűgöző húsos tál jelent meg az asztalon, amitől percekig nem tértünk magunkhoz:

Nagy nehezen rászántuk magunkat, hogy elpusztítsuk ezt az irgalmatlan mennyiségű husit, de négyen sem bírtunk vele. Pedig mennyeien omlós volt az oldalas, és minden húsnemű, a dinsztelt káposztát ízesítése tette különlegessé. És még nem volt vége, jött az életmentő kávé:

Zárásként pedig egy finom almás papucs:

Alig tudtunk felállni a kiadós ebéd után, de nagy nehezen elindultunk felfedezni Zakopáne szépségeit:

Este érkeztük meg Krakkóba, ahol a kipakolás után újabb gasztronómiai megpróbáltatások vártak ránk:

Ez a tojásleves teljesen más, mint a miénk, füstös, savanykás íze van, furcsa, de finom volt.

Majd egy szép adag rántott hús érkezett, ami abban a különbözik a nálunk megszokottól, hogy a panírban nincs külön ízesítés. Természetesen ez is elfogyott.

Végezetül egy bundás alma landolt előttem, de luxe kivitelben:

 

Fáradtan, teli pocival térünk nyugovóra, sok szép emlék kíséretében.

A második nap egy svédasztalos reggelivel kezdődött, mivel a nagy rohanásban a szobában felejtettem a telefonomat, erről sajnos nem készült kép. A délelőtt folyamán megnéztük a királyi várat, a Wawelt (csodaszép!):

A krakkói belvárosi séta egy étteremben ért véget, ahol a következő finomságok vártak ránk:
A szokásos vodka mellé lazacos előétel járt:

 Majd brokkolikrém leves következett:

Omlós kijevi csirkét kaptunk krumpligombóccal és gombás mártással és egy fenséges répás valamivel:

Végül a desszert is megérkezett egy különlegesen finom tiramisu formájában:

Nagy nehezen feltápászkodtunk az asztaltól, és elindultunk a busz felé, amely a wieliczkai sóbányához vitt volna minket. Azonban nem számoltunk a pénteki csúccsal, melynek következtében egy órás kényszerszünet következett, de végül csak elindultunk, és én saját magamat is meglepve úgy döntöttem, hogy lemegyek a bányába. Rólam tudni kell, hogy lépcső és liftfóbiában szenvedek, és a bányába irgalmatlan sok lépcsőn kellett lemenni, és egy bányalifttel feljönni. Borzalmas pillanatokat éltem át, a liftutat végigsírtam, de sikerült, végigmentem a bányán! Amikor éppen nem remegtem a félelemtől, szájtátva bámultam a föld alatti világ csodáit (mivel a túlélésre koncentráltam, ezért ott képek nem készültek).

Megérdemeltem hát a finom vacsorát, melynek első fogása egy savanykás zöldségleves volt:

Gordon blue következett, krumplival és káposztával:

A szép nap zárásaként egy karamellel nyakon öntött almás rétes érkezett:

Lengyelország nagy élmény volt, mind kulturális, mind gasztronómiai szempontból. Gyorsan elszállt a két nap, biztosan jó néhány kilóval lettem nehezebb, de még vár rám Szlovákia, úgyhogy a fogyókúra még odébb van!