Nem elég, hogy még mindig nem sikerült normalizálni a blogolásra szánt időt, még a fényképezőgép is tönkrement, a telefonnal való fényképezés pedig még technikai nehézségekbe ütközik. Azonban a jó hír az, hogy még régebbről van egy csomó recept, ami idő hiányában nem került fel a blogra. Amíg túllépek a technikai nehézségeken, addig a "régi" finomságokból leszek kénytelen szemezgetni.
Kezdjük az egyik kedvencemmel: a csokis rizsfelfújttal. Úgy született, hogy túlvásároltam magam rizsből, és ki kellett találnom valamit a készlet lefogyasztására. Eszembe jutott, hogy már régen ettem rizskochot. Viszont ezzel egy időben erőt vett rajtam a csokoholizmusom, és valami nagyon csokisat akartam enni. A problémát XXI. századi módszerrel oldottam meg: rákerestem a neten a csokis rizsfelfújtra. Hamar rátaláltam a megálmodott receptre Kiskanálnál, nem is késlekedtem sokat, azonnal nekiálltam a sütésnek. Nagyon tömény, de isteni finom desszert lett az eredmény, mindenkinek csak ajánlani tudom!
Csokis rizsfelfújt
Hozzávalók:
- 26 dkg rizs
- 1 l tej
- 2 dl víz
- 20 dkg cukor
- 4 tojás
- 6 ek kakaópor
- 4 dkg vaj
- 8 kardamommag
- 10 dkg étcsoki
A tepsi kikenéséhez:
- vaj
- zsemlemorzsa
Elkészítés
A rizst megmossuk, majd egy lábosba öntjük a vízzel elkevert tejjel, csipet sóval és a kardamommagokkal. Alacsony lángon kb. 10 percig főzzük, majd belekeverjük a cukrot. Lefedjük és levesszük a tűzhelyről, hogy a rizs magába tudja szívni az összes folyadékot. Ha a rizs megpuhult, hagyjuk kihűlni, ezután kivesszük belőle a kardamommagokat.
Eddig ugye ez csak egy kis kardamommal felturbózott tejberizs volt, na de most jön a csoki! A kakaóport beleszitáljuk a rizsbe, alaposan elkeverjük. A tojásokat szétválasztjuk. A fehérjéből egy csipet sóval kemény habot verünk. A sárgájához hozzáadjuk a vajat, majd belekeverjük a kakaós tejberizsbe. Mehet bele a fehérjehab, végül a durvára vágott étcsoki.
Egy jénait kivajazunk, meghintünk zsemlemorzsával, beleöntjük a masszát, 180 fokra előmelegített sütőbe toljuk, majd kb. fél óra alatt készre sütjük.
Képtelenség megvárni, amíg kihűl (a sütésnél olyan illatok szálldosnak a konyhában, mintha a csokimennyországban találtuk volna magunkat), tehát amilyen gyorsan csak lehet, szeleteljük, és mivel úgyis adunk fogyókúrának, ezért legyünk maximalisták, jól púpozzuk meg tejszínhabbal és már indulhat is az édes bűnbeesés!
Jó étvágyat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése