2012. szeptember 30., vasárnap

Tortadíszítés első fokon

Hogy tetszenek a kis tortácskák? Elsőre nem rosszak, ugye? Igen, tudom, nagyon amatőr, de az enyémek, és nagyon büszke vagyok rájuk! 
Mindig ámulattal figyeltem a csodás tortakölteményeket, és egyre jobban bújt belémfelém a kisördög, hogy nekem is be kellene kukucskálnom a tortadíszítés boszorkánykonyhájába.
Nos, ahogy szoktam volt mondani, egyszer mindennek eljön az ideje. Ez az időpont hirtelen jött és váratlanul: a Chefparadénál korábban meghirdettek Kopenkával (aki nem tudja kiről beszélek, nézze meg a a facebookon az oldalát és ámuljon és bámuljon) egy tortadíszítő kurzust, de mire felfedeztem, már nem volt egy hely sem, ezért némi füstölgés után lemondtam róla. Aztán csütörtökön a facebookon megjelent, hogy felszabadult néhány hely. Nem hezitáltam sokat: azonnal jelentkeztem, így a tegnapi napot ismét kedvenc csokiműhelyemben tölhettem.
Kora reggel kíváncsisággal telve siettem a pályaudvarra. Kár volt, ugyanis késett az IC, ezért jó nagyot sprinteltem, hogy odaérjek a kurzus kezdetére. De sikerült, így újra ismerősként üdvözölhettem a cégtáblát:
És ismét a szokásos barátságos környezet és kedves mosoly fogadott:
Az adminisztrációs ügyek intézése után a világbajnok capuccinót kortyolgatva kíváncsian néztem, mi vár rám:
Némi ismerkedés után bele is vágtunk a közepébe.
Két piskótalap érkezett elém (a mellettük lévő készséget fogalmam sincs, hogy hívják, de be fogok szerezni egy ilyet, mert nagyon hasznos kis eszköz):
 Majd a csokimáz is megérkezett:
Vérbeli csokoholistaként muszáj megmutatnom a teljes mennyiséget:
A feladat egyszerűnek tűnt: a két piskótalapot krémmel megtölt, majd körben és a tetején szintén összecsokiz. Nos, egyáltalán nem volt egyszerű, de azért a végén pofás lett:
Még két ilyen szépség készült fejenként, majd hűtőbe kerültek a kicsikék:
A következőkben újraélhettük gyermekkorunkat: gyurmázás következett. Vagyis tortadíszeket gyártottunk: egy cicát fonallal és egy Forma I-es autót. Hát mit mondjak, teljesen lefáradtam: a kézügyességem köztudottan  nem verdesi az egeket, és hát legalább húsz éve nem volt gyurma a kezemben. Teljesen lefáradtam szellemileg: utoljára a matekszigorlatom készített ki ennyire. De elkészültek az első tortadíszeim:
Csak az vigasztal, hogy ennél már csak jobb lehet..
Kellőképpen kihűltek kis tortácskáink, ezért nekiálltunk elkészíteni a torta bevonatot:
A díszítőelemek elkészítése sem volt egyszerű feladat (legalábbis nekem nem), de sok segítséggel azért megszületett az első tortám:
A többiek nem először díszítettek tortát, ez meg is látszott az alkotásaikon:
Végül elkészültek a torták, doboz is került a számukra:
Így könnyen tudtam közlekedni a metrón és a vonaton, egészben értünk haza Tatabányára.
Halálosan elfáradtam (tényleg!), de nagyon örülök, hogy részt vehettem a kurzuson, ismét átléptem egy lépcsőfokot, egy olyan területen próbálhattam ki magam, ahol korábban soha nem jártam, és rájöttem, hogy ez megy nekem (pontosabban menni fog, de lényeg az, hogy már neki merek állni!).
Köszönöm Kopenka, jól éreztem magam, remélem a cupcake kurzusra is sikerül eljutnom!













2012. szeptember 27., csütörtök

Rakott krumpli - másként

Ti is szeretitek a rakott krumplit? Én nagyon! Csak egy idő után már uncsi, hogy mindig egyforma, nem? Ideje feldobni ezt az alapételt, frissítsük fel új ízekkel! Például cseréljük a kolbászt, bacont (ki hogy szereti) májra! 
Voltak kétségeim, de nagyon finom lett, érdemes kipróbálni!

Csirkemájas-sajtos rakott krumpli

Hozzávalók:
- 1 kg burgonya
- só
- bors
- 2 tojás
- 2 tojássárgája
- 50 dkg csirkemáj
- 1 fej vöröshagyma
- 2 ek olaj
- fél csokor petrezselyemzöld
- 3 dl tejföl
- 1 tk vaj
- 10 dkg sajt
Elkészítés:
A burgonyát héjában sós vízben puhára főzzük. Az egész tojásokat megfőzzük (vizet felforral, gyufaszálat beledob, 10 percig főz,ennyi). 
A májat felkockázzuk. A hagymát apróra vágjuk, az olajon üvegesre pároljuk, majd hozzáadjuk a májdarabokat. Enyhén megborsozzuk, majd néhány perc pirítás után megszórjuk az apróra vágott petrezselyemmel, és félretesszük. 
A tojássárgáját kikeverjük a tejföllel, megsózzuk, kicsit megborsozzuk. 
A megfőtt, kihűlt burgonyákat, tojásokat megtisztítjuk, felkarikázzuk. Vajjal kikenünk egy jénai tálat vagy tepsit, és egyenletesen elterítjük benne a burgonya felét. Megsózzuk, a főtt tojás felét ráhalmozzuk, majd rátesszük a hagymás máj felét. Meglocsoljuk a fűszeres tejföl felével, majd a reszelt sajt felével. Újra burgonya, főtt tojás, hagymás máj, tejföl, a tetejére a reszelt sajt. Forró sütőben 30 perc alatt készre sütjük.


A recept a szeptemberi Nők Lapja Konyhából.

Jó étvágyat!

2012. szeptember 25., kedd

A mesés Kelet íze

Odavagyok az édes-mézes sütikért. A mesés Keletet varázsolja lelki szemeim elé, annak édes-bús romantikáját.  Szinte látom a török szerájok mélyén megbújó, a rácson túlra, a szabadságra, epedve tekintő háremhölgyeket, az egyiptomi fáraók vérrel és arannyal írt történetét, Nagy Sándor hódító hadjáratait, India szellemi gazdagságát. 

Elő a varázsszőnyeget, és kezdődjön az utazás:

Azért ne feledjük el becsomagolni az útra a sütit sem:


Mézes-joghurtos sajttorta

Hozzávalók:
- 10 dkg zabkeksz (ízlés szerint lehet amaretti, gyömbéres keksz, bármi)
- 8,5 dkg pirított mandulapehely
- 8,5 dkg olvasztott vaj
- 2,5 dl görög joghurt
- 75 dkg mascarpone
- 2 tojás
- 1 citrom reszelt héja
- 1 narancs reszelt héja
- 2,5 dl méz (mérlegre műanyag kiöntőt tesz, abban mézet kimér)

Elkészítés
Előmelegítjük a sütőt 140 fokra. A kekszet összetörjük (én mozsárban szoktam, de stresszoldásként lehet sodrófát is használni), majd összekeverjük az olvasztott vajjal, és belenyomkodjuk a masszát egy 26 cm-es tortasütőbe (jénaiba, sütőtálba, kinek mi tetszik). 10 perc alatt ropogósra sütjük a sütőben.
Összekeverjük a joghurtot és a mascarponét, habverővel beledolgozzuk a tojásokat, majd hozzáadjuk a narancs és a citrom héját, és három evőkanál híján a mézet. A krémet ráborítjuk a kekszalapra, egyenletesen elosztjuk. Fóliával lefedve sütjük 1 órán keresztül (jó munkához idő kell!), majd fólia nélkül még 15 percig. 
Akkor jó, ha a teteje barnulni kezd, és csak a belseje marad kissé lágy (tűpróba!). Hűtsük ki, akár azonnal is fogyaszthatjuk, de a legjobb, ha egy éjszakát pihen a hűtőben.
Tálaláskor mézet csorgatunk a süti tetejére, megszórjuk mandulával, és aki szeretne, friss gyümölcsöt is kínálhat hozzá.

A recept az augusztusi GoodFood magazinból.

Jó étvágyat!

2012. szeptember 23., vasárnap

Egészséges szilvásgombóc

Lehet egészséges, ami finom?
Nagyon sokáig kétségeim voltak ezzel kapcsolatban. Azt gondoltam, hogy a  "bio" ételeknek nincs íze, illetve fűrészporízűek. Nos, valóban, a többség ilyen, de azért lehet találni olyanokat is, amelyek megcáfolják ezt a tételt. Tavaly volt az életemben egy életmódváltás, azóta jobban érdeklődöm az egészséges ételek iránt, keresem kedvenc ételeim kevésbé kalóriadús megfelelőit. Azért az az igazság, hogy soha nem leszek egészségguru (nem is akarok az lenni, én csak jól akarom érzeni magam a bőrömben), túlságosan ínyenc vagyok hozzá. De azért minden alkalmat megragadok arra, hogy kipróbáljak olyan recepteket, amelyek finomak, és egészséges hozzávalókból készülnek.

A tegnapi ebédem is ilyen volt:

Szilvás gombóc
 Hozzávalók:
- 35 dkg tönkölyliszt (vagy Graham liszt)
- 2 dl víz
- 1 tojás
- 1 tk só
- 25 dkg szilva
- 2 tk fahéj
- 4 tk barna cukor
- 15 dkg zsemlemorzsa
- 1 ek olívaolaj
Elkészítés
A liszthez hozzáadjuk a sót és a tojást. Folyamatosan adagoljuk hozzá a vizet, bedagasztjuk. Addig gyúrjuk, amíg a tészta szép egyenletes lesz. Ha elkészült a tészta, konyharuhát kerítünk, letakarjuk vele, majd fél órára pihizni küldjük.
Kb. 20 perc múlva elkezdünk 1 tk sóval vizet forralni egy nagy fazékban.
2 tk fahéjat összekeverünk 2 tk barna cukorral.
A tésztát lisztezett felületen vékonyra kinyújtjuk, majd  négyzetekre vágjuk.
A szilvákat megmossuk, félbevágjuk, kimagozzuk. A fél darabokat egyesével megforgatjuk a cukros fahéjban. Minden négyzet közepére teszünk egy fahéjas-cukros szilvát, majd a tészta négy sarkát ráhatjuk a szilvára, gombócot formálunk belőle.
A gombócokat több részletben tesszük a forrásban lévő vízbe, ha feljöttek a víz tetejére, még 5 percig főzzük (és igen, lesz olyan, amelyik szétesik, én is mindig így járok, ezek bizony a kukában landolnak, de hát
ez benne van a pakliban), majd szűrővel kiszedjük őket, hideg vízzel leöblítjük, lecsepegtetjük, majd egy tányérra tesszük.
Míg a gombócok főnek, megpirítjuk a zsemlemorzsát 2 tk barna cukorral az olívaolajon.
A kész gombócokat beleforgatjuk a pirított zsemlemorzsába, porcukorral megszórjuk, majd elfalatozzuk.
A recept  INNEN

Jó étvágyat!



2012. szeptember 22., szombat

Merci, dauphin!

J'adore la cuisine francaise!
Franciául közölni voltam bátor, hogy imádom a francia konyhát (és persze az egész francia kultúrkört,  nem azért tanultam meg a nyelvet, mert muszáj volt, hanem ezért). Miért is? Jó kérdés: krémes, édes, mézesen lágy, selymes ízek, egyszerű, mégis fenséges ételek, kell ennél több a magamfajta romantikus ízbányásznak?
Mivel még nagyon az elején vagyok konyhai pályafutásomnak, ezért természetesen még csak néhány francia fogást próbáltam ki (aztán szép lassan mindenre sor kerül, mert ahogy szoktam volt mondani, mindennek eljön az ideje), ezek közül a legújabb kedvencem a pommes á la dauphinoise, azaz a fenséges burgonya (szó szerint a trónörökös - a dauphin a francia trónörökös címe volt - burgonyája, de ez az elnevezés nekem nem tetszik annyira, ezért önhatalmúlag átkereszteltem). 

 Pommes á la dauphinoise
Hozzávalók:

- 1 kg burgonya
- 3 dl főzőtejszín
- 1 gerezd fokhagyma
- só
- bors
- kevés vaj
Elkészítés
A fokhagymával bedörzsölünk egy tűzálló edényt, majd kivajazzuk.
A krumplit megfosztjuk héjától,  majd vékonyan felszeleteljük, beletesszük egy tálba, ráöntjük a tejszínt, sózzuk, borsozzuk, majd kézzel jól összeforgatjuk. Fél órát állni hagyjuk, közben a sütőt előmelegítjük 180 fokra.
Ha letelt a fél óra, a krumplit a kivajazott edénybe rétegezzük, ráöntjük a tejszínt (lehet kis sajttal ízesíteni, de anélkül is nagyon finom), majd egy órán keresztül sütjük, ezalatt a krumpli krémesre sül.
Fenséges!

De azért valami husi sem ártana a burgonyához, ugye? Nem mindennapi finomságot választottam hozzá, egy pikáns csirkecombot Boldog kuktától

Mézes-lime-os csirkecom
Hozzávalók:
 - 4 db csirkecomb
- 2 db lime
- 4 ek méz
- 4 tk só
- 4 tk chili
- 16 ek olívaolaj
Elkészítés
Előző este a combokat 8 ek olívaolajon forró serpenyőben kicsit kérgesre sütjük (tényleg csak pár perc, nem kell több). A mézet, a lime levét, a sót, a chilit, 8 ek olívaolajat összekeverjük, a combokat meghempergetjük az elegyben, egy műanyag dobozba tesszük, majd a maradék keveréket ráöntjük a combokra, lefedjük, és egy éjszakára beküldjük a hűtőbe pácolódni.
Másnap kis olajjal megkenünk egy tepsit, belesorakoztatjuk a combokat, megöntözzük a maradék páclével, és közepes lángon, kétszer megfordítva szép pirosra sütjük.

Fenséges lakoma!
Bon appétit!




2012. szeptember 20., csütörtök

Tejkanyar

Tegnap volt a Goldenblog eredményhirdetése, én ma néztem végig a nyertesek listáját, és nagyon sok érdekes új bloggal találkoztam, nemcsak gasztronómiai téren. Örömmel látom, hogy egyre többen érzik úgy, hogy van mondanivalójuk, és mindenki érdeklődésének megfelelően csatlakozhat olyan közösségekhez, ahol jól érzi magát. 
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy éjjel-nappal új blogok után kutatok, főként úgy szerzek tudomást egy-egy újabbról, hogy valamelyik ismerősöm ajánlja, én pedig beleolvasok, és ha tetszik, belájkolom. 
Így fedeztem fel nemrég az Anyakanyar blogot, amelyet két színésznő, Gubás Gabi és Farkasházi Réka vezet. Első látásra nem volt részemről célblog, hiszen alapvetően mamablog, és nekem még nincs gyerekem, és nem is tervezem mostanában (még nem nőttem fel eléggé egy gyerekhez), mégis megfogott a blog hangulata. Közérthetőek, aranyosak, szimpatikusak. És olyan jóízű stílusban íródik a blog, hogy időről-időre visszalátogatok rá. 
Tegnap éppen egy olyan immunerősítő italt keresgéltem a neten, amivel megelőzhetem azt, hogy megfázzak a hirtelen hőmérséklet csökkenés miatt. Náluk találtam ezt az egyszerű, de nagyszerű kis "védőitalt":

Gyömbéres-mézes-vaníliás tej
Hozzávalók:
- 1 l tej
- 2 tk őrölt gyömbér (na persze a frissen reszelt az igazi, de ezzel sem rossz)
- 4 ek méz (ízlés szerint)
- 1 tk vaníliakivonat
- kevés fahéj a tetejére
Elkészítés:
A roppant bonyolult művelet a következőképpen néz ki: a tejet felforraljuk a reszelt gyömbérrel és a vaníliával, közben hozzákeverjük a mézet. Átszűrjük, a tetejére kis fahéjat szórunk (bátrabbak cayenne borsot), és már ölhetjük is a vírusokat!







2012. szeptember 18., kedd

Oroszországból, szeretettel

Kíváncsian figyelem Mautner Zsófi, azaz Chili&Vanília kreatív gasztronómiai projektjeit. Sorolhatnék nagyon sokat, de engem igazán az fogott meg, amikor tényleg nemes ügyhöz adta a nevét. 
Hogyan kapcsolható össze a gasztronómia és a menekültek ügye? Egyszerűen: a konyhán keresztül. Ha megismered egy másik nemzethez tartozó embertársad konyháját, sok mindent megtudsz arról a kultúráról, ahonnan érkezett, ezáltal jobban megismered, nyitottabbá válsz, vagyis elkezded elfogadni azt, akit a sors szeszélye Magyarországra sodort. 
Így főzünk mi – ez a címe a Menedék Egyesület és Mautner Zsófia együttműködéséből született szakácskönyvnek. A könyvben interjúkat olvashatunk külföldön született, de ma már Magyarországon élő emberekkel, akik néhány recepten keresztül bepillantást engednek szülőhazájuk konyhaművészetébe.
Érdekes sorsokat ismerhetünk meg, és különleges ételekkel találkozhatunk a könyv lapjain, amelyet le tudtok tölteni INNEN.
Amikor elolvastam a "könyvet", azonnal megtetszett a Csornij princ (szégyen,gyalázat, hogy már nem tudom leírni cirill betűvel, de legalább még értem a szavak jelentését, az is valami), azaz a Fekete herceg torta, ami lélekben Oroszhon vad, zord tájaira repít el bennünket. Az neve onnan ered, hogy a torta három lapja egyre sötétedik, az első réteg teljesen világos, a középső világosbarna, az utolsó pedig a hozzáadott két evőkanál keserű kakaótól szinte fekete. Kalóriabomba, de isteni finom, úgyhogy érdemes elkészíteni!

Indulhatunk a zene szárnyán Oroszországba?


Fekete herceg torta
Hozzávalók:
- 10 dkg olvasztott vaj
- 2 tubus sűrített tej
- 1 tojás
- 18 dkg rétesliszt
- 1 tk szódabikarbóna 1 tk citromlében feloldva
- 1+2 ek keserű kakaópor
- 1 dl tej
- 7,5 dl tejföl
- 10 dkg porcukor
- 1 vaníliarúd kikapart magjai
Elkészítés
A sütőt előmelegítjük 200 fokra.
Keverőtálban géppel összedolgozzuk az olvasztott vajat, a sűrített tejet, a tojást. Hozzáadjuk a lisztet és a szódabikarbónát (amit citromlében oldunk fel, hogy felpezsegjen-nem semmi látvány!). A masszát három részre osztjuk: egyszer félbe, majd az egyik felét még egyszer elfelezzük. A három tortalapot (egy vastagabb, két vékonyabb) külön-külön sütjük ki. A nagyobb adag masszát (melyet egy kis tejjel lazítunk) 26 cm átmérőjű tortaformába tesszük, melynek aljára sütőpapírt terítünk, és 15 percig sütjük. A következő adag tésztához egy ek kakaóport adunk, ezt is fellazítjuk egy kis tejjel, ismét sütőpapírral bélelt tortaformába tesszük és kisütjük. A harmadik lapnál ugyanígy járunk el, de abba már 2 ek kakaóport teszünk.
Megvárjuk, amíg kihűlnek a lapok, aztán összeállítjuk a tölteléket: kikeverjük a tejfölt a porcukorral és a vaníliarúd kikapart magjaival. a krémből félreteszünk 3 dl-t, a többit a tortalapok közé töltjük. Egy éjszakára hűtőbe tesszük, majd másnap reggel a félretett krémet elsimítjuk a torta tetején.

Szpasziba, Zsófi!

Jó étvágyat!




2012. szeptember 16., vasárnap

Kilófaló quinoa

Szembe kellett néznem egy szomorú ténnyel: sajnos a nyáron felszaladt néhány kiló. Az ok egyszerű: a fagyi! Most, hogy én magam is tudok itthon készíteni fagyit, természetesen sokat kísérleteztem, és ezzel összefüggésben sokat is ettem. Aminek meg is lett az eredménye. 
Vagyis kicsit jobban oda kell figyelni az étkezésre: fagyi majd jövő nyáron készül legközelebb (azért a téli fagyi magamat ismerve ki lesz próbálva!), a vacsora kizárólag zabkeksz (előre is unom, de ez van..). Nem, a sütiről nem mondok le, ugyanannyit fogok sütni, de kevesebbet fogok enni (nem kell aggódni, a süti el fog fogyni..)
Egészséges ételekben nincs itthon hiány, a biopolcomon akad választék:


Az én kedvencem a quinoa, avagy perui rizs. Ez egy fűféle, ehető kis gyöngyöcskékkel a termésében. Dél-Amerikában honos, főleg Peruban és Bolíviában termesztik már évezredek óta. Magas a tápértéke, és a rosttartalma, tele van rengeteg vitaminnal. Változatosan felhasználható: köretként, desszertként, főételként, sósan, édesen. 
 
Most a quinoából készült kedvenc ételemet mutatom meg nektek, ő volt a mai reggelim:

Diós quinoa

Hozzávalók:
- 1 l tej
- 24 dkg quinoa
- 4 ek méz
- dió ízlés szerint (nálam 1 ek)
- fahéj ízlés szerint (nálam 1 tk)
Elkészítés:
A tejet közepes lángon felforraljuk, hozzáadjuk a quinoát, és puhulásig főzzük, néha kevergetjük. Ha felszívta az összes tejet, levesszük a tűzről, kicsit állni hagyjuk, majd belekeverjük a mézet.
Ízlés szerint megszórjuk dióval, majd fahéjjal.
A recept INNEN.


Jó étvágyat!


2012. szeptember 15., szombat

Kardigános reggeli

Hideg van, elő kellett venni a kardigánt. Tudjátok, honnan ered a ruhadarab neve?
A könnyűlovasságtól kaptuk. Nem vicc, tényleg. A krími háborúban (1854-1856-az angolok meg akarták állítani az orosz terjeszkedést) a könnyűlovasság vezérét Lord Cardigannak hívták, és mivel hősnek tartották, az angolok elkezdték viselni az általa hordott puha gyapjúból készült, elöl gombos pulóvert, és tiszteletből kardigánnak nevezték el  a ruhadarabot.
Egyébként nem volt hős (erre egy idő után az angolok is rájöttek), hanem egy üresfejű angol arisztokrata, aki azért vezethette csatába a könnyűlovasságot, mert egyszerűen megvásárolta a vezetői címet (a krími háború fiaskója után szüntették meg az angol hadseregben ezt a módszert). A balaklavai csatában a beásott orosz ágyúk torkába vezette lovasait (egyszerűen rosszul adták át neki a fővezér parancsát, és rossz ágyúk felé indultak el a lovasok, és mivel a lordnak eszébe sem jutott átgondolni a parancsot, ezért a 673 lovasból 195-en tértek vissza). A lovasroham elképesztően bátor, ugyanakkor elképesztően ostoba haditett volt.
És  Anglia koszorús költőjének, lord Alfred Tennysonnak hála, megszületett egy legenda: A könnyűlovasság támadása..
És hogy Cardigan mennyire volt bátor: átvezette a katonákat az orosz ágyúkon, majd egyszerűen megfordult,  és visszatért a völgy túlsó végébe, a brit állásokba, nem törődve az emberei sorsával.
Biztos teaidő volt..

 A fenti történet emlékére egy angolos reggeli:

Narancsos-mogyorós kalács
Hozzávalók:
A piskótához:
- 5 tojás
- 15 dkg cukor
- 1/2 tk só
- 25 dkg darált mogyoró
A sziruphoz:
- 1 dl víz
- 10 dkg cukor
- 1 narancs leve és reszelt héja
- 5 szem kardamom
- néhány szem bors
- 2 tk narancsvirágvíz
A tálaláshoz: tejszínhab
Elkészítés
A sütőt előmelegítjük 180 fokra.
A piskótához a tojások sárgájához adjuk a cukrot és a sót, majd fehéredésig keverjük. Hozzáadjuk a darált mogyorót. A tojásfehérjét kemény habbá verjük, majd óvatosan hozzákeverjük a masszához.
Sütőpapírral kibélelünk egy gyümölcskenyér formát. A papírt enyhén beolajozzuk, hogy a piskóta ne ragadjon bele. Beleöntjük a tésztát és 30 perc alatt arany színűre sütjük (tűpróba!).
Miközben sül, elkészítjük a szirupot: kis lábasban összeforraljuk a vizet és a cukrot, majd hozzáadjuk a narancs levét, reszelt héját és a fűszereket. Néhány percig főzzük. A szirupot leszűrjük, a fűszereket eltávolítjuk. A szirupot kissé lehűtjük, és amikor, langyos, hozzáadjuk a narancsvirágvizet. A kisült piskótát megszurkáljuk, majd még a formában hagyva, meglocsoljuk a sziruppal. Éjszakára állni hagyjuk, majd reggelire felvágjuk a piskótát és tejszínhabbal (vagy török joghurttal, gyümölcsökkel, kinek mi tetszik) megpakolva elfogyasztjuk.
Főrúri reggeli!

A recept INNEN.

Jó étvágyat!




2012. szeptember 13., csütörtök

Őszi sanzon

Ősz húrja zsong, jajong, búsong a tájon,
s ont monoton bút konokon és fájón..

Sohasem szerettem az őszt, mert mindig azt jelenti, hogy elmúlt az általam annyira kedvelt nyár (bár a tavaszt még a nyárnál is jobban szeretem). Tegnap még rövidujjú felső, ma már dzseki..Mindig ezek a viharos váltások, nem lehetne, hogy naponta csak egy-két fokkal csökkenjen a hőmérséklet, nem pedig 15-el? 
Költői kérdés volt, az időjárásra sajnos nem tudunk szép chansonokkal hatni. Legyünk praktikusak: ha már kint hideg van, legalább bent varázsoljuk magunknak egy kis meleget. Na, nem arra gondoltam, hogy kapcsoljuk be a fűtést, hanem arra, hogy melegítsük fel lelkünket egy jó kis sütivel:

Kókuszkocka
Hozzávalók:
- 3 dkg vaj
- 25 dkg porcukor
- 1 ek vaníliás cukor
- 3 ek méz
- 1 tojás
- 1 citrom reszelt héja
- 28 dkg liszt
- 1 cs sütőpor
- 2 dl tej
A csokoládémázhoz:
- 30 dkg vaj
- 30 dkg porcukor
- 6 ek kakaópor
- 6 ek rum
- 18 ek tej
A forgatáshoz
- 20 dkg kókuszreszelék
Elkészítés
Olvasszuk meg a vajat. Keverjük össze a porcukorral,a vaníliás cukorral, a mézzel,a tojással és a reszelt citromhéjjal. Keverjük össze a lisztet a sütőporral, és a tejjel váltakozva adjuk a cukros vajhoz. 
Kenjünk ki egy közepes tepsit vajjal, szórjuk meg liszttel, öntsük bele a tésztát, és 180 fokra melegített sütőben kb. 25 percig süssük (tűpróba!)
A csokimázhoz olvasszuk meg a vajat, keverjük habosra a porcukorral, adjuk hozzá a kakaót, a  rumot és a tejet. Öntsük lábosba, állandó keverés mellett forraljuk fel, azután a tűzről levéve kicsit hűtsük ki. Kockázzuk a piskótát, a kockákat forgassuk előbb csokiba, majd kókuszreszelékbe. A sütikockákat sorakoztassuk tepsire, de el ne felejtsük kitunkolni a maradék csokit! Vigyázat, gyorsan párolog!
Jó étvágyat!





2012. szeptember 11., kedd

sajnos nem 101 kis csiga

Nektek is Pongó jut eszetekbe először erről a képről? Megvan a 101 kiskutya?
Egy kis emlékeztető:
Sokáig nevettem azon, ahogy a kiskutyák nézik a tévét, aztán ma már van egy tévéimádó kutyusom, aki teljesen ugyanazt a műsort nyomja le, mint rajzolt társai.
Szörnyella tényleg rám hozta a frászt annak idején, a szöveg pedig nagyon jó! Gondolom mindenkinek van kedvenc jelenete, az enyém a kiskutyák születése.
Bár azóta sokat fejlődött a technika, sok feldolgozás is filmvászonra került, de nekem a mai napig ez a régi rajzfilm "a" 101 kiskutya. 
Itt a jó alkalom, hogy nosztalgiázzunk egy kicsit, és újra gyerekek legyünk egy időre, nem gondoljátok?

Nos, a kutyusok ennivalók, de azért valamit ténylegesen is kellene harapni filmnézés közben, ugye?
A mai ajánlatom:

Narancsos túróval töltött csokis csiga
Hozzávalók:
- 25 dkg liszt
- 25 dkg rétesliszt
- 2,5 dl tej
- 1 csomag (5 dkg) élesztő
- 1 tojás
- 5+5 dkg vaj
- csipet só
- 2 ek barna nádcukor
- 1 rúd vanília kikapargatott magja
- 25 dkg túró
- 2 tojássárgája
- 4 evőkanál méz
- 1 narancs reszelt héja
- 1 citrom reszelt héja
- fahéj
- tortadara (természetesen lehet étcsokit apróra törni, én nem vagyok ennyire sztahanovista alkat, ha van más alternatíva)

Elkészítés
A langyos tejben az élesztőt pici cukor hozzáadásával futassuk fel.
Egy tálban keverjük össze a lisztet, a cukrot, a sót, a vanília magokat, majd öntsük hozzá a tejes élesztőt. Adagoljuk bele a tojást (én természetesen 1 egész tojás helyett 2 tojássárgáját tettem bele, semmi baja nem lett a tésztának) és 5 dkg vajat (én részemről felolvasztottam, de persze bele lehet tenni egyben is, kinek hogy tetszik). Dagasszuk ki a tésztát. Konyharuhával letakar, 90 percig keleszt.
A kelesztési idő vége felé közeledve készítsük el a túró tölteléket. A narancs és a citrom reszelt héját, a mézet, a tojássárgáját keverjük össze a túróval.
Ha megkelt a tészta, gyúrjuk át és nyújtsuk ki. Kenjünk meg vékonyan 5 dkg olvasztott vajjal, majd vékonyan terítsük el rajta a túrót (na mondjuk vastagon ezt az adagot nem is lehet elteríteni..). Bejgliszerűen feltekerjük a tésztát, szeletekre vágjuk, és sütőpapírral kibélelt tepsibe sorakoztatjuk őket. A tetejét megszórjuk fahéjjal és csokireszelékkel.
15 perc kelesztés következik, majd 180 fokra előmelegített sütőben kb. 15 perc alatt süssük készre.

A recept INNEN.
Jó étvágyat!