2012. október 24., szerda

Napóleon kuglóf

Ma Napóleonról zeng billentyűzetemen az ének.
Nem, nem a diktátorról, a véreskezű zsarnokról, a francia forradalom vérgőzéből a császári trónusig emelkedő katonáról.
Volt egy másik arca is: a családját imádó, igazi mama kedvence. Rendkívül különleges volt a kapcsolata az édesanyjával, Letiziával, aki egy igazi korzikai mamma volt: a gyermekeiért élő, azokat anyatigrisként védő édesanya. Napóleon bálványként imádta, pedig bizony a mama még akkor sem kímélte fiacskáját, amikor császár lett: állítólag nem egyszer lehordta mások előtt valami rettentő komoly családi ok miatt Napóleont, aki ezt békésen tűrte, majd bocsánatot kért a kedves mamától, és miután az távozott, folytatta tovább a haditanácsot tábornokaival.
A nőkkel nem volt szerencséje. Pontosabban eggyel nem: Joséphine-el, a feleségével. Akivel nem mindennapi körülmények között találkozott: egy tábornoktársának volt a barátnője. Nem, nem párbajozott érte (pedig ezt vártuk volna egy hős katonától, nem?), igazából Joséphine-nek nem is tetszett a kis tábornok (tényleg kicsi volt: ott álltam az életnagyságú viaszszobra mellett a Tussaud-múzeumban, és alacsonyabb volt, mint én a 160 centimmel). A barátai figyelmeztették, hogy nem a megfelelő nőre pazarolja az érzelmeit: Joséphine csapodár volt, megbízhatatlan, és könnyelmű. Ugyanakkor melegszívű, vidám, családszerető. És egy jelentősebb csata megnyerése után rájött, hogy neki mégiscsak kell ez a nyers, modortalan, egoista, lánglelkű fiatalember, aki szép jövő előtt áll. A házasságba a rengeteg adósságon túl még két gyermeket is hozott, akiket Napóleon sajátjaként nevelt. A házasságuk jól működött, de bizony Joséphine nem volt mindig hűséges az urához.. Olvastam Napóleon egy levelét, amelyet Joséphine-hoz írt, miután megtudta, hogy megcsalta egy tábornokkal, aki mellesleg jó barátja is volt (és nem, nem ölette meg, csak egy távoli vidékre küldte harcolni): sütött belőle a fájdalom, a megalázottság, ha nem tudtam volna ki írta, el sem hiszem. Mégis mindig mindent megbocsátott a feleségének (na persze, a megcsalást visszaadta, de ezek csak kalandok voltak, hiába gyártottak a lengyelek legendát Marie Walewska grófnővel való rövid liezonjából), és a halálos ágyán is őt hívta (na igen, dinasztikus okokból el kellett vennie Mária Lujzát, aki megszülte neki a trónörököst, de ez az érzelmeken nem változtatott semmit).
És egy másik érdekesség: amikor Egyiptomba ment, művészeket vitt magával, akik megmutatták Egyiptom csodáit Európának (és nem mellesleg szépen kifosztották a királysírokat, és egyébként a francia hadsereg nagy része elpusztult értelmetlenül, de hát Napóleon mégsem volt gáncs nélküli lovag, nemdebár?)

Napóleonról nagyon sok édességet neveztek el, többek között ezt a kuglófot is:

Napóleon-kuglóf
Hozzávalók:
- 7 tojás
- 25 dkg cukor
- 30 dkg vaj
- 1 cs vaníliás cukor
- 2 ek rum
- 1 citrom reszelt héja
- 1 tk őrölt fahéj
- 1 csipet só
- 15 dkg őrölt mogyoró
- 15 dkg liszt
- 1 cs sütőpor
- 15 dkg csokireszelék
Elkészítés:
A sütőt előmelegítjük 180 fokra. A kuglófformát kivajazzuk és megszórjuk zsemlemorzsával.
A tojásokat szétválasztjuk, a fehérjéből a cukor felével kemény habot verünk. A sárgáját a puha margarinnal (hűtőből kivesz, kimér, mikróba betesz), a maradék cukorral, a vaníliás cukorral, a citromhéjjal, a fahéjjal, és a sóval összekeverjük.
Egy tálba öntjük a lisztet (stréberek szitálhatják is, én nem szoktam), hozzáadjuk a sütőport, a mogyorót, és a csokireszeléket. Hozzáadjuk a vajas keverékhez. Végül óvatosan hozzáforgatjuk a habot is.
És ennyi, a lényegi résszel végeztünk, a tésztát a formába öntjük, mehet a sütőbe kb. 60 percre (tűpróba!).
Ha kész a kuglóf, kiborítjuk egy tálcára, csokit olvasztunk a tetejére, vágott mogyoróval megszórjuk.
Stílszerűen Napóleon idejében játszódó filmet keresünk, és egy kis tejjel vagy kakaóval elmajszoljuk a finom sütit.
A recept A nagy kuglófkönyvből.
Jó étvágyat!




6 megjegyzés:

  1. Igazán érdekes dolgokat tudtam meg Napóleonról lebilincselően írtál róla! Már csak az lenne a hab a tortán, ha valahogy meg tudnám kóstolni ezt a gyönyörű kuglófot...:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, örülök, hogy tetszett az írásom.
      Nos, a kuglóf könnyen és gyorsan elkészíthető, ha most nekiállsz, finom reggeli lesz belőle!

      Törlés
  2. Egy szeletkét most én is bevállalnék.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hidd el nekem, egy szelet ebből nem elég..

      Törlés
  3. A kuglóf nagyon finom lehet! A Napóleonról szóló epizódok érdekesek.
    Én a liszttel egyszer megjártam, azóta szitálás párti vagyok!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A kuglóf tényleg nagyon finom volt. Örülök, hogy tetszettek kis szösszeneteim Napóleonról. Én még nem jártam meg a liszttel, úgyhogy még nem vettem rá magam a szitálásra.

      Törlés