Vajon mit rejt a fekete doboz?
Formája elárulja: ő bizony egy kuglófforma, tehát 99,9%-os valószínűséggel egy kuglófot.
Sokféle kuglófot sütöttem már, de amit ma hoztam nektek, az a család kedvence. A tésztája egyszerű, és mégis benne van az a bizonyos plusz, amitől egyszeriben egy másik korban érzi magát az ember lánya (a fia is természetesen).
Én mindig mondom magamról, hogy eltévesztettem az évszázadot, a Monarchia korában kellett volna élnem. Nagyon jól éreztem volna magam: a napjaim azzal teltek volna, hogy vezettem volna egy szép kúriának a háztartását, olvasgattam volna szép nagy házunk világos teraszán, ápoltam volna kertjeimet, sétáltattam volna kutyáimat, teadélutánokon láttam volna vendégül ismerőseinket. Na, és persze sütöttem-főztem volna kis családom minden tagjára (konyhai személyzettel kisegítve természetesen). Időnként ellátogattam volna székesfővárosunkba, megcsodáltam volna a kor vívmányait: a kis földalattit (hol volt még a metró!), a fogaskerekűt, Vajdahunyad várát, a Hősök terét (amit akkor még nem úgy hívtak), a sok szép épületet, a hangulatos helyeket.
Nos, a mai korban ez a helyzet: egy szép házban lakom, a kertet sajnos nem ápolom (hidegen hagy a kert, de szerintem ez lassan változni fog, mint mindennek, ennek el fog jönni az ideje az életemben), sétáltatom a kutyust (sajnos nem minden nap, de azért elég gyakran), teadélutánok helyett tornaórákra rohangálok (tudjátok: vagy tornázunk és sütizünk, vagy nem tornázunk és nem sütizünk). Sütök-főzök kis családomnak - igaz, csak hétvégén - (a konyhai személyzet kimerül egy darab kutyusban, aki imád kuktáskodni, vagyis láb alatt lenni, miközben a konyhában sürgök-forgok). Időnként ellátogatok székesfővárosunkba egy-egy rendezvényre, múzeumba, színházba vagy rácsodálkozni a város szépségeire, éttermeire. És mindjárt megyek olvasni a teraszra. Lehet, hogy a béke bennünk van, és nem attól a kortól függ, amiben élünk?
Amíg ezen gondolkodtok, kóstoljátok meg a kuglófot:
- 25 dkg puha vaj (hűtőből kivesz, mikróba tesz egy rövid időre)
- 30 dkg cukor (nem felhördülni! beletenni!)
- 1 tk vaníliakivonat
- 2 tojás
- 3 tojássárgája
- 30 dkg finomliszt
- 1 púpos evőkanál (fél csomag) sütőpor
- 1/2 teáskanál só
- 3 dl (az eredeti recept 3,5 dl-t ír, az túl sok)+ 3 evőkanál tej
- 2 evőkanál cukrozatlan kakaópor
- a forma kikenéséhez vaj és finomliszt
- a tálaláshoz porcukor
Elkészítés
Előmelegítjük a sütőt 175 fokra. Kivajazzuk és kilisztezzük a kuglófformát.
A puha vajat, a cukrot és a vaníliakivonatot robotgéppel jól összedolgozzuk. Egyenként elvegyítjük benne a tojásokat, majd a tojássárgákat.
A lisztet, a sütőport és a sót összekeverjük. A vajas-tojásos alapba belekeverjük apránként, felváltva a sütőporos lisztet és a 3 dl tejet. Sima, csomómentes tésztát készítünk.
A kakaóport feloldjuk 3 evőkanál meleg tejben. A tésztát megfelezzük (nekem még sohasem sikerült pontosan felezni, de nem is szoktam rágörcsölni), és az egyik részhez hozzákeverjük a kakaót.
A kétféle tésztát 2-2 evőkanálnyi adagokban elosztjuk a kuglófformában, úgy, hogy egymás mellé és egymás fölé más színű tészta kerüljön. Ezután a tésztát késsel finoman átkeverjük, hogy márványos legyen.
A kuglófot először 30 percig, aztán alufóliával letakarva még 20 percig sütjük. A formában hagyjuk, rácsra téve (esetemben a fotón látható tortatálra borítva) kihűtjük. Megpróbáljuk megvárni, amíg kihűl (nálunk ez az eset nem szokott előfordulni), és megesszük reggelire (vagy vacsira, vagy amire rá tudjuk fogni).
Jó étvágyat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése