Tudjátok mit mondott Hajós Alfréd (akiről sokáig azt hittem, hogy egy sportuszoda, majd kiderült, hogy olimpiai bajnok volt az előző század hajnalán) lányos zavarában 1908-ban a londoni olimpián az éremátadáskor, amikor az angol trónörökös azt kérdezte tőle, hol tanult meg így úszni? Azt mondta, a vízben.
Ez ennyire egyszerű. Tényleg az lenne?
A tegnapi nap az olimpián a víz jegyében telt. Mire kettőt pislantottam, megvolt az újabb kajakarany (köszönjük Danuta!), majd ezüstbe fordult a nap számunkra. De mekkora volt a különbség a két ezüst között! A fiúknál arannyal ért fel (még Kati nénit is láthattuk elérzékenyülni, ilyen sem volt még), Kamera ezüstöröme megható volt (hihetetlen, hogy örült, és már az ötödik olimpiája volt, és ebből legalább háromra emlékszem, hogy öregszem!). Aztán jöttek a lányok: ott bizony sírás lett az ezüst vége. Hát, mit mondjak, én sem örültem az ezüstnek, jobb lett volna, ha a csúcson ér véget a Kovács-Janics korszak (Katinak már szerintem nincs több olimpiája, ő a kajakkirálynő, de rohan az a fránya idő..). Natasa sportszerűen vállalta , hogy rajta ment el az arany (egyébként hihetetlen, hogy nem sokkal a szülés után ilyen formában van). Mindegy, ez így sikerült, köszönjük a korábbi évek sikereit, szép volt lányok! Katinak van egy aranya a négyessel, Natasa sem fogja alább adni 200-on szerintem.
A véleményem a kajakosokról: kihozták magukból a maximumot, erőn felül teljesítettek, köszönünk mindenkinek minden érmet, helyezést. De! Ezt a válogatási szisztémát át kell gondolni (és akkor nagyon finom és nőies voltam, szerencséje Storcz Botondnak, hogy nem ismerem személyesen, nem köszönné meg, amit kapna tőlem, az biztos!), mert ez így orosz rulett. Nem az olimpia előtt néhány héttel kell eldönteni, hogy ki indul! Ha nem készülünk eleget, nem csiszolódunk össze, nem akklimatizálódunk, akkor nem jönnek az aranyak! A magyar kajakosok a legjobbak a világon, megérdemelnék, hogy nyugodtan készülhessenek, és learathassák a munkájuk gyümölcsét, mi pedig minél többet sírhassunk a Himnuszon! Nem kell a cirkusz, legalább fél évvel a fontos versenyek előtt meg kell lennie a pároknak, nem lehet egy évben többször csúcsformában lenni! Rióban kevesebb újságcikk, több fényesebb érem lehet csak a cél!
És akkor a nap hőse: Risztov Éva! Minden évben van meglepetés-arany, az idén az övé volt az. Senki nem várta tőle az érmet, a kommentátor végig azt mondta, amikor végig vezette a távot, hogy ne bízzuk el magunkat, nem ő az esélyes. Nem is figyeltem oda (valljuk be, a 10 km nem szurkolóbarát verseny, csak úsznak, úsznak, és még mindig úsznak), tettem-vettem a lakásban, neteztem, és ismét csak arra figyeltem fel, hogy a kommentátor erősen emeli a hangját. Rohantam a tévé elé (ez már standard program nálam, úgy látszik), és döbbentem néztem a befutót - hihetetlen volt, amit az a lány művelt: 10 km-en keresztül vezette a mezőnyt, és a végén még volt ereje hajrázni! Nagyon megérdemelte az aranyat az "ezüstlány"! A legnagyobb tehetségek között tartották számon már nagyon korán, de valahogy soha nem jött ki a lépés, ezüstnél nem sikerült feljebb lépni. Abba is hagyta az úszást, teljes csend volt körülötte, Debrecenben aztán újra kezdte 2 évvel ezelőtt sok év kihagyás után, és tessék, megcsinálta! Gratulálunk és köszönjük!
Vízilabdában a lányokat nem sikerült lelkileg összeszedni, nem is nyertünk, de nem baj, ez egy fiatal csapat, majd Rióban már döntőben leszünk!
Ebbe a sok izgalomba megint csak egy minimál nasi fért bele.
Tudjátok, hogy mi az a granita? Olaszhon szülötte, egy szemcsés, enyhén édesített, félig fagyasztott sorbet-féle, amelyet Tortelli mester tett népszerűvé a 19. századi Párizsban, gratiné néven. Egyszerű gyümölcsszirupból vagy kávéból, esetleg likőrrel ízesítve készül, nevét állagáról, vagyis a szemcsésségéről kapta. Vékony talpas pohárban szolgálják fel, és sokszor valamilyen alkoholtartalmú ital kerül mellé. Franciaországban gyakran esznek almagratinát calvadosszal.
Kávés granita
Hozzávalók 1 liter granitához:
- 5 dl presszókávé
- 10 dkg porcukor
- 4 dl víz
A hozzávalókat keverjük össze, majd tegyük mélyhűtőbe másfél órára, ha letelt az idő, egy spatulával keverjük meg, majd tegyük vissza újabb egy órára, ha szemcsésre fagyott, szedjük talpas pohárba, halmozzunk rá tejszínhabot, a habra csorgassunk egy kis kávélikőrt. Isteni finom! Én ki fogom próbálni citromos változatban is!
A receptet az nlccafe.hu-n találtam.
Jó étvágyat!
Kedves Zsuzsa! Nem tudtam, mi a granita, de ki fogom próbálni!
VálaszTörlésHajós Alfréd nevével is feladtad a leckét, mert nem jut most eszembe az ő kalocsai vonatkozása - lehet, hogy az itteni uszodát tervezte, vagy valameddig lakott itt? Megfőzöm az ebédet és aztán utánajárok ennek a dolognak.