Mi is az a barhesz? Tradicionális zsidó kalács. Nos, mint a képen látható, ez nem az, de azért reggelire ez sem rossz, ugye?
A Barhesz ugyanakkor egy gasztoregény is Rubin Esztertől, mostanában nagyon hájpolja a nép, ezért kíváncsiságból megvettem, és végre sikerült elolvasnom.
Nos, egyrészt életemben nem nevettem ennyit ennyire szomorú dolgokon, másrészt pedig kénytelen voltam ismét megállapítani, hogy az abszurd nem az én műfajom. A könyv ugyanis egy abszurd családregény. Hihetetlen jó humorral megírt regény, aminek két fő erénye van: ráirányítja a figyelmet a zsidó konyhára (azt hiszem, Fűszeres Eszter könyve gyakran elő fog kerülni nálam ősszel, és ebből a könyvből is fogok ihletet meríteni), másrészt pedig bemutatja, hogy "az egész zsidósdi egy nagy purimi karnevál, csak a purimmal ellentétben a többi ünnepen kötött a témaválasztás".
A nagy konyhai sürgés-forgásban, bulizásban időnként pofoncsapásszerűen megjelenik egy-egy írás, ami elszomorít, de mielőtt végképp elkámpicsorodnánk, újra felvidulunk . A könyv kicsengése pozitív, és annyira átszövi a humor, hogy sokszor hangos nevetésre fakaszt. Nem gondoltam volna, hogy humorosan is lehet írni a holokausztról, a családi tragédiákról, és mikor kinevettük magunkat, rájövünk, hogy ez igazából sírni való, de csak humorral lehet túlélni a történelem viharait.
Azonban nekem nem igazán fekszik az abszurditás, valahogy nem áll össze egésszé a sok-sok kis történet, nincs igazi íve a regénynek. Tökéletes strandkönyv, nagyon jól kikapcsol és szórakoztat (és a recepteket se felejtsük!), azonban az igazi mélység hiányzik belőle.
Tehát, aki kikapcsolódásra vágyik, az bátran olvassa el, istenien fog szórakozni, de ha a témába vágó, igazi mélységekig eljutó családregényt szeretne, olvassa el Julie Oringertől a Láhatatlan hídat (nekem idén eddig ez a kedvenc regényem, két zsidó család összefonódó történetét meséli el a 30-as évektől a második világháború végig, nagyon felkavaró alkotás, sokat sírtam rajta, de nagyon szeretnivaló könyv, az író saját nagyszüleinek történetét meséli el regényformában, letehetetlen!).
Barhesz helyett a múlt héten túrós batyu készült nálunk. Pontosabban túrós csomó, mert a batyuzás nekem nagyon nem megy. Nem tudom, mit rontok el, de "az összecsípjük a négyzetre vágott tészta négy sarkát" egyszerűen nem jön össze, fogalmam sincs miért. Azért próbálkozom.
Túrós batyu
Hozzávalók
- 60 dkg rétesliszt
- 3 dkg friss élesztő
- 3 dl tej
- 1 tk só
- 10 dkg puha vaj
- 6 dkg porcukor
- 2 tojás
- fél citrom reszelt héja
- 1 kis kupica rum
A töltelékhez:
- 50 dkg túró
- 10 dkg búzadara
- 1 ek vaníliaeszencia vagy 2 cs vaníliás cukor
- 20 dkg kristálycukor
- 2 tojássárgája
- fél citrom reszelt héja
A tetejére 1 tojás, 1 tk cukor és 1-2 ek tejföl
Elkészítés
Az élesztőt felfuttatjuk a langyos tejben (tejet mikroban meglangyosít, 1 tk cukrot belekever, élesztőt belemorzsol, türelmesen vár, amíg felhabosodik), majd minden hozzávalót összedolgozunk egy tálban, kidagasztjuk, letakarjuk egy tiszta konyharuhával, és duplára kelesztjük (kb. 30 perc).
Az áttört túróhoz hozzáadjuk a búzadarát, a vanília-eszenciát, kristálycukrot, a reszelt citrom héját, a tojássárgáját (természetesen lehet tenni bele áztatott mazsolát is, de mi nem szeretjük, ezért kihagytam).
A megkelt tésztát 4 felé vesszük, mindegyiket egyenként kinyújtjuk, 6 részre osztjuk, a négyzetek közepébe egy kanál tölteléket teszünk. És akkor jön a batyuzás: a tészta négy sarkát összefogjuk, összecsippentjük. Remélem, más több sikerrel hatja végre a műveletet, mint én.
A batyukat sütőpapíros tepsibe sorakoztatjuk, felvert tojással lekenjük a tetejét, majd pihentetjük kb. 15 percig.
2 ek tejfölt összekeverünk 1 tk cukorral, és a batyuk tetejét megkenjük a rettenetesen bonyolult kencével.
180 fokra előmelegített sütőben kb. 20-25 perc alatt megsütjük.
Jó étvágyat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése