Tojásleves

Idén tényleg a változások éve köszöntött rám. Az élet egyre több területére igaz ez, komolyan veszem az edzést (mennek lefelé a kilók rendesen, sajnos van honnan, de nem baj..). Filmes suli háttérbe szorult  (ez a félév annyira nem jött be, nem baj, őszig még van időm eldönteni, akarom-e folytatni), legalább több időm van a  filmblogra. Újra többet olvasok, hiányzott már nagyon. Logopédushoz járok, hogy megszabaduljak a hadarástól. Szóval éppen formába hozom magam teljes gőzzel.  Gasztrotéren sem kerültek el a változások: soha nem szerettem a levest, ehhez képest elkezdtem gyűjtögetni az ebbe a műfajba tartozó recepteket, és amikor megláttam a tojásleves receptjét itt,  ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy elkészítsem. Nem kicsit lepődtem meg magamon, hiszen utoljára menzán muszájból ettem sok évvel ezelőtt, és nem is ízlett, de ha főzni kell, akkor főzni kell, nincs mese, nekiálltam. Mivel lövésem sem volt róla, hogy milyen ízűnek kellene lennie, ezért apuka is be lett vonva a kóstolásba (nem lettem kímélve, volt kitől örökölnöm a kritikusi vénámat...). Az eredmény egy finom leves, ami gyorsan elkészül, és még gyorsabban fogy el. 

Tojásleves

Hozzávalók:

- 1 hagyma apróra vágva

- 1 gerezd fokhagyma

- 1 tk köménymag (meg amennyivel többet szórtam bele, hogy legyen egy kis íze a levesnek...)

- 4 tojás

- 1 ek liszt

- 1 ek pirospaprika

-  1 ek kakukkfű (a végére ennél sokkal több lett)

- só

- 4 ek olaj

- víz

Elkészítés:

Egy lábosban felhevítjük az olajat, üvegesre dinszteltjük rajta a hagymát. Hozzáadjuk a köménymagot, kicsivel később meghintjük kevés liszttel, beletesszük a reszelt fokhagymát, és átpirítjuk. Megszórjuk pirospaprikával, felengedjük kevés vízzel és csomómentesre keverjük. Tetszőleges mennyiségű vízzel hígítjuk (én nemes egyszerűséggel majdnem teletöltöttem a lábost), sóval ízestjük, majd felforraljuk a levesalapot, és kb. 5 percig gyöngyözve főzzük.

Egy kisebb lábosba ütjük a tojásokat, elhabarjuk, és a gyöngyöző levesbe folyamatos keverés közben belecsorgatjuk. Kakukkfűvel és sóval ízesítjük. Na, nálam itt jött a kiborulás, ugyanis semmi íze nem volt a levesnek. Apukát odahív, tanácsot kér (sózz!), tanácsot megfogad, irgalmatlan mennyiségű sót beleönt, még mindig nem az igazi, köménymag, kakukkfű, szintén nem kispályázva. Aztán egyszer csak megtörténik a csoda: végre íze van a levesnek! Örülés, gáz elzárás, (egyébként újraforrástól számítva kb. 5 percig kell közepes lángon főzni), még melegen kóstolgatás, langyosra hűlve gyors bekanalazás.

Nagyon jól sikerült ez a próbálkozás, most éppen egy palócleves recepttel szemezek...

Jó étvágyat!