Kardos smoothie

Emelem poharam az első magyar aranyéremre! Köszönjük Áron!

Amúgy a döntő elég uncsi volt: Áron és a tus jött, az olasz ment. Mire kettőt pillantottam, már örülhettünk is az aranynak. Így kell ezt csinálni! Már csak a sírás maradt nekünk a (kicsit hamis) Himnusz alatt. 

Ez a győzelem azért is nagyon fontos volt, mert a magyar vívók (fogalmam sincs mi a különbség a fegyvernemek között, nem is érdekel, lényeg az, hogy vívnak) csapatban nem jutottak ki az olimpiára, igazából senki nem várt tőlük komoly sikereket. És tessék! Újra él a remény, hogy újra a magyar kardot fogják félni az ellenfelek a páston!

De mikor is kezdődött a magyar kard legendája? Természetesen Londonban. Csak nem most, hanem egy kicsit régebben, 1908-ban. A sikerek alapja a Monarchia katonai kiképzése volt: a katonatisztek híresen jó vívókiképzést kaptak. Olyannyira, hogy egészen 1908-ig nem is engedték indulni őket az olimpián (akkor is csak egyéniben indulhattak). Ennek örömére mindjárt dupláztunk is: egyéniben és csapatban is miénk volt az arany: Dr. Fuchs Jenő nyerte az egyéni házidöntőt (a hatos döntőbe öt magyar került be, a döntőt két magyar vívta), majd a csapataranyat is a mi nyakunkba akasztották (jegyezzük fel a a magyar kardhegemónia megalapozóinak nevét: Werkner Lajos, dr. Gerde Oszkár, dr. Fuchs Jenő és dr. Tóth Péter).

1912-ben Stockholmban már egyéniben és csapatban is indulhattak a katonatisztek. Eredmény: a nyolcas döntőben hét magyar volt. Az egyéni döntőt ismét Fuchs Jenő nyerte. 

A többi pedig már történelem..Gerevich Aladár: 7 olimpiai arany, az utolsó 50 évesen! (Amikor megkérdőjelezték az indulását, ő kihívta a fiatalokból álló csapatot, és mindenkit legyőzött). Ali bácsi egy legenda: ő nyerte a legtöbb aranyérmet olimpián! Az ő fia volt Áron edzője, ha valaki figyelt, láthatta, hogy neki is megköszönte.

Napestig tudnám sorolni a ragyogó eredményeket (pl. 1992: Szabó Bence, 2000,2004: Nagy Tímea).

Aztán kezdett megszakadni a sorozat: Nemcsik Zsolt ezüstje, Vincze-Nébald Ildikó bronza szép eredmény, de mégse arany.. (az okokat laikusként én így látom: az edzők külföldön több pénzt és megbecsülést kapnak, tehát oda mennek, a versenyzők nem tudnak megélni csak a sportból, sportvezetési problémák stb)

Őszintén remélem, hogy ez a szép győzelem újra ráirányítja erre a tradicionális sportra a figyelmet, a problémákkal szembe nézünk, megerősítjük az utánpótlásunkat, visszacsábítjuk világszínvonalú edzőinket, és a magyar kard méltó lesz régi nagy híréhez! 

En garde!

Allez!

Mivel én antialkoholista vagyok, ezért egy smoothie-val koccintok a sikerre.

Mocca smoothie

Hozzávalók 4 főre:
- 4 dl tej
- 1 nagy (vagy két közepes) banán
- 4 ek méz (vagy cukor)
- 2 ek cukrozatlan kakaó
- 2 tk instant kávé
- 1 tk vanília
- 1 csésze (4 dl) tört jég
Elkészítés:

Irtó bonyolult: a jégen kívül mindent beleteszünk a turmixgépbe (a banánt felkarikázva), és hihetetlen fizikai erőt kifejtve néhány gombnyomással összeturmixoljuk a cuccot.

Na, és itt jön a kedvenc részem: a jégtörés! Tehát a mélyhűtőből kiveszünk egy csészére való jeget, ezeket átdobáljuk dupla nylonzacskóba, és teljes gőzzel hozzácsapjuk a konyhapulthoz! Nagyon jó feszültséglevezető! Miután jól kicsapkodtuk magunkat, akkor a megtört jeget is beletesszük a turmixgépbe, és ismét gombnyomásra adjuk a fejünket (és a kezünket). Ennyi! Vigyázat, gyorsan fogy!

A receptet a nosaltyn.hu-n találtam.

Jó étvágyat!

Viharban született csirke

Nálunk eléggé viharos idő van, ezért az egész nap a tévé előtt, az olimpia bűvöletében telt.

Elmondhatatlanul büszke vagyok arra, hogy az olimpia első két érmét tatabányai szerezte (Csernoviczki Éva bronz, Ungvári Miklós ezüst)! Szép volt Évi, szép volt Miki! 

Úszás: Laci ezt nagyon eltaktikáztad, kár az elmaradt döntőért, de becsülöm benned, hogy kizárólag magadat hibáztattad, segáz, van még úsznivalód!, Katinka, Gergő - szép helytállás volt, Dani - hajrá!

Vívás: ismét villant a magyar kard, amikor ezeket a sorokat írom, Szilágyi Áron elődöntős, reméljük a legjobbakat!

Pingpong: haladunk, haladunk..

Tenisz: Ági, ki kellett volna hagyni az olimpiát..

Vízilabda: srácok, mi volt ez? az aranyért jöttetek, vagy csak úszkáltok egy kicsikét? Montenegro ellen kapjátok össze magatokat, jó?

Torna: Krisztián, a frászt hoztad rám, Vid, szép volt! A döntő már megvan, ott mindenki nulláról indul, mindent bele!

Ilyen izgalmak mellett csak egy minimál ebédre volt energiám, de nagyon fincsi lett.

A recept a június GoodFoodból való.

Nyári serpenyős csirke

Hozzávalók:
- 4 csirkemell
- 2 ek liszt
- 1 ek olívaolaj
- 50 dkg újburgonya félbevágva (illetve a nagyobbak negyedelve)
- kb. 2 dl száraz fehérbor (kétszer jól meglöttyintettem)
- egy diónyi kéksajt
- 1 konzerv kukorica (34 dkg)
- 20 dkg (egy kis doboz) koktélparadicsom félbevágva
- 1 tk őrölt rozmaring (természetesen lehet friss is, nekem nem volt)
- 1 tk kakukkfű (lásd egy sorral feljebb)

Elkészítés

Hintsük meg a csirkemellet egy kis liszttel, sóval és borssal. Egy nagyobb serpenyőben melegítsünk olajat, fehérítsük ki a husit, majd tegyük mellé a krumplit öntsük fel a borral, adjuk hozzá a kéksajtot, és a zöldfűszereket. Kb. 25 percit lefedve pároljuk, majd adjuk hozzá a kukoricát és a koktélparadicsomot, sózzuk, borsozzuk (érzéssel, nem kell sok), majd még kb. 5 percig főzzük fedő nélkül.

Jó étvágyat!

Ötkarikás tiramisu

Természetesen az olimpia ihlette a "művésznevét". 

Sajnos nem tudtam végignézni a nyitóünnepséget, nem sokkal azután, hogy bevonultunk a stadionba Biros Peti vezetésével (nem lesz meg a negyedik arany, Peti, miért neked kellett vinni a zászlót, eddig mindenki bukta az olimpiát, aki vitte, miért tetted ez velünk?-ez természetesen csak irónia, azért bízom Kemény Dénesben, de hát a statisztika, az statisztika..) bealudtam.

De amit addig láttam, az lenyűgözött rendesen! 

Kenneth Branagh hozta Shakespeare-t ahogy kell, Mr. Beant nem bírom, de ettől még jó volt, Beckham hozta saját magát (nem értem, miért hagyták ki az olimpiai csapatból? igaz, hogy már túl van a csúcson, de lélektanilag fontos lett volna, hogy ott legyen!), Ridley Scott hozta az Oscar-díjas látványvilágot. De a királynő mindent vitt! Biztos voltam benne, hogy nem hagyják ki a James Bond-poént, de azért ezt nem hittem volna! Nagyon tisztelem a királynőt (kár, hogy a családja olyan, amilyen, remélem, Vilmos és Kate új életet tud majd lehelni a monarchiába), de azt nem gondoltam volna, hogy ennyi humor és önirónia van benne! Remélem, legalább olyan sokáig fog élni, mint az édesanyja, az anyakirályné! Good save the Queen!

Nos, miután visszatértem a földre, akkor kicsit józanabbul az olimpiáról. A pekingi olimpia megnyitó után azt mondták, azt nem lehet überelni. Minden megnyitó után ezt mondják, és mindig tudnak tenni rá egy lapáttal. Nagyon jól eltalálták az arányokat, nem lett giccses, a történelmet, a multikultit mutatták, a zenére helyezték a hangsúlyt (személyes kedvencem a Bohém Rapszódia volt, de hát én köztudottan elfogult vagyok a Queen-el. Tudtátok, hogy amikor a zenekar a csúcson volt, egy rajongójuk csak annyit a levelére, hogy Anglia, the Queen. Természetesen a királynőnek adták oda először, aki saját kezűleg írta rá, hogy "ez Önöknek szól, the Queen", és elküldette a Queen zenekarnak? Ez annyira angol, nem?), arra, ami összeköt, nem arra, ami elválaszt. Fel van adva a lecke Riónak!

A következő néhány napban a sporté a főszerep, sokan mennek a mennybe, még többen megjárják a poklot, sokat fogunk szurkolni sportolóinknak, remélem, sokat fogunk sírni a Himnuszon (én egyáltalán nem vagyok érzelgős alkat, de mindig elbőgöm magam, amikor nekünk szól a Himnusz, vagyis a mi versenyzőnk nyakába akasztják az aranyérmet). Hogy hány aranyérem lesz? Az én tippem az, hogy 3 és 5 között. Bízom az úszókban, a kajakosokban (bár ez a kiválasztási folyamat elég kaotikusra sikerült, remélem, hozni fogják az elvárásokat a sportolók), a pólósokban (bár aggódom rendesen-na persze nem a zászlóvitel miatt, hanem az utóbbi tornák eredménye aggaszt, remélem, Kemény Dénes tudja, hogy mit csinál), Berki Krisztiánban, Pars Krisztiánban és persze minden olimpián van meglepetés-érem is. És nem csak aranyérem ragyog fényesen, hanem mindegyik másik is, mindenkinek jár az elismerés, aki a maximumot hozza ki magából! Sok szép élményt kívánok magunknak!

Hajrá magyarok!

Na de azért nem csak tévével él az ember, valamit enni is kell szurkolás közben, nem igaz?
A mai ajánlatom:

Baileys-fehércsoki tiramisu

Hozzávalók:
- 2 csomag babapiskóta
- 3 dl tej
- 1 dl Baileys
- 5 dkg barna cukor
- 1 tk vaníliakivonat
- 50 dkg mascarpone
- 10 dkg fehér csoki (5 dkg a krémbe, 5 dkg a tetejére)
- 1 tojás
- 2 ek kristálycukor
Elkészítés

A tojássárgáját a 2 ek kristálycukorral fehéredésig keverjük (nem érdemes bekapcsolni a robotgépet, elég a kézi habverő). Hozzákeverjük a szoba hőmérsékletű (ez fontos, ha hideg, akkor nem lesz sima a krém!).

Az 5 dkg fehércsokit gőz felett felolvasztjuk, és belekeverjük a krémbe. A tojás fehérjét habbá verjük és azt óvatosan belekeverem a krémbe. Ennyi volt a krém.

Felmelegítjük a tejet a vaníliakivonattal, valamint a barna cukorral. Ha felforrt, levesszük a tűzről, és hozzákeverjük a Baileyst.

Egy nagy doboz, jénai vagy tortaforma (kinek mi tetszik) aljára lefektetünk egy sor  Baileys-es  tejbe forgatott  babapiskótát (csak megforgatjuk és már vesszük is ki, mert különben el fog ázni a piskóta!), rámegy a krém fele, majd újabb mártott piskótasor, és a krém másik fele. 

És már meg is vagyunk, egy éjszakára mehet a hűtőbe, másnap reggel ráreszeljük a maradék fehércsokit és ehetjük is.

A recept INNEN

Jó étvágyat!

Egy kávéházi szegleten

Szerintem már kiderült rólam, hogy nagyon szeretem a századelő (nem a mostani, az előző) világát. Az 1900-as évek elején aranykorát élte a költészet, az írók a szellemi élet motorjai voltak. Életük központja a kávéház volt, ott alkottak (egyik írónkról máig él az a legenda, hogy egy kávéházi szalvétára írta az aznapi leadandó anyagot, elküldte az újság főszerkesztőjének, aki elküldte neki a kávéházba a járandóságát), gyakorlatilag ott éltek. Aztán jött a háború, és örökre eltűnt ez a kávéházi világ.  Majd a néhány évvel ezelőtt újra kinyitották a Centrál Kávéházat, amely igyekszik megidézni ezeket az időket. Sajnos még nem volt alkalmam elmenni a Centrálba, de a nemsokára esedékes szabadságom alatt szakítok rá időt, és alaposan körülnézek benne, és természetesen jól végigkóstolom a választékot.

Tavasszal már majdnem sikerült eljutnom, de sajnos egy leadási határidő közbeszólt, ezért végül nem jött össze. Nagyon sajnáltam, mert egy egyedülálló kísérletről maradtam le: a kávéház gasztrobloggereket kért fel arra, hogy alkosson fagyikat, és a vásárlók által legjobban kedvelteket felveszik a kávéház fagyimenüjébe.

Nagy örömömre nemrég felfedeztem, hogy felkerült néhány, a Centrálban tesztelt fagyirecept IDE.

Egyszerűen muszáj volt elkészítenem! Megérte, mert nagyon finom lett! Nem ez volt az utolsó fagyi, amit elkészítettem innen..

Likőrös kávéfagyi

Hozzávalók:

- 2  evőkanál kávélikőr

- 1,5 teáskanál őrölt fahéj

- 4 tojássárgája

- 11,5 dkg cukor

- 1,2 dl kávé

- 3 dl tejszín, felverve

Elkészítés

A feketekávéból és a cukorból szirupot főzünk (tűzre feltesz, felforral, kb. 4-5 percet forral), majd hozzáadjuk a kávélikőrt, és beletesszük az őrölt fahéjat is. 

A tojássárgájákat egy üstben simára keverjük, majd vízgőz fölött hozzákeverjük a kávés cukorszirupot. Jól összedolgozzuk, majd belekeverjük az enyhén felvert tejszínt.

Mivel nekem nincs fagyigépem (és nem is tervezem, hogy veszek), ezért egy dobozba öntöttem a krémet és négy órán keresztül fél óránként jó alaposan átkevertem villával.

Jó étvágyat!

Madarak jönnek, madarak jönnek..

Halál! Esőt permeteznek!

Na, ez persze csak írói túlzás volt, nem a madarak miatt esik nálunk az eső, de hát valamivel fel kellett vezetnem a madártejet, nem?

A család nagy kedvence a madártej (csak hogy érzékeltessem: dupla adagot készítettem, abból szegény húgoméknak csak egy kis doboznyi jutott, a többit záros határidő alatt elpusztítottuk atyámmal).

A hétvégén első alkalommal készítettem. Hogy eddig miért nem? A galuskák miatt: tuti biztos voltam benne, hogy nem leszek képes egy galuskát kiszaggatni, és felfőzni a tejben. Mivel szépen lassan kezdek kicombosodni gasztroügyben (már nem félek attól, hogy valami nem sikerül, inkább kipróbálom mire megyünk mi ketten: a recept és én), ezért úgy éreztem, most jött el az ideje, hogy szembenézzek a mumussal: a habgaluskával. Nos, a konklúzió: nem lettek szépségdíjasak a galuskák, de sikerültek. Első kísérletnek elmentek. Atyámmal viszont közöltem, hogy a mostani madártejet ossza be egy ideig, mert túl macerás. Belenyugodott (mit tehetett volna mást, most őszintén?).

A madártej készítést a következő életképpel tudom illusztrálni: szegény atyám éppen valami B-kategóriás filmet nézett volna, de én folyamatosan hallattam a hangom a konyhában (pl: ez a nyűves galuska minden csak nem galuska, ez szétfőtt, ja, nem mégsem, minek kezdtem bele ebbe.. stb.). Szóval, jól telt a szombat délutánunk. A film és a madártej készítés is happy enddel zárult: fincsi volt és elégedett voltam a galuskák átlagos küllemével is.

Eredmény: Zsuzsi:habgaluska: 1:0! Hajrá én! (bocs, de kezd eluralkodni rajtam az olimpiai láz..)

A recept Citromhabtól

Madártej

Hozzávalók:

 - 1 l tej

- 5 tojássárgája

- 10 dkg cukor

- 2 csapott evőkanál liszt

- 1 kávéskanál vaníliakivonat

A habhoz:

- 5 tojásfehérje

- 1 kávéskanál citromlé

- 1 teáskanál cukor

- egy csipet só

A tetejére lehet tenni mandulaforgácsot, mi nem szeretjük, ezért elhagytam.

Elkészítés

A tojássárgáját, a cukrot és a sót habverővel fehéredésig verjük. Hozzáadjuk a lisztet, a vaníliakivonatot és 1 dl tejjel csomómentesre keverjük.

Kemény habbá verjük a tojásfehérjét a cukorral, a sóval és a citromlével. Felforralunk 3 dl tejet, takarékra állítjuk a lángot, és evőkanálnyi adagokat szaggatunk a tejbe a habból (na, nem tudom leírni, hogy mit műveltem szaggatás címén, remélem, minél többször készítem, annál jobban fog menni), amelyet mindkét oldalán egy-egy percig főzünk, majd szűrőkanállal kiszedjük.

Nagyobb lábasba szűrjük a visszamaradt tejet, hozzáöntjük a maradék hideg tejet és felforraljuk.

Vékony sugárban, folyamatos keverés mellett, belecsurgatjuk a tojássárgás keveréket, és besűrítjük, vigyázva, hogy ne forraljuk fel (egyszer sikerült nagyon kicsapnom a tojást, nem szeretném még egyszer átélni, ezért vigyázok).

És készen vagyunk: kihűtjük a madártejet, reáhalmozzuk véres verítékkel életre hívott habgaluskánkat, beküldjük szundizni a hűtőbe egy éjszakára (ez a méreg, nem a cián: kibírni másnap reggelig..). 

Leülünk és csak esszük, esszük, esszük..

Jó étvágyat!

Cukk?Ki?Ni!

Látszik a kenyéren, hogy cukkini van benne? Ugye, hogy nem igazán?

Na de, hogyan került a kenyér az asztalra?

Úgy kezdődött, hogy a lecsós husihoz kellett vennem cukkinit. Már korábban kinéztem magamnak EZT a receptet. Soha nem ettem még cukkinis kenyeret, ezt ki kellett próbálnom! A lecsóhoz úgyis kell, veszek három cukkinit és két ételt ütök egy csapásra. Na most, tudni kell, hogy én eddig még nem ettem cukkinit. Valahogy kimaradt. Az hagyján, de még nem is vettem, fogalmam sem volt róla, hogyan néz ki (pedig rá akartam guglizni, de természetesen elfelejtettem, akkor jutott eszembe, amikor már ott álltam a zöldséges előtt). Tehát megvettem minden mást, amit akartam, majd kedvesen mosolyogva rákérdeztem az eladónál: cukkini van? Válasz: természetesen, ott van előtted. Így kerültem testközelbe a cukkinivel. Nem voltam beájulva a kicsikéktől, de hát, egyszer minden ízt fel kell fedezni, ennek most jött el az ideje, hajrá Zsuzsi, cukkinire fel!

Szerencsémre bele volt írva a receptbe, hogy mit kell kezdeni vele (hámoz, reszel), különben nagy bajban lettem volna. Azt még el kell mesélnem, hogy az első találkozásom a sütőtökkel nem sikerült túl jól: mivel nem volt beleírva a receptbe, ezért nem hámoztam meg, így tettem bele a süti tésztájába. Képzelhetitek..Azóta mindig rettegek attól, hogy így járok, ezért a számomra ismeretlen zöldségek/gyümölcsök első felhasználása mindig enyhe gyomorgörccsel jár. 

Imádok különleges recepteket kipróbálni, és ennek a kenyérkének a hozzávalói bizony nagyon egzotikusak. Valami nagyon extrém ízélményre készültem, de inkább azt mondanám, hogy kellemesen édes csokis kenyér született. Érdemes kipróbálni, nagyon fincsi!

Cukkinis kenyér

Hozzávalók 2 kenyérhez

száraz hozzávalók:

- 20 dkg teljes kiőrlésű liszt

- 20 dkg sima fehér liszt

- 2 tk őrölt fahéj

- 1/4 tk őrölt szerencsendió

- 1 tk sütőpor

- 1 tk szódabikarbóna

- 1/2 tk só

nedves hozzávalók:

- 2 tojás

- 7,5 dkg olaj (mérlegre műanyag kiöntőt rátesz, olajat beönt, kimér)

- 18 dkg görög joghurt (ezt nem szoktam kimérni, szemmértékkel kikanalazom a nagy dobozból)

- 6 dkg író (tej+pár csepp ecet)

- 18 dkg barna cukor

- 2 tk vaníliakivonat

- 45 dkg hámozott, reszelt cukkini

- 12 dkg durvára vágott étcsoki

Elkészítés

Kimérjük és egy nagy tálban összekeverjük a száraz összetevőket.

Egy másik tálban felverjük a tojásokat, hozzákeverjük az olajat, tejet, joghurtot, cukrot és vaníliakivonatot. Hozzáadjuk a hámozott cukkinit és a durvára vágott csokit.Elkeverjük, majd hozzáadjuk a lisztes keveréket, és alaposan összedolgozzuk.

A sütőt előmelegítjük 180 fokra. Két kenyérformát kibélelünk sütőpapírral, és belekanalazzuk a tésztát (természetesen lehet belőle egy nagy kenyeret is sütni sütőlapon, kinek, hogy tetszik). Betoljuk a sütőbe, és kb. 50 percig sütjük (tűpróba!-a tészta közepébe beleszúrunk egy fogpiszkálót, és ha szárazon jön ki belőle, akkor jó).

A sütőből kivéve kihűtjük, majd elfalatozzuk (vaj és lekvár nem árt neki, de önmagában is finom)

Jó étvágyat!

TömÖrkény

Egyperces.

Régen volt brownie, kéne sütni egyet. Tele van a hűtő sűrített tejjel, foglalja a helyet. A dió íze is hiánycikk volt mostanában. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, a megfelelő recept a megfelelő helyen és időben került a megfelelő papírra. Hírül hoztam nektek, hogy megcselekedtük, amit megkövetelt a leírás. Tömör öröm!

A recept a barbikonyhaja.blogspot.hu-n lelhető fel (bocs Barbi, de valamiért nem talált rá a keresőd a receptre, ezért nem linkeltem be).

Csokis-diós karamellás szelet

Hozzávalók a tésztához:
- 20 dkg vaj
- 5 dkg kakaó
- 30 dkg cukor (na ja, ez brownie, ez van!)
- 2 tojás
- 22 dkg liszt
Hozzávalók a krémhez:
- 12 dkg vaj
- 2 tubus sűrített tej
- 2 ek méz
- 7 dkg cukor
- 6 dkg darált dió
A tetejére:
- 10 dkg étcsoki
- 10 dkg tejcsoki
- 1 ek olaj
- 2 dkg darált dió
Elkészítés:

Egy edényben megolvasztjuk a vajat, hozzákeverjük a kakaót és a cukrot.

A tűzről levéve hozzákeverjük a tojásokat, majd a lisztet.

Sütőpapírral kibélelünk egy kisebb tepsit, úgy hogy körben kilógjon a papír. A sütőpapíros tepsibe öntjük a masszát és 180 fokra előmelegített sütőben kb. 20 percig sütjük (tűpróba!-azaz nálam fogpiszkálópróba, merthogy én azzal szoktam ellenőrizni a süti állagát), majd kihűtjük. 

Felgyűrjük ruhánk ujját és nekifekszünk (nem, nem szó szerint!) a karamell elkészítésének.

A vajat megolvasztjuk egy edényben, hozzákeverjük a sűrített tejet, a mézet és a cukrot. Folyamatosan kevergetjük, ha elkezdett bugyogni, attól számított 20 percig főzzük, amíg karamellszínű nem lesz.

A krémhez keverjük a darált diót, és a sütire kenjük, majd rögtön berakjuk a hűtőbe.

Gőz felett megolvasztjuk az ét- és tejcsokit az olajjal, majd ráigazítjuk a megdermedt karamellrétegre, és rászórjuk a darált diót. Hűtőben pihiztetjük egy éjszakát, másnap kis szeleteket vágunk belőle (tényleg nagyon tömény!), és apránként elfalatozzuk.

Jó étvágyat!

Egy lecsós vasárnap délután

Dübörög a lecsószezon.

Lecsóügyben sincs túl nagy tapasztalatom: tavaly kedvenc húgom útmutatásai alapján megpróbálkoztam egy alaplecsóval (csak paradicsom és paprika, semmi extra hozzávaló), de nem igazán hagyott mély nyomot gasztronómiai fejlődésem útján ezen próbálkozás.

Tavasszal a Stahl magazinnak (testvéri és unokatestvéri segítséggel) spanyol lecsót készítettem, ami finom volt, de nem igazán felel meg "a" lecsó kritériumainak: paradicsom, paprika, valami husi (nálam a lecsó és a rizs nem összeférő fogalmak, de hát ahány ház, annyiféle lecsó, nemdebár?)

Ami felgyorsította lecsóügyben az eseményeket az a Kistücsök-féle lecsós bulgur volt: elhatároztam, hogy ha találok egy olyan receptet, ami felserkenti ízlelőbimbóimat, nekivágok a műveletnek.
Továbbá a spájzban figyel egy fél kilós kukoricadara, ami három hét múlva lejár, tehát köretként őt szerettem volna felhasználni.
Aztán a héten szembejött velem EZ a recept. Azonnal tudtam, hogy megvan a vasárnapi ebéd.
Majd megjelent Váncsa mester idevágó értekezése  ITT. A lecsóhelyzet tehát fokozódott.
Alig vártam a vasárnapot, hogy végre kezdetét vegye a projekt.

Ne húzzuk tovább az időt, csapjunk bele a lecsóba:

Lecsós csirkemell juhtúrós puliszkával

Hozzávalók:
A lecsós csirkéhez:
- 1 nagy vöröshagyma, finomra vágva

- 4 db lecsópaprika, felkarikázva
- 4 db paradicsom, gerezdekre vágva
- 1 kisebb cukkini, felkockázva
- 4 csirkemellfilé, felkockázva
- 17,5 dkg füstölt szalonna
- só, frissen őrölt bors, pirospaprika
A juhtúrós puliszkához:
- 17,5 dkg füstölt szalonna
- 1 közepes vöröshagyma
- 5 dl víz
- 17,5 dkg kukoricadara
- 17,5 dkg juhtúró (tavaly ettem egy rémesen rossz ízű juhtúrós sztrapacskát, azóta kerülöm a juhtúrót, de azt gondoltam, ezúttal adok neki még egy esélyt, és milyen jól tettem!)
- tejföl
- só, egy csipet frissen őrölt bors

Elkészítés

Egy kevés zsiradékon megpirítjuk a hagymát és a szalonnát.  Hozzáadjuk a paprikát, néhány percig kevergetjük. Belerakjuk a felkockázott pipihusit, fehéredésig sütjük, majd hozzáadjuk a cukkinit és a paradicsomot. Ízesítjük  pirospaprikával (ízlés szerint, én egy teáskanállal tettem bele), sóval, borssal. Egy kis pohár vizet öntünk alá és megpároljuk.

A vizet felforraljuk egy csipet sóval, és megfőzzük benne a kukoricadarát (pillanatok alatt magába szívja a folyadékot a kis beste). A hagymát és a szalonnát összepirítjuk egy serpenyőben. Egy kisebb sütőtálat kivajazunk (rám jellemző módon ezt a műveletet kihagytam -fogalmam sincs, miért, de mindegy is-, miután összeállítottam a cuccost, akkor tűnt fel, hogy a vajazás elmaradt, ezért csak az oldalát kentem ki, és a legalsó dararéteg alá kézzel betoltam némi vajat, ez is elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy a puliszka ne égjen oda). Rétegzés következik: puliszka, juhtúró, szalonnás-hagymás keverék, amíg tartanak a hozzávalók. A tetejére tejfölt kenünk, amit némi borssal megszórunk és kicsit összekeverünk (jó, tudom, hogy a receptben az van, hogy előbb a bors, aztán a tejföl, de már megint nem figyeltem, és csak a tejfölözés után esett le, hogy a bors kimaradt, ezért improvizáltam egyet). Az egész cumót  betoljuk a 180 fokra előmelegített sütőbe kb. 20-25 percre. 

A tálalásnál a puliszkára ráhalmozzuk a lecsós csirkemellet:

Jó étvágyat!

Hangulat kalács

Nálatok is szomorú, esős idő van? Nekem teljesen beőszült a hangulatom.

Ha már hangulatban vagyunk: észrevettétek, hogy a tészta reagál készítőjének a hangulatára? 

Erre jó példa a képen látható kalács története is.

Csütörtökön elég bolond napom volt, síkidegen jöttem haza, és még idegesen gyúrtam be a tésztát. Majd letakartam kelni, és elmentem vasalni. A vasalás alatt megnyugodtam, és mikor eltelt a fél óra, döbbentem láttam, hogy a tészta nem kelt meg. Pedig az élesztő rendben felfutott, a tészta rendben összeállt, egyszerűen nem volt ötletem, mi letett a gond. A tésztát kihajítottam a kukába, majd mivel nagyon kíváncsi voltam már erre a sütire (és a málnát is fel kellett használni), ezért újráztam. Mindent teljesen ugyanúgy csináltam, mint első alkalommal, annyi volt a különbség, hogy most már teljesen nyugodtan gyúrtam be a tésztát. És másodjára simán ment minden! Azt hiszem, erre mondaná Shakespeare mester: "több dolgok vannak földön és égen, mintsem bölcselmetek álmodni képes" (Horatiot most önhatalmúlag kihagyjuk az idézetből). Hagyjuk ennyiben a dolgot, és az őszies hangulatot követve kuckózzunk be egy jó könyvvel (mit vártatok tőlem?könyvmoly vagyok!), egy jó (na jó, időnként jónak látszó) kutyussal a lábunknál egy kényelmes fotelbe, és időnként falatozzunk egy fincsi kalácsból.

Például az alábbiból:

Málnás-fehércsokis kalács

Hozzávalók:

- 45 dkg finomliszt

- 6 dkg cukor

- csipet só

- 2 tojás sárgája

- 1 citrom leve

- 0,5 dl málnaszörp

- 1 citrom reszelt héja

- 2 dl tej (az eredeti receptben tejszín van, azzal is ki lehet próbálni, nekem korábbi sütések alapján nem jött be, tehát maradtam a tejnél)

- 2,5 dkg élesztő

- 1 tk cukor

- 1 vaníliás cukor (sikeresen kihagytam, de ettől még nagyon finom volt a kalács, tehát akár el is hagyható)

Töltelék:

- 2 tojás fehérje
- csipet só
- 6 dkg cukor
- 25 dkg málna (eredetileg fele ribizli-fele málnát szerettem volna, de ribizli sajnos már nem volt a zöldségesnél, tehát maradt a málna)
- 1 maréknyi gríz
- 10 dkg darabolt fehércsoki (az eredeti recept szerint apróra kell vágni, én nem vittem túlzásba, csak nagyjából feldaraboltam)
Tetejére:
- 1 tojás
- 0,5 dl tej
- porcukor a díszitéshez
Elkészítés
A tejet mikróban meglangyosítjuk, 1 tk cukrot teszünk bele, majd belemorzsoljuk az élesztőt, és felfuttatjuk (megvárjuk, amíg habosodik).

A lisztet egy tálba öntöttem (igen, tudom, szitálni kellene, de én nem szoktam, mert így egyszerűbb). Hozzáadtam a cukrot, a tojássárgáját, a citromhéjat, a citromlevet, a málnaszörpöt, a vaníliás cukrot (én véletlenül kihagytam ugye, de ti azért rakjátok bele, az a biztos!), és a felfuttatott élesztőt. Dagasszuk be a tésztát, majd letakarva pihentessük kb. félórát, amíg duplájára kel (jó esetben, ugye).

Ha megkelt a tészta, nyújtsunk belőle lisztezett deszkán kb. 3-4 mm vastag téglalapot (nehogy lemérje valaki, egyszerűen egy vastagabb lapot kell nyújtani, nem kell teljesen elvékonyítani). 

A töltelékhez a tojások fehérjéjét habbá verjük egy csipet sóval, majd hozzáadjuk a kristálycukrot, és tovább keverjük, amíg szép fényes, kemény hab lesz belőle (mintha habcsókot készítenénk). A málnát megszórjuk a grízzel és összekeverjük vele (hogy ne áztassa el a tésztát). 

A kinyújtott tésztát megkenjük a habcsókalappal, megszórjuk fehércsokival, majd málnával. A tésztát feltekerjük, mint egy bejglit, majd nagyobb szeleteket vágunk belőle (célozzuk be a hatot, ha több lesz belőle az sem baj).

Egy 26 cm-es tortaforma aljába sütőpapírt teszünk, beleállítjuk a szeletek egymás mellé, majd letakarjuk és kb. 30 perc alatt duplájára kelesztjük.

A megkelt kalácsot vékonyan lekenjük a tojás és a tej keverékével, és  a 180 fokra előmelegített sütőben 30 percig sütjük.

Félidőben tegyünk a tetejére alufóliát, hogy ne égjen le a teteje.

Kihűtjük, porcukorral tálaljuk.

A receptet INNEN

 Jó étvágyat!

Békebeli gondolatok

Vajon mit rejt a fekete doboz? 

Formája elárulja: ő bizony egy kuglófforma, tehát 99,9%-os valószínűséggel egy kuglófot.

Sokféle kuglófot sütöttem már, de amit ma hoztam nektek, az a család kedvence. A tésztája egyszerű, és mégis benne van az a bizonyos plusz, amitől egyszeriben egy másik korban érzi magát az ember lánya (a fia is természetesen). 

Én mindig mondom magamról, hogy eltévesztettem az évszázadot, a Monarchia korában kellett volna élnem. Nagyon jól éreztem volna magam: a napjaim azzal teltek volna, hogy vezettem volna egy szép kúriának a háztartását, olvasgattam volna szép nagy házunk világos teraszán, ápoltam volna kertjeimet, sétáltattam volna kutyáimat, teadélutánokon láttam volna vendégül ismerőseinket. Na, és persze sütöttem-főztem volna kis családom minden tagjára (konyhai személyzettel kisegítve természetesen). Időnként ellátogattam volna székesfővárosunkba, megcsodáltam volna a kor vívmányait: a kis földalattit (hol volt még a metró!), a fogaskerekűt, Vajdahunyad várát, a Hősök terét (amit akkor még nem úgy hívtak), a sok szép épületet, a hangulatos helyeket.

Nos, a mai korban ez a helyzet: egy szép házban lakom, a kertet sajnos nem ápolom (hidegen hagy a kert, de szerintem ez lassan változni fog, mint mindennek, ennek el fog jönni az ideje az életemben), sétáltatom a kutyust (sajnos nem minden nap, de azért elég gyakran), teadélutánok helyett tornaórákra rohangálok (tudjátok: vagy tornázunk és sütizünk, vagy nem tornázunk és nem sütizünk). Sütök-főzök kis családomnak - igaz, csak hétvégén - (a konyhai személyzet kimerül egy darab kutyusban, aki imád kuktáskodni, vagyis láb alatt lenni, miközben a konyhában sürgök-forgok). Időnként ellátogatok székesfővárosunkba egy-egy rendezvényre, múzeumba, színházba vagy rácsodálkozni a város szépségeire, éttermeire. És mindjárt megyek olvasni a teraszra. Lehet, hogy a béke bennünk van, és nem attól a kortól függ, amiben élünk?

Amíg ezen gondolkodtok, kóstoljátok meg a kuglófot:

Békebeli márványkuglóf

 Hozzávalók:
 - 25 dkg puha vaj (hűtőből kivesz, mikróba tesz egy rövid időre)
- 30 dkg cukor (nem felhördülni! beletenni!)
- 1 tk vaníliakivonat
- 2 tojás
- 3 tojássárgája
- 30 dkg finomliszt
- 1 púpos evőkanál (fél csomag) sütőpor
- 1/2 teáskanál só
- 3 dl  (az eredeti recept 3,5 dl-t ír, az túl sok)+ 3 evőkanál tej
- 2 evőkanál cukrozatlan kakaópor
- a forma kikenéséhez vaj és finomliszt
- a tálaláshoz porcukor
Elkészítés

Előmelegítjük a sütőt 175 fokra. Kivajazzuk és kilisztezzük a kuglófformát.

A puha vajat, a cukrot és a vaníliakivonatot robotgéppel  jól összedolgozzuk. Egyenként elvegyítjük benne a tojásokat, majd a tojássárgákat.

A lisztet, a sütőport és a sót összekeverjük. A vajas-tojásos alapba belekeverjük apránként, felváltva a sütőporos lisztet és a 3 dl tejet. Sima, csomómentes tésztát készítünk.

A kakaóport feloldjuk 3 evőkanál meleg tejben. A tésztát megfelezzük (nekem még sohasem sikerült pontosan felezni, de nem is szoktam rágörcsölni), és az egyik részhez hozzákeverjük a kakaót. 

A kétféle tésztát 2-2 evőkanálnyi adagokban elosztjuk a kuglófformában, úgy, hogy egymás mellé és egymás fölé más színű tészta kerüljön. Ezután a tésztát késsel finoman átkeverjük, hogy márványos legyen.

A kuglófot először 30 percig, aztán alufóliával letakarva még 20 percig sütjük. A formában hagyjuk, rácsra téve (esetemben a fotón látható tortatálra borítva) kihűtjük. Megpróbáljuk megvárni, amíg kihűl (nálunk ez az eset nem szokott előfordulni), és megesszük reggelire (vagy vacsira, vagy amire rá tudjuk fogni).

A recept a Stahl magazinból.

Jó étvágyat!

Blogturbó

Vegyétek le a szemeteket a képről (lesz még lejjebb több is, nem kell izgulni) és nézzetek balra és jobbra. Látjátok, hogy már nem csak a csupasz "falakat" látjátok? Kezdek berendezkedni kis blogomban. 

Már régen terveztem, hogy életre hívom a kicsikét (grafomániában szenvedek, rengeteg mondanivalóm és receptem van), de a várható technikai nehézségek mindig visszatartottak. Köztudott rólam, hogy taszítom a technikát (csak egy példa: uniós pályázatokkal foglalkozom  - nem pályázatíró vagyok, higgyétek el, a pályázat megírása a legegyszerűbb dolog, azt elő is kell készíteni és meg is kell valósítani!-, és amikor ki kell töltenem a pályázati kitöltőprogramot, akkor mindig valami számítástechnikai nehézség támad..),  biztos voltam benne, hogy nem leszek képes technikailag összerakni egy blogot. Nos, nem is tudtam, ámde kedvenc húgom (akit megtaláltok a www.alexaesigor.blgogspot.com-on) szerencsére segített, úgyhogy végül megszületett (rám jellemzően hirtelen felindulásból). Egy jó darabig minimálfunkciókon működtem (csak egy példa: hétvégén jöttem rá, hova kell beírni a bejegyzés címét), de folyamatosan fedeztem felfelé, hol, mit tudok beállítani (az első link sikeres beszúrása után megtapsoltam magam, hát ez vagyok én), aztán a szerkesztés menüben is elkezdtem kontárkodni, az eredményt láthatjátok.

De még hiányzott valami: szerettem volna a facebookon már létrehozott oldalt is megjeleníteni a blogon. Próbálkoztam, nézelődtem, de semmi. Aztán mint mindennek, ennek is eljött az ideje. Teljesen váratlanul.

Szombat este őkicsiségével (a reménytelenül elkényeztetett kutyussal) megnéztük a Sherlock c. tévésorozat első darabját (nagyon jó, nézni fogjuk!), majd mivel még nem voltam álmos, felmentem a face-re. És mibe csöppentem: Gaby éppen elakadt a blogjában egy technikai problémával, és a többiek segítettek neki (az Édességrajongók klubja egy nagyon jó kis csoport!), én pedig, ha már ott voltam, szintén kértem egy kis segítséget. Nem semmi szimultán eszmecsere volt.. Én rájöttem, hogy nem jól hoztam létre a facebookos oldalamat (simán új profilt hoztam létre, nem pedig oldalt), úgyhogy a többiek segítségével létrejött a bal felső sarokban található oldal. A vasárnap azzal telt, hogy a likebox funkció (hihetetlen, már tudom, hogy mi az!)  beállításra került. Külön szeretném megköszönni egy csipet és Németh Marika segítségét!

Még nagyon az elején vagyok a blogírásnak, sokat kell még tanulnom (ez nem gond, mindig is szerettem tanulni), biztosan rengeteget fogok még csetleni-botlani, de nagy kedvvel és örömmel írom a blogot, a technikai nehézségek pedig már nem rémítenek! Úgyhogy nem szabadultok meg tőlem még egy jó darabig! (gondolom, most sikerült mindenkit jól megfenyegetnem).

Mivel vasárnap teljesen a blogom lázában égtem, csak az alábbi minimálebédre volt energiám:

Marokkói tükörtojás

Hozzávalók:
- 1 doboz hámozott paradicsom (40 dkg)
- 4 tojás
- 3 szál újhagyma zöldjével együtt
- 2 gerezd fokhagyma
- 1/2 tk római kömény (sima őrölt kömény is lehet)
- 1 evőkanál szárított petrezselyem (vagy fél csomag friss)
- 4 ek olívaolaj
- só
- frissen őrölt bors
- egy csipet cukor
Ekészítés:

Az olívaolajt egy serpenyőben felmelegítjük, üvegesre pároljuk rajta a hagymákat és a köményt, majd leszűrjük a paradicsomot, és beleöntjük a serpenyőbe, kicsit összesütjük, sózzuk, borsozzuk, cukrozzuk. Ráütjük a tojásokat, és megvárjuk, amíg megszilárdulnak. Ennyi. (nem vittem túlzásba az ebédfőzést, ugye?). A tálalásnál megszórjuk petrezselyemmel.

A recept Barbitól.

Jó étvágyat!

Elemi ösztön fagyi

Ez egy turbózott vaníliafagyi, de a készítése során történekről nekem az Elemi ösztön című film jutott eszembe.

A kultikus film igazából egy jó kis krimi, abban különbözik a többi tucatárutól, hogy volt egy jó forgatókönyvírója és egy jó rendezője. Na, és persze sztárt csinált Sharon Stone-ból. (aki egy tucatszínésznő, csak mákja volt, szerintem..). A Casinoban fantasztikus volt, de azóta valahogy késik a következő nagy dobás.. Na de nem Sharonról akartam értekezni, hanem arról, hogy mi köze van a filmnek a fagyimhoz. Emlékeztek, amikor a filmben jégvágóval vágja a jeget kedvenc Sharonunk?

Nos, valami ilyesmi jelenetbe keveredtem én is akaratomon kívül. Tehát az történt, hogy amikor elkészült a fagyi, kötelességtudóan félóránként kavaragattam a fagyikezdeményt, amikor egy kavarásnál arra lettem figyelmes, hogy nem igazán fagy a fagyi. Jobban megnéztem a mélyhűtőt, és felfedeztem, hogy bizony jelentős jégréteg képződött az ajtó mellett, és nem zár rendesen a mélyhűtő. Azt még el kell mesélnem, hogy mindez kb. éjjel fél tizenegy magasságában történt a háromszintes ház legalsó emeletén. Tehát hősnő felfedezi, hogy bizony jégmentesíteni kell, ha nem akarja, hogy a fagyi, és a mélyhűtőben lévő összes cucc tönkremenjen. Az egyetlen rendelkezésre álló eszköz a kezében lévő villa, amellyel késlekedés nélkül elkezdni csapkodni a jeget, miközben kinyitja a hűtőtajtót, hogy olvadjon. Nem tudom leírni a jelenetet..  A vészhelyzet néhány percen belül megoldódott, a jég eltüntetésre került, az ajtót be lehetett zárni, semmi nem ment tönkre, én pedig nyugodtan mehettem aludni. 

Ennyi izgalom után jöjjön a recept!

Levendulafagylalt vaníliával és rózsavízzel

Hozzávalók:
- 2 tojássárgája
- 2 dl tej
- 4 dl tejszín
-12 dkg cukor
- 1 vaníliarúd
- 12,5 dkg mascarpone
- 5 ág friss levendula vagy 2 tk szárított levendula
- 1 tk rózsavíz (én egy ek-t használtam, az túl sok, kicsit elnyomja a többi ízt)
 Elkészítés:
A tejet és a tejszínt lábosba öntjük, beleszórjuk a levendulát, a vaníliarúd kikapart magját és a vaníliarudat, majd éppen csak felforraljuk. Lefedve langyosra hűtjük, majd leszűrjük.
A tojássárgákat jó habosra keverjük a cukorral, majd hozzáadjuk a mascarponét és azzal is jól elkeverjük. A tojásos keveréket lassan belecsurgatjuk a tejszínes tejbe és lassú tűzön, állandóan kevergetve besűrítjük. Híg pudingszerű massza lesz belőle, olyasmi, mint egy sűrű madártej. Hozzáadjuk a rózsavizet is.
Műanyag edénybe öntjük, teljesen kihűtjük, majd lefedve fagyasztóba tesszük. 1-2 óra elteltével fél órás szünetekkel 3-4 alkalommal alaposan keverjük át. Krémes. lágy fagyi lesz belőle.

A recept INNEN

Jó étvágyat!

Lusta Zsuzsi rétese

Atyám beállított egy nagy rakás sárgabarackkal. Valamit kellett kezdenem vele. Mivel tegnap "kialkottam" magam a cappuccino tortával, ezért ma az ihlet olyan messziről kerülgetett, hogy simán elkerültük egymást. Ráadásul rajtam volt a lustaság, vagyis nem volt kedvem sok időt tölteni a konyhában. Egy gyors lepényben gondolkodtam, és eszembe jutott, hogy nemrégen láttam egy sárgabarackos lepény receptet ITT, ami gyorsan megvan.

 Nem is húzom tovább az időt, íme a recept:

Lusta asszony sárgabarackos lepénye

Hozzávalók:
- 50 dkg sárgabarack (természetesen bármilyen más gyümi is lehet)
- 50 dkg túró
- 40 dkg liszt
- 1 cs sütőpor
- 20 dkg porcukor
- 20 dkg vaj
- 4 tojás
- 2 dl tej
- 2 cs vaníliás cukor
- csipet só
Elkészítés:
A vaj felével vastagon kikenjük a nagy tepsit.
A lisztet összeszitáljuk a porcukorral, belekeverjük a sütőport, a csipet sót. Az elegy felét felét a tepsibe szórjuk egyenletesen.
A túrót rámorzsoljuk a lisztes keverékre. Erre rászórjuk egyenletesen a barackot. Majd a maradék lisztes elegyet ráhintjük a gyümire.
A tojásokat felverjük, összekeverjük a tejjel, vaníliás cukorral és a maradék felolvasztott langyos vajjal, és ráöntjük a süti tetejére.
Fél órát állni hagyjuk, majd 180 fokon kb. 35-40 percig sütjük.

Jó étvágyat, én megyek vissza lustulni!

Egy szelet cappuccinót?

Szerdán, a Chefparade-nál nagyon finom cappuccinót ittam, és hazafelé a vonaton eldöntöttem, hogy hétvégén hasonló ízvilágú sütit akarok enni, de nem tiramisut (hiányzott a sütőm, használni akartam végre a trópusi hőség miatt kényszerleállás után).

Már több kávés sütit sütöttem "hosszú" konyhai életpályám során, de most valami különlegesre vágytam. Mi a teendő ilyenkor? Receptet kell keresni. Irgalmatlan mennyiségű szakácskönyv (gyűjtöm őket rendesen..), és újság (előfizetője vagyok a Stahl magazinnak, a Nők Lapja Konyhának, a Vidék ízének és a BBC GoodFoodnak) áll rendelkezésre, ha receptet akarok keresni (és akkor az internetes lehetőségekről még nem is szóltam). Én alapvetően "beleszeretős" alapon szoktam receptet választani, de most nem ez történt. Már áprilisban kinéztem magamnak a GoodFoodban egy cappuccinotorta receptet, de mindig halasztottam a megsütését. Most ez a perc is elkövetkezett.

A sütési folyamat természetesen nem volt sima, pedig a recept nem túl bonyolult. Én ugyanis fordítva működöm: a bonyolult recepteket simán, gond nélkül abszolválom, a pofonegyszerűek tekintetében viszont mindig problémáim vannak. Például a rántott húst mindig elégetem, de egy többórás elkészítést igénylő húsos ételt simán megcsinálok. Hát, ez vagyok én. Ezért egyszerű recept esetén mindig garantált a konyhai kalamajka. Ami most sem maradt el.

Az egész úgy kezdődött, hogy elfelejtettem kávét főzni. Amikor odajutottam a piskóta összeállításában, hogy akkor most bele kellene önteni a tésztába a hideg kávét, akkor vettem észre, hogy hát bizony nemhogy hideg, de semmilyen kávé nem leledzik kis konyhámban. Mindent félbehagy, és gyorsan feltesz főni egy kávét. Amíg fő, azon gondolkodik, hogyan fogja gyorsan kihűteni (már minden be volt keverve, nem várhattam meg, míg a maga természetes folyamatában végbemegy a hidegülés). Komoly fejtörés után a következő mentőötlet támadt: műanyag mérőbe a szükséges mennyiségű kávét kiönt, kis edénybe hideg vizet tesz, és beleállít. És működött! Aki a kis örömöt nem becsüli, a nagyot nem érdemli!

Azt gondoltam, hogy ezzel a szokásos rumli ezzel letudva, de nem: a piskótával is meggyűlt a bajom. Amikor kisült a piskóta, meg kellett volna várni, amíg teljesen kihűl, hogy szépen el lehessen vágni. Elméletben ezt nagyon jól tudom, de gyakorlatban sajnos nagyon türelmetlen vagyok, ezért naná, hogy langyosan belevágtam a piskótalapba, melynek eredményeként elég szépen szétesett a cucc. Atyám persze pont akkor esett be a konyhába (mikor máskor?), és érdeklődött, hogy ez úgy mégis micsoda, mert morzsának sok, piskótának kevés. Nos, nem estem kétségbe, hanem abból indultam ki, hogy ez végülis egy tiramisu, vagyis nem dől össze a világ, ha enyhén morzsás állagú piskótalapot használok, elvileg egy éjszaka alatt össze kellene állnia. Vagyis a legnagyobb lelki nyugalommal összeállítottam a tortát: a jobb állapotban maradt tortalapot tettem alulra, erre jött a krém, majd a felső tortalapot mozaikszerűen összeállítottam a szétesett piskótadarabokról, arra ment a krém másik fele és a tetejére a kakaó. És láss csodát, reggelre összeállt! Egyben maradt a torta, nem esett szét, bár nem lett szabályos, de éppen a szabálytalanság a szexepilje. 

Tanulság: nem azon kell keseregni, hogy mi nincs, hanem abból kell kihozni a legtöbbet, ami van! 

Cappucciontorta

Hozzávalók:

- 25 dkg puha vaj (hűtőből kiszed, mikróba kis időre betesz, ennyi)

- 25 dkg barna cukor (kell az illúzió, hogy egészséges a süti..)

- 30 dkg liszt

- fél csomag sütőpor

- 4 felvert tojás

- 5 dkg durvára vágott dió (eredetileg pirított, apróra vágott dió kell hozzá, de nekem volt hozzá kedvem..)

- 2 dl hideg (!) feketekávé

A krémhez:

- 1 nagy vagy két kisebb tojás

- 50 dkg mascarpone

- 2 ek barna cukor 

- egy kupica amaretto (vagy egyéb, ízlés szerinti likőr)

- a díszítéshez kakaópor

Elkészítés

A sütőt melegítsük elő 180 fokra. Kenjünk ki vajjal egy 26 cm-es tortaformát, az aljába tegyünk sütőpapírt. 

Robotgép segítségével (lehet kézzel is, én nem voltam ennyire mazochista hangulatban) verjük habosra a vajat a barna cukorral. Adjuk hozzá a sütőporos lisztet és a tojást, majd keverjük, amíg homogén masszát nem kapunk. Tegyük bele a diót és a kávé felét. A tésztát tegyük a tortaformába és süssük aranybarnára 25-30 perc alatt.

Megvárjuk, amíg kihűl a piskóta(!), majd kettőbe vágjuk és mindkét lapot meglocsoljuk cukros kávéval (a maradék kávéba néhány evőkanál cukrot teszünk), és kicsit állni hagyjuk. Addig elkészítjük a krémet: a tojássárgáját habosra keverjük a cukorral, hozzákeverjük a mascarponét, és a likőrt. A tojásfehérjéből habot verünk, és óvatosan a krémhez keverjük.

Összeállítjuk a tortát: az alsó tortalapra kenjük a krém felét, rá a másik tortalap, annak tetejére a krém másik felét, melyet kakaóporral szórunk meg. Egy éjszakára hűtőbe tesszük.

Jó étvágyat!