A karamell és én nem vagyunk barátok. Nagyon nem szeretem elkészíteni, nem is szokott sikerülni, macerás, odaég, sokat kell utána takarítani, és egyáltalán. De mivel az ízét nagyon szeretem, ezért időnként rászánom magam, hogy végigszenvedjem a folyamatot. Igazából teljesen mást szándékoztam hétvégi sütinek elkészíteni, azonban a receptek között kutatva hirtelen a kezembe akadt Tücsökbogár ínycsiklandozó ostyája. Azonnal beleszerettem, nem tántorított el a várható macera sem, eredeti ötlet kuka, hozzávalókat beszerez, nagy bátran nekiáll. Boldogan mondanám, hogy ezúttal simán sikerült megvívnom a karamellel, de ez sajnos nem felel meg a valóságnak. Többször is falhoz akartam vágni a lábost, egyszer el is égett az egész, kezdettem előröl, szentségeltem rendesen, ráadásul gyorsan megkötött az az átkozott karamell, esélyem sem volt arra, hogy szép külalakot varázsoljak a sütinek, mint azt a mellékelt fotók sajnos bizonyítják. De mindez lényegtelen, mert a süti isteni finom volt! Abbahagyhatatlan nasiság!
Diós karamell ostya
- 20 dkg cukor
- 20 dkg vaj
- 2 tubus sűrített tej
- 20 dkg darált dió
- 5 ostyalap
Elkészítés:
A cukrot karamellizáljuk. Ez a legrosszabb része az egésznek, ha ezen túl vagyunk, csupa móka és kacagás lesz az életünk. Tehát lábosba cukrot beletesz, alacsony lángon főzni kezd, időnként rázogat, hogy ne égjen le, ezzel addig szenved, amíg borostyánszínű lesz az olvasztott cukor.
Felsóhajt, megnyugszik, innen már sima a dolog, hiszen már csak annyi van hátra, hogy a vajat és a sűrített tejet hozzáadjuk, addig keverjük, amíg a krém besűrűsödik. Belekeverjük a diót, langyosra hűtjük.
Fogunk egy tálcát, magunk mellé készítjük az ostyalapokat és a krémet. Rétegezés következik: krémet négy részre oszt, ostyalapokat jó alaposan megken vele, majd hűtőbe tesz néhány órára.
Szeletelés, kóstolás, beájulás, behamizás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése