Francia hagymaleves

Csak nem akar véget érni ez a mocsok tél, még mindig hideg van és könnyen meg lehet fázni, eljött tehát a melengető levesek készítésének ideje. Úgy látszik, idén valóban a változások ideje jött el nálam, mert ahhoz képest, hogy eddig nem nagyon voltam oda a levesekért, mostanában egyre szívesebben pepecselek velük a konyhában. Ezúttal egy neten látott Street Kitchen video hozta meg a kedvemet, hogy most már tényleg kipróbáljam a régóta halogatott francia hagymaleves elkészítését. Annyira ínycsiklandozóan készítették el a finomságot, hogy amint beszereztem a hozzávalókat a Spar-ban, már álltam is neki, és hát azt kell mondanom, hogy mennyei lett! Egyedül bepusziltam két nap alatt a négyfős adagot, felvéve a repertoárba!

Francia hagymaleves

Hozzávalók:
- 60 dkg vöröshagyma
- 3 gerezd fokhagyma
- 1 póréhagyma (nálam egy csokor újhagyma)
- olaj
- 5 dl zöldségalaplé
- 1 dl fehérbor
- 2 dl főzőtejszín
- 5 dkg reszelt sajt
- só, bors
- tetszés szerinti zöldfűszer (nálam petrezselyem, rozmaring, bazsalikom)
Elkészítés:
Essünk túl a legsírósabb melón. aprítsuk finomra a vöröshagymát és a fokhagymát, karikázzuk fel a póréhagymát (újhagymát). Reszeljük le a sajtot.
Egy nagyobb lábosban felhevítjük az olajat, majd megdinszteljük rajta a hagymákat. Hozzáöntjük a fehérbort, majd felöntjük az alaplével. Hozzáadjuk a tejszínt is, sózzuk, borsozzuk, tetszés szerinti zöldfűszerrel megszórjuk, belekeverjük a reszelt sajtot, majd alacsony lángon kb. fél órát főzzük.
Langyosra hűtjük, tányérba szedjük, és viharos gyorsasággal bekanalazzuk. Vigyázat, függőséget okoz!

Jó étvágyat!

Stíriai metélt lekvárral

Nagy kedvencem a stíriai metélt, már többször el is készítettem, ahogy mi szeretjük (tésztát kifőz, túrót, tejfölt összekever, tésztára ráönt, sütőben megsüt) ezért nagyon meglepődtem, amikor olvastam valahol, hogy az autentikus finomság úgy készül, hogy a tésztába kerül a túró. Már elég régen készülök arra, hogy ezt a változatot is kipróbáljam, ezért amikor a Vidék íze című újságban találkoztam a recepttel, azonnal tudtam, hogy eljött a pillanat. Nos, a szélesmetélt készítését még gyakorolnom kell, de mivel nagyon finom volt a végeredmény, ezért valószínűleg nem most került utoljára az asztalra nálunk ez a változat!

Stíriai metélt lekvárral

Hozzávalók:

Tésztához:

- 50 dkg túró

- 25 dkg liszt

- 2 tojássárgája

- 1 csipet só

- 3 dkg vaj

Öntethez:

- 3 tojássárgája

- 5 tojásfehérje

- 2 dl tejföl

- 1 cs vaníliás cukor

- 1 citrom reszelt héja

- 20 dkg porcukor

- 5 dkg olvasztott vaj

- porcukor és baracklekvár a tálaláshoz

Elkészítés:

Egy nagy tálba tesszük a túrót, a lisztet, a tojássárgáját, a csipet sót, és tésztát gyúrunk belőle. Cipót formázunk belőle, 5 percet pihentetjük. Ezután lisztezett felületen kinyújtjuk, szélesmetéltre vágjuk (maradjunk annyiban, hogy az enyém elsőre nem kicsit sikeredett rusztikusra, de legalább már tudom, hogy legközelebb mit kell másképpen csinálnom azért, hogy hasonlítson is a külleme a célállapothoz). Egy fazékban vizet forralunk, enyhén sózzuk és kifőzzük benne a tésztát. Olvasztott vajra szedjük, összekeverjük vele.

Az 5 tojásfehérjéből kemény habot verünk.

Egy tálban habosra keverjük a 3 tojássárgáját a porcukorral és a vaníliás cukorral. Belekeverjük a tejfölt, a citromhéjat, és az olvasztott vajat, végül óvatosan beleforgatjuk a fehérjehabot is. Összeforgatjuk a tésztával. Egy közepes tepsit kivajazunk, beleöntjük a masszát, betoljuk a 180 fokra előmelegített sütőbe és kb. 20 perc alatt készre sütjük (tűpróba!). Langyosra hűtjük, megszórjuk porcukorral, szeleteljük, a tetejére baracklekvárt halmozunk, és már csak a habzsolás nehéz feladata vár ránk. Kicsit macerás, de nagyon finom!

Jó étvágyat!

Kec-mec leves

Teljesen mást terveztem főzni, aztán belelapoztam a Vidék íze című újságba, és azonnal elvesztem, amint megláttam ezt a levesreceptet. Kútvölgyi Erzsébet mesélt a cikkben arról, hogy gyerekkorában nagyon szegények voltak, de az ő csodálatos nagymamája még ebben a helyzetben is nagyon finom ételekkel látta el őket, egykori kedvence volt a takarékosság szülte kec-mec leves, amelyet a gyerekei is megszerettek, máig a családi repertoár része. Nagyon egyszerű étel, de a tészta-krumpli párosítás a levesben azonnal megragadta a fantáziámat, és mivel amúgy is ki kellett találnom, mi legyen a maradék kolompérral, a kérdés ezennel megoldódott. Pár perces munkánk van csak a levessel, és ráadásul nagyon finom a végeredmény, érdemes kipróbálni!

Kec-mec leves

Hozzávalók:

- 8-10 közepes krumpli

- bármilyen tészta (én kb. 30 dkg fussilit találtam a spájzban)

- 2 ek  kacsa/liba/sertészsír (részemről mangalica)

- só

- 1 ek pirospaprika

Elkészítés:

A krumplit meghámozzuk, kockákra vágjuk, enyhén sós vízben kifőzzük. Leszűrjük, de a főzővizet megtartjuk, mert szükségünk lesz rá. A leszűrt burgonyát egy tálban félretesszük.

Egy lábosban megolvasztjuk a zsírt, megpirítjuk rajta a tésztát (jót kuncogtam azon, hogy éppen mangalicazsíron főzögetem a biotésztát, nem mondanám hiperegészséges párosításnak, de seráfütty). Lehúzzuk a tűzről, hozzákeverjük a pirospaprikát. Visszatesszük a tűzre, ráöntjük a krumpli főzővizét, és puhára főzzük benne a tésztát. Ha ez megvan, beletesszük a félretett burgonyát, pár percig együtt főzzük, és elzárjuk a gázt, ennyi volt a mutatvány. Langyosra hűtjük, tányérra szedjük, és már kanalazhatjuk is ezt az egyszerű, de nagyszerű levest. Vigyázat, függőséget okoz!

Jó étvágyat!

Diós rúd

A sógorom Pusztavámon született, az édesanyja ma is ott él, ezért természetesen nagyon sok ottani receptet ismer. Nagyon tetszett neki az Ízőrzők című tévéműsor, amelyet a faluban forgattak, sokat mesélt arról, hogy milyen finomak az ott bemutatott sütik, ezért nagyon örültem, amikor a karácsonyra kapott szakácskönyvemben felfedeztem többet is belőlük. Ezek egyike a diós rúd, amely egy helyi, ünnepi sütemény. Brutál mennyiség lesz egy adagból, de mivel nagyon ínycsiklandozóak voltak a fotók, a család pedig szeret nasizni, ezért nem csökkentettem a mennyiségeket. Természetesen a sógorom segítségét kértem az elkészítéséhez, szükség is volt rá, mert bár meglepően egyszerűen elkészíthető a sütemény, iszonyatos mennyiség lett belőle, a konyhámban mindenhol ezek a kis finomságok illatoztak, alig vártam, hogy kiszáradjanak, és vihessem a családnak, különben befaltam volna őket egyedül! Nem túl szép, viszont mennyeien finom házi sütemény!

Diós rúd

Hozzávalók:
- 10 db tojásfehérje
- 1 kg dió (75 dkg darált  és 25 dkg egész dió, durvára vágva)
- 1 kg porcukor
- 1 cs vaníliás cukor
- 5 csepp citromlé
Elkészítés:

A tojások fehérjébe beleborítjuk a porcukrot, valamint a vaníliás cukrot, és kemény habot verünk belőle. Nos, ez nekem sajnos sehogyan sem jött össze, pedig megpróbáltam mindent a habfixálótól a citromléig, de semmi sem használt, csak egy lágynál kicsit szilárdabb habot sikerült alkotnom, így sajnos a díszítés nem úgy sikerült, ahogyan szerettem volna, de az ízélmény kárpótolt a külcsín hiánya miatt. Legközelebb fél kiló porcukrot fogok használni, mert az 1 kg túl sok. 

Egy nagy tálba tesszük a darált és a durvára vágott diót, a hab felét óvatosan hozzákeverjük. Vastagon meglisztezett felületen hosszú, kb. fél cm vastag rúddá alakítjuk a tészta felét, kisebb lapokra vágjuk, melyeket sütőpapírral borított tepsibe sorakoztatunk, beoltjuk a 180 fokra előmelegített sütőbe, és néhány perc alatt készre sütjük. 

Ezután a tészta másik felével ugyanígy járunk el, a tepsiben kihűtjük a süteményeket.

A félretett tojáshabot néhány csepp citromlével újra átdolgozzuk, ezzel díszítjük a stanglikat.

Konyharuhával leterítjük a sütiket, egy éjszakán át szikkasztjuk, (én nem bírtam ki természetesen, még aznap este derekasan fogyasztottam belőle, de az vesse rám az első követ, aki ellent tudott volna állni a konyhában terjengő mennyei illatoknak), Elvileg több hétig eláll, de valójában max. 1-2 nap alatt el fog fogyni még ez a hatalmas mennyiség is, mert nagyon eteti magát ez a finom sütemény!

Jó étvágyat!

Spenótos-túrós rakott tészta

Durván hangzik, ugye? Pedig nagyon finom! Atyám elsőfokú túrós tészta-függőségben szenved, bármikor bármennyit meg tud enni belőle, ezért elég sokszor elkészül nálunk, kizárólag sok tejföllel és cukorral készítve, melytől eltérni szigorúan tilos! Nekem nincsenek ilyen előítéleteim, imádok kísérletezni az ízekkel, ezért azonnal megragadta a fantáziámat a spenót-túró-sajt párosítás, amelyet a Vidék íze című újságban láttam. Nem volt kérdés, hogy ezt nekem ki kell próbálnom, alig vártam, hogy kilábaljak annyira az influenzából, hogy újra a konyhában sürgölődhessek, már álltam is neki az elkészítésnek. Nem túl bonyolult elkészíteni, az íze elsőre furcsa, de hamar rá lehet kattanni!

Spenótos-túrós rakott tészta

Hozzávalók:

- 50 dkg tészta (nálam bio fussili)

- 45 dkg mirelit spenót

- só, bors

- olaj

- 2 gerezd fokhagyma

- 50 dkg túró

- 2 dl tejföl

- 30 dkg sajt

Elkészítés:

A tésztát enyhén sós vízben félpuhára főzzük és leszűrjük.

Egy nagy serpenyőben felhevítjük az olajat, beletesszük az apróra vágott fokhagymát és a spenótot, néhány percig együtt pároljuk, majd kihűtjük.

Közben, hogy ne unatkozzunk, lereszeljük a sajtot.

A kihűlt spenóthoz hozzákeverjük a túrót és a tejfölt, sózzuk, borsozzuk (ne sajnáljuk!).

Egy jénait kivajazunk, belehalmozzuk a leszűrt tésztát, a tetejére rásimítjuk a spenótos keveréket. A tetejét megszórjuk a reszelt sajttal, és betoljuk a 180  fokra előmelegített sütőbe, ahol kb. fél óra alatt készre sütjük.

Kell egy kis bátorság az első falathoz, mivel ez a túrós tészta egyáltalán nem édes, és hát nem néz ki túl bizalomgerjesztően a végeredmény, viszont nagyon gazdag az ízvilága, azonnali függőséget okoz!

Jó étvágyat!

Mákos-almás baklava fűszeres narancssziruppal

Maradt még néhány szem alma a spájzban, amely már nagyon a végét járta, sürgősen ki kellett találni, mihez használjam fel. A hűtőben találtam egy csomag mirelit réteslapot és egy szép adag narancsot. Erről eszembe jutott, hogy a nemrég felfedezett Ízek és érzések magazinban láttam egy almás-mákos baklaváról készült gyönyörű fotót. Nem voltam rest, gyorsan előkerítettem a receptet, megnyugodva konstatáltam, hogy minden hozzávaló rendelkezésre áll, és már álltam is neki a sütinek. Egyszerűen elkészíthető, és mennyein finom!

Mákos-almás baklava fűszeres narancssziruppal

Hozzávalók:
- 2 dl víz
- 3 ek eritrit (cukor)
- 25 dkg darált mák
- 3 alma

- 20 dkg réteslap (ideális esetben teljes kiőrlésű, én a süti készítésekor fennálló  hóhelyzetben inkább hanyagoltam a bioboltot, inkább a hízás, mint a baleseti)

- 10 dkg olvasztott vaj
Sziruphoz:
- 1 dl víz
- 20 dkg méz
- 1 narancs
- 1 tk őrölt fahéj
Elkészítés:

A sütőt előmelegítjük 180 fokra, kibélelünk sütőpapírral egy közepes tepsit.

Az almákat meghámozzuk és lereszeljük.

Először a tölteléket készítjük el. Egy lábosban felforraljuk a vizet, majd hozzákeverjük az ertritet (cukrot), a mákot és a kinyomkodott, reszelt almát. 

A sütőpapírral bélelt tepsi aljára teszünk egy réteslapot, megkenjük az olvasztott vajjal. Újabb réteslap, újabb vajazás következik, majd mehet rá a töltelék fele. Réteslap, vaj, réteslap, vaj, a töltelék másik fele, végül a tetejére a maradék két réteslap, vajazva. Ha megvagyunk, háromszögekre vágjuk a tésztát (a baklava forma miatt - én persze simán elfelejtettem, várhattam meg, hogy másnapra vághatóra puhuljon a süti). Előmelegített sütőbe toljuk, és kb. fél óra alatt készre sütjük (tűpróba!).

Közben elkészítjük a szirupot. Egy kisebb lábosban felforraljuk a vizet a mézzel, a narancs héjával, kifacsart levével, és a fahéjjal. 

A kész baklavát meglocsoljuk a forró sziruppal, kihűtjük, egy éjszakára mehet a hűtőbe. Másnapra már csak a falatozás és saját magunk irigylése marad. Vigyázat, függőséget okoz!

Jó étvágyat!

Mocskos tészta

A mocskos tésztához már volt szerencsém, Bódi Margó szakácskönyvében találkoztam vele, ki is próbáltam és nagyon ízlett az étel. A nevét onnan kapta, hogy a tésztába jól bele lett keverve egy szép nagy adag szilvalekvár, ezért úgy néz ki, mintha piszkos lenne. Ezért nagyon kíváncsi lettem, amikor Borbás Marcsi szakácskönyvében felfedeztem egy jó értelemben vett falusiasabb változatot (= szalonna és zsír található benne, derekas mennyiségben). Nem volt kérdés, hogy ezt nekem azonnal el kell készítenem ebédre. Akadt egy kis technikai problémám (elkezdetett odakapni a tészta az edény aljához, ezért nem kockáztattam, nem sütöttem meg), de így is mennyeien finom lett a végeredmény. Őszintén megmondom, az én egészségesebb ételekhez szokott pocimnak bizony nem tetszett a zsíros tészta, de ez nem fog megakadályozni abban, hogy még jó néhányszor elkészítsem, mert isteni (stílszerűen: mocskosul) finom!

Mocskos tészta

Hozzávalók:

- 50 dkg szélesmetélt

- 20 dkg szalonna

- 1 kis üveg szilvalekvár

- 1 ek sertészsír

Elkészítés:

A tésztát lobogó forró vízben kifőzzük.

Egy nagy serpenyőben zsírjára pirítjuk az apró kockákra vágott szalonnát, majd összekeverjük a tésztával és a szilvalekvárral. 

Na most, az eredeti recept szerint az lenne az eljárás, hogy öntöttvas/zománcos lábast rendesen kizsírozzuk, és beleöntjük a keveréket. Addig sütjük közepes lángon, amíg alul aranybarna, roppanós kéreg keletkezik, és egyben meg tudjuk fordítani. Amikor a tészta alja már szépen megpirult, egy tálat szorítunk a lábas tetejére, és átfordítjuk rá a tésztát. Majd a sületlen felével tesszük vissza, és így sütjük tovább, amíg az az oldala is megpirul. A valóságban nálam az történt, hogy elkezdett beleégni a tészta a fazék aljába, ezért bepánikoltam, és inkább elzártam a gázt, így sütés nélkül került elfogyasztásra az így is mennyeien finom ebéd. Legközelebb úgy fogok eljárni, hogy egy jénait kizsírozok, beleöntöm a tésztás keveréket, betolom a sütőbe, és pirosra sütöm.

Ha készen van tészta, szedjük tálra, szórjuk meg porcukorral vagy cukros darált dióval, és már habzsolhatjuk is. Vigyázat, függőséget okoz!

Jó étvágyat!

Farsangi fánk

Kell nekem annyit netezni! Folyamatosan jönnek szembe velem a szebbnél szebb fotók a különféle rendű és rangú fajtáról, hát csoda, hogy rám tört a fánksüthetnék? Kicsit aggódtam, mert többször kísérleteztem már a műfajjal, de nem mindig jártam sikerrel, hol a tészta nem volt jó, hol én sütöttem szénné szegény alanyokat, de szerencsére eszembe jutott, hogy Limara zseniális szakácskönyvében ott van a tuti fánkrecept, mire várjak? Nem is halogattam a dolgot, már álltam is neki a februárban kötelező süteménynek. A szalag ugyan nem jött össze elsőre, de ennél nagyobb bajunk ne legyen, mennyeien finom lett a végeredmény, felvéve a családi kedvencek közé!

Farsangi fánk

Hozzávalók:

- 2,5 dl tej

- 4 ek cukor

- 3 dkg élesztő

- 60 dkg liszt

- csipet só

- 4 tojássárgája

- 0,5 dl rum

- 1 narancs reszelt héja

- 8 dkg olvasztott vaj

Tetejére:

- porcukor

- baracklekvár

Elkészítés:

A tejet meglangyosítjuk a mikróban, hozzáadunk 1 tk cukort, belemorzsoljuk az élesztőt, felfuttatjuk.

Egy nagy tálba tesszük a lisztet (stréberek szitálhatják is, én ehhez sajnos túlságosan lusta vagyok), elkeverjük a cukorral és a sóval. Hozzáadjuk a vajat, a tojássárgáját, a narancs reszelt héját, a rumot és az élesztős tejet. Ruhaujj feltűr, tésztát begyúr, tiszta konyharuhát reáborít, 45 percig langyos helyen pihentet.

Ha megkelt a tészta, lisztezett felületen ujjnyi vastagra nyújtjuk. Fánkszaggatóval kiszúrjuk, és egymás mellé sorakoztatjuk a gyúródeszkán, letakarjuk tiszta konyharuhával, 15 percig kelesztjük. Ezalatt egy nagy lábosban tetemes mennyiségű olajat melegítünk. 

A megkelt fánkok közepébe mélyedést nyomunk az ujjunkkal, és úgy tesszük őket a közepesen forró olajba, hogy a lyukas felük kerüljön lefelé. Egyszerre max. 4 fánkot teszünk a lábosba, mert eléggé megnőnek a sütés során. 

Amint az olajba kerülnek a tészták, azonnal lefedjük a lábost. Órát néz, másfél percet vár, fedőt levesz, lapáttal megfordít, fedő nélkül újabb másfél perc a másik oldalnak. És ennyi készen van az első kör, konyhai papírtörlővel fedett tálcára halmozzuk őket, és már jöhet is a következő adag. 

Langyosra hűtjük a fánkokat, megszórjuk a tetejüket porcukorral, a mélyedésekbe baracklekvárt halmozunk, és már indulhat is a habzsolás! Vigyázat, függőséget okoz!

Jó étvágyat!

Hagyományos rakott burgonya

Mindig is imádtam kreatívkodni a konyhában, mostanában azonban - valószínűleg a hideg idő miatt és azért mert ráérek főzőcskézni - nagyon rákaptam a hagyományos ételekre. Hosszú évek óta nem ettem "sima" rakott krumplit, most azonban, amikor megláttam a receptet a Vidék íze c. újságban, azonnal elkapott a nosztalgia, és tudtam, hogy ez nekem kell!! Nos, eljött az ideje a tökéletesen egészségtelen, viszont mennyeien finom ebéd elkészítésének. Tényleg semmi extra nincs benne, abszolút alaprecept, mentve a családi kedvencek közé!

Hagyományos rakott burgonya

Hozzávalók:

- 2 dkg krumpli

- 6 db tojás

- 30 dkg szárazkolbász

- 4 dl tejföl

- sertészsír a jénai kikenéséhez (természetesen lehet vajjal is helyettesíteni, de én újabban nagyon rákaptam erre a zsiradékra)

- zsemlemorzsa a tetejére

- só

Elkészítés:

A tojásokat keményre főzzük: lobogó forró vízbe beletesszük a tojásokat és 12 perc alatt készre főzzük őket (házi praktika: tegyünk a vízbe egy szál gyufát, akkor nem fognak kirepedni a tojások).

A krumplit héjában puhára főzzük enyhén sós vízben. Leszűrjük, teljesen hidegre hűtjük (így szépen lehet szeletelni a krumplikat), meghámozzuk, és felkarikázzuk őket. 

A kolbászt felkarikázzuk. 

Egy tűzálló tálat vastagon kizsírozunk. Belerakjuk a burgonya felét, rászórjuk a felszeletelt tojást, finoman sózzuk. Középötyögtetjük a tejföl harmadát. Rászórjuk a felkarikázott kolbászt. Ennek a tetejére mehet a maradék burgonya, picit sózva. A tetejére simítjuk a maradék tejfölt, meghintjük a zsemlemorzsával. 180 fokra előmelegített sütőbe toljuk a jénait, és kb. fél óra alatt készre sütjük (tűróba!). Langyosra hűtjük, tányérra szedjük, és gyorsított ütemben elpusztítjuk. Egyszerű, de nagyszerű étel, azonnali függőséget okoz!

Jó étvágyat!

Csíkos kalács

Éppen elkezdtem volna azon morfondírozni, hogy mi legyen a vasárnapi péksüti (ilyenkor sütöm meg egy hétre előre a reggelimet). Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy bőszen lapozgattam Limara zseniális könyvét, hogy a sok finomság közül mi kerüljön sorra, amikor atyám azonnali hatállyal megoldotta az én hatalmas problémámat. Megosztotta ugyanis a facebookon az idővonalamon ezt a receptet (=most találtam, tudnám értékelni, ha minél előbb megkóstolhatnám), amelybe első pillantásra beleszerettem, Még az influenza sem tudott megakadályozni abban, hogy elkészítsem. Semmi extra, egyszerű, de nagyszerű csokis kalács, amellyel csak az az egyetlen probléma, hogy nagyon gyorsan fogy...

Csíkos kalács

Hozzávalók:

- 60 dkg liszt

- 2,5 dkg élesztő (nekem sikerült beleborítanom az 5 dkg-t a tejbe, nem ártott neki)

- 1 dl tej

- 2 dl joghurt

- 1 db tojás (na, ezt sikerült kihagyni a tésztából, de annyira nem hiányzott belőle)

- 5 dkg olvasztott vaj

- 1 csipet só

- 10 dkg cukor

- 1 citrom reszelt héja

- 1 cs vaníliás cukor

- 3 ek kakaó

- 4 ek víz

- 1 tojás a tetejére

Elkészítés:

A tejet meglangyosítjuk a mikróban, hozzáadunk 1 tk cukrot, belemorzsoljuk az élesztőt, felfuttatjuk.

Egy nagy tálba tesszük a lisztet, a sót, a cukrot, a vaníliás cukrot, az olvasztott vajat, a joghurtot, belereszeljük a citrom héját, végül az élesztős tejet, és begyúrjuk a tésztát. Egy kis edényben elkeverjük a kakaót a vízzel. A tésztát kétfelé vesszük, az egyikbe belegyúrjuk a kakaót. A két tésztát külön-külön letakarjuk tiszta konyharuhával, meleg helyre tesszük és 1 órát kelesztjük.

A két tésztát elfelezzük. Lisztezett felületen egymásra tesszük a fél fehér és a fél kakaós tésztát, és kinyújtjuk (persze lehet külön-külön is nyújtani, de így egyszerűbb szerintem), feltekerjük, és sütőpapírral borított tepsibe tesszük. A másik két fél tésztával tésztával ugyanígy járunk el, így két kalácsunk lesz, amelyet a változatosság kedvéért ismét letakarjuk tiszta konyharuhával, még van egy fél óra kelesztőidőnk. 

Már csak annyi a dolgunk, ha megkelt a tészta, hogy lekenjünk a tetejét tojással, betoljuk a 180 fokra előmelegített sütőbe, és kb. fél óra alatt készre sütjük (tűpróba!). Egy csésze kakaóval/tejjel/kávéval tökéletes reggeli/vacsora!

Jó étvágyat!

Diós kukorica prósza

Halálosan szerelmes vagyok a jó értelemben vett falusi receptekbe: egyszerűek, nem spórolják ki belőle a hozzávalókat, vagyis tartalmasak és mennyeien finomak! Nem véletlen, hogy karácsony óta el sem tettem a konyhaasztalról azt a szakácskönyvet, amelyet akkor kaptam, és az "Ízőrzők" című tévéműsor receptjeit tartalmazza, tematizálva. A diós finomságok között ezúttal a prószát próbáltam ki, mivel most voltam bioboltban, és  tudtam kukoricalisztet és darát venni. 

A kukorica prószát az ország minden szegletében ismerik, a régi időkben még akkor is el tudták készíteni, amikor a búzából nem jutott elegendő. Háznál megdarálták a kukoricát, és a darájából, illetve a lisztjéből gyorsan finom süteményeket tudtak készíteni a család asztalára. Ez a változat Balatonudvariban készül, és mindenképpen érdemes kipróbálni, mert egyszerű, mégis különleges, és nem lehet abbahagyni, annyira eteti magát!

Diós kukorica prósza

Hozzávalók:

- 10 dkg kukoricadara

- 30 dkg kukoricaliszt

- 2,5 dkg élesztő

- 5 dl tej

- 1 tojás

- 20 dkg cukor

- 1 vaníliás cukor

- 1 citrom héja

- 1 púpos ek sertészsír

- 2 dl szilvalekvár

- 10 dkg durvára vágott dió

- porcukor a tetejére

Elkészítés:

A sütőt előmelegítjük 180 fokra.

A lisztet és a darát egy nagy tálba tesszük, ráreszeljük a citrom héját.

A tejet felforraljuk, beleszórjuk a vaníliás cukrot és a cukor felét. 

Egy kis tálban habosra keverjük az egész tojást a cukor másik felével.

Mikróban megolvasztjuk a zsírt.

A darás lisztet simára keverjük  a meleg tejjel, hozzáadjuk a tojásos cukrot, és a zsírt is (ettől lazább, könnyebb lesz a tészta, nem szárad ki). Langyosra hűtjük, majd belemorzsoljuk az élesztőt. Simára keverjük és sütőpapírral bélelt közepes tepsibe öntjük. Betoljuk a sütőbe, ahol kb. 15 percig sütjük, amíg megszilárdul a tészta, majd kivesszük a sütőből, rákanalazzuk a szilvalekvárt, és megszórjuk a vágott dióval. Visszatoljuk a sütőbe, és  kb. 15 perc alatt készre sütjük (tűpróba!). 

Kihűtjük, meghintjük porcukorral, szeleteljük, és habzsoljuk. Isteni finom, azonnali függőséget okoz!

Jó étvágyat!

Vegán narancsos csokitorta

Ha az ember lányához egy vegán barátja érkezik vendégségbe, akkor értelemszerűen körbe kell néznie a vegán receptek között sütiügyben. Mivel csokoholista vagyok, ezért a keresést a csokitortákra szűkítettem, és azonnal beleszerettem ebbe a narancsos változatba. Őszintén szólva elsőre megtréfáltak a számomra eddig ismeretlen hozzávalók (=simán elégettem a tortát, mert az hittem, ugyanúgy kell sütni, mint a nem vegán csokitortát), de gyorsan rájöttem, hol követtem el a hibát (gyakrabban kell ránézni a tésztára, mert gyorsabban sül, mint ahogyan én azt megszoktam), így másodjára simán sikerült abszolválnom a feladatot. Őszintén szólva félve kóstoltam meg, de nagyon finom lett a végeredmény, bár nekem kicsit túl tömény volt a tészta, így habbal turbózva habzsoltam be. Kicsit macerás a hozzávalók beszerzése, de érdemes adni neki egy esélyt!

Vegán narancsos csokitorta

Hozzávalók: (1 bögre=2,5 dl)

Tortához:

- 1 bögre csicseriborsó liszt

- 1 bögre zabliszt

- 1/2 bögre cukrozatlan kakaópor

- 1 tk sütőpor

- 1 tk szódabikarbóna

- egy csipet só

- 1/2 bögre méz

- 1/3 bögre nádcukor

- 2 ek őrölt lenmag (részemről egész lenmag mozsárban megtörve)

- 6 ek víz

- 1 db narancs héja

- 1 bögre narancslé

- 1/4 bögre olívaolaj

- 1 ek narancslekvár

Csokoládé ganache-hoz:

- 3/4 bögre kókusztej (forró vízben elkevert kókusztejpor)
- 1 bögre étcsoki
- 1 ek kókuszolaj
- 1 ek méz
- 1 tk vaníliakivonat
Elkészítés:
Egy kis tálkában összekeverjük az őrölt lenmagot a vízzel, és félretesszük. Száraz serpenyőben megpirítjuk a csicseriborsó lisztet (mennyei illata van!). A sütőt előmelegítjük 180 fokra.
Egy tálban összekeverjük a száraz hozzávalókat:  a pirított csicseriborsó lisztet, a zablisztet, a kakaóport, a sütőport, a szódabikarbónát és a sót. Egy másik, nagyobb tálban összekeverjük a mézet és a nádcukrot, hozzáadjuk a vizes lenmag keveréket, a narancslevet, a narancs héját, az olívaolajat és lekvárt. Hozzáadjuk a lisztes keveréket, simára keverjük a tésztát, beleöntjük egy 26-cm-es, sütőpapírral bélelt tortaformába. Betoljuk az előmelegített sütőbe, kb. 30 perc alatt készre sütjük (tűpróba! akkor jó, ha a közepe még egy kicsit folyékony), kihűtjük.
Egy kis lábosban alacsony lángon összeolvasztjuk a kókusztejet, kókuszolajat, mézet és vaníliakivonatot. Levesszük a tűzről, beletesszük a csokit, és folyamatosan addig keverjük, amíg felolvad és sima krémet kapunk. Langyosra hűtjük, majd egyenletesen elsimítjuk a torta tetején. Egy éjszakára mehet a hűtőbe, másnap szeleteljük és habzsoljuk. Nem kell megijedni az extra hozzávalóktól, finom  lesz a végeredmény!

Jó étvágyat!

Füstölt tofu zöldségekkel

A tofuról tudtam, hogy létezik, de egészen addig meg sem fordult a fejemben, hogy megkóstoljam, amíg ki nem derült, hogy egy vegán barátom kedvence, és mivel tegnap fél éves szervezés után csak sikerült összehoznunk egy többórás dumapartit, erre az alkalomra természetesen ezt készítettem ebédre. Első kísérletre egy minimálprojekt jöhetett csak szóba, ezért hosszas keresgélés után végül kikötöttem ennél a könnyen elkészíthető változatnál. A legnehezebb feladat a tofu beszerzése volt (még jó, hogy több biobolt is van nálunk), maga az étel elkészítése semmilyen nehézséget sem jelentett. Az íze? Nos, a tofunak teljesen semleges az íze, viszont a gombás - szójaszószos körítés miatt meglepően finom ebéd kerekedett a vegán gasztrokalandból!

Füstölt tofu zöldségekkel

Hozzávalók:

- 2 csomag füstölt fofu

- 2 nagy fej vöröshagyma

- 40 dkg gomba

- 1 kg mirelit mexikói zöldségkeverék

- szójaszósz

- vegeta

- 4 el olívaolaj

- rizs (tetszés szerint, én kb. 20 dkg-t használtam)

Elkészítés:

A rizst kifőzzük, és félretesszük

A hagymát finomra vágjuk. A gombákat megtisztítjuk és felszeleteljük. A tofut kockákra vágjuk.

Egy nagy serpenyőben felforrósítjuk az olajat, megdinszteljük rajta a hagymát. Rátesszük a felszeletelt gombát, ha levet engedett, beletesszük a tofut és együtt megpirítjuk. Meglocsoljuk szójaszósszal és beleöntjük a zöldségeket. Lefedjük, puhára pároljuk, végül szójaszósszal és vegetával ízesítjük. 

Önmagában is fogyasztható, de én rizzsel ettem, és nagyon finom volt!

Jó étvágyat!

Csokis-áfonyás kalács

Alapvetően egy kókuszos csigát készültem sütni Limara zseniális szakácskönyvéből, de vesztemre továbblapoztam, és amikor megláttam az ínycsiklandozó csokis-áfonyás tölteléket a kalácsban, azonnal tudtam, hogy én bizony le fogom cserélni a reggelitervet, mert ez nekem itt és most kell! Szerencsére volt itthon aszalt áfonya (még karácsonyra vettem, csak valamiért nem használtam el), így semmi akadálya sem volt annak, hogy elkészüljön ez a finom, omlós kalács, amely sajnos túl gyorsan elfogyott, pedig csak egyedül pusztítottam...

Csokis - áfonyás kalács

Hozzávalók:

- 3 dl tej

- 2 ek cukor

- 2,5 dkg élesztő

- 50 dkg liszt

- 1 tk só

- 1 tojás

- 5 dkg puha vaj

- 10 dkg étcsoki

- 10 dkg aszalt áfonya

Tetejére:

- 1 tojás

Elkészítés:

A tejet meglangyosítjuk a mikróban, hozzákeverünk 1 tk cukrot, elmorzsoljuk benne az élesztőt, felfuttatjuk. Az étcsokit durvára vágjuk.

Egy nagy tálban elkeverjük a lisztet, a cukrot és a sót. Hozzáadjuk a tojást, a puha vajat, és elkezdjük dagasztani a masszát. Ha már kezd összeállni, mehet hozzá az apróra vágott étcsoki és az aszalt áfonya, begyúrjuk a tésztát. Tiszta konyharuha, meleg hely, 45 perc kelesztés.

Három részre osztjuk a tésztát, lisztezett felületen egyenként vastag rudat sodrunk belőle, majd összefonjuk őket. Egy püspökkenyér-formát kibélelünk sütőpapírral, beletesszük a kalácstésztát, letakarjuk konyharuhával, és még fél órát hagyjuk pihenni. Már csak annyi a dolgunk, hogy a tetejét megkenjük egy felvert tojással, és már tolhatjuk is be a 180 fokra előmelegített sütőbe, ahol kb. 30 perc alatt készre sütjük (tűpróba!). Megpróbáljuk megvárni, amíg kihűl (mission impossible, olyan illatok terjengenek sütés közben a konyhában, hogy az önmegtartóztatás nem járható út), szeleteljük, egy pohár tejjel/kakaóval/kávéval mennyei reggeli/vacsora!

Jó étvágyat!

Paprikás krumpli kolbásszal

Már megint túlvásároltam magam krumpliból, így ismét szembe kellett néznem azzal a hatalmas problémával, hogy mihez is használjam el lassan utolsó napjait élő kb. 2 kg burgonyát. Mivel a garázsban is felhasználásra várva lóg néhány pár kolbász, ezért olyan ötletre volt szükség, amelyben mindkét összetevő megtalálható. Az elsőre kézen fekvőnek tűnő rakott krumplihoz most nem volt kedvem, viszont eszembe jutott, hogy milyen régen szeretnék már egy jó kis paprikás krumplit főzni, ezzel a kérdés eldőlt, már csak a recept hibádzott, de gyorsított ütemben rávetettem magam a nosaltyra, ahol rekordsebességgel belezúgtam ebbe a változatba. Már csak neki kellett állni a főzésnek, ebben nem is volt hiba, egyszerűen, gyorsan elkészíthető ebéd született, amelyben szokásomtól eltérően nem volt semmi extra, ellenben mennyeien finomra sikeredett!

Paprikás krumpli kolbásszal

Hozzávalók:

- 2 kg krumpli

- 30 dkg kolbász

- 2 vöröshagyma

- 4 gerezd fokhagyma

- 4 k olívaolaj

- 2 ek pirospaprika

- só, bors

- meleg víz

Elkészítés:

Vizet melegítünk vízforralóban vagy lábasban (én ezt elfelejtettem, akkor olvastam a receptben, hogy meleg víz kell, amikor már visszaraktam a tűzre a paprikás krumplit, így gyorsan takarékra vettem a lángot, amíg a vízforralóban elkészült a meleg víz)

A krumplikat meghámozzuk, felkockázzuk. A kolbászt felkarikázzuk, a hagymát finomra vágjuk, a fokhagymát apróra kockázzuk, és ezzel a feladataink legnehezebb részén már túl is vagyunk. 

Egy nagy lábosban felhevítjük az olajat, megdinszteljük rajta a hagymát. Levesszük a tűzről, hozzákeverjük a pirospaprikát, beletesszük a krumplit, a kolbászt, kevés vizet öntünk alá, és visszatesszük a tűzre.

Jól átforgatjuk, sózzuk, borsozzuk, és annyi forró vizet öntünk rá, hogy éppen ellepje. Lefedjük, és puhára főzzük a krumplit. Kihűtjük, tányérra szedjük és jóízűen elfalatozzuk a finom ebédet.

Jó étvágyat!

Kelt málé

Már nagyon sokat hallottam a máléról, de még nem próbálkoztam vele. Azonban a karácsonyra kapott Ízőrzők szakácskönyvben rábukkantam egy receptre, amely azonnal megragadta a fantáziámat, főleg azért, mert semmi köze a kukoricához. A málé elnevezés helységnevenként különböző. Használják a sűrű kásásra, a kukoricalisztből vagy darából készült, lazább állagú tésztákra, de van, ahol a kukorica csöves termését is málénak hívják. Ezúttal azonban a Lenti településen készített változatról  van szó. A városban élők számos régi receptet ismernek, és készítenek. Ezek egyike a diós málé, amelyet kelt tésztaként sütnek, régen nagyobb munkák alkalmával, a húsételek után desszertként kínálták. Egyszerűen elkészíthető, finom, házias sütemény, érdemes adni neki egy esélyt!

Kelt málé

Hozzávalók:

- 30 dkg liszt

- 30 dkg cukor

- 1 cs vaníliás cukor

- 5 dkg élesztő

- 5 dl tej

- 10 dkg mazsola

- 3 tojás

- 1 tk só

- 1 dl étolaj

- 20 dkg dió

- a tepsi kikenéséhez zsír és liszt

Elkészítés:

A tejet meglangyosítjuk a mikróban, hozzáadunk 1 tk cukrot, belemorzsoljuk az élesztőt, felfuttatjuk.

A mazsolát vízbe áztatjuk.

A tojásokat szétválasztjuk. A fehérjét egy tálkában a hűtőbe tesszük, később fogjuk felhasználni. A sárgáját  hozzáadjuk a nagyobb tálban összekevert liszthez, sóhoz és 3 evőkanál cukorhoz. Végül mehet hozzá az élesztős tej, fakanállal összekeverjük a tésztát (ne kézzel, mert ez most nagyon folyós massza lesz), akkor jó, hogy a nokedlitésztánál kicsit hígabb. Hozzáadjuk az étolajat és a mazsolát, majd letakarjuk tiszta konyharuhával a tálat, 1 óra kelesztés következik.

Egy közepes tepsit kikenünk zsírral és megszórunk liszttel (lehet persze vajazni is, de én újabban rászoktam a zsírra, és ez van a receptben is). Beleöntjük a megkelt tésztát,a változatosság kedvéért ismét letakarjuk tiszta konyharuhával és még 10 percig kelesztjük. Közben előmelegítjük a sütőt 180 fokra, és ha letelt a kelesztési idő, betoljuk a sütőbe, ahol kb. 30 percig sütjük.

Közben a diót durvára vágjuk. A tojásfehérjéből kemény habot verünk a 20 dkg cukorral és a vaníliás cukorral. Ha már majdnem kész a tészta, kivesszük a sütőből, rásimítjuk a kemény habot, megszórjuk a dióval, és még 15 percre visszatoljuk a takarékra állított sütőbe. Kihűtjük, szeleteljük, habzsoljuk. 

Jó étvágyat!

Bundás narancs fahéjas porcukorral

Igen, narancs. Mert bundás almát bárki tud csinálni (csak én nem próbáltam még, de ami késik, soha sincs most), és mert első látásra beleszerettem az ötletbe, amikor megláttam a receptet a Nők Lapjában. Amikor a zöldségesnél jártam, azonnal eszembe jutott, hogy ezt tényleg ki kellene próbálni, fel is pakoltam narancsból, és az első adandó alkalommal nekiestem a feladatnak. Nos, a bundázást még gyakorolnom kell, de a külcsín hiányait maradéktalanul kárpótolta a mennyei íz, a narancs és a fahéjas porcukor nagyon jól tud működni együtt, mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy tegyen vele egy próbát!

Bundás narancs fahéjas porcukorral

Hozzávalók:

- 3 narancs

- 2 tojás

- 1 dl fehérbor (helyettesíthető tejjel)

- 5 dkg porcukor

- 10 dkg liszt

- olaj a sütéshez

- fahéjjal kevert porcukor a tálaláshoz

Elkészítés:

A narancsokat megmossuk, vékonyan felszeleteljük.

A tojásokat szétválasztjuk. A fehérjéből kemény habot verünk. A sárgáját egy nagyobb tálban elkeverjük a borral, a liszttel és a porcukorral. A fehérjehabot óvatosan hozzáadjuk a tésztához.

Egy nagyobb serpenyőben olajat hevítünk. Sütés előtt bemártjuk a boros tésztába a narancskarikákat, forró olajban aranybarnára sütjük őket. 

Melegen az igazi, de hidegen sem utolsó élmény fahéjas porcukorral behabzsolni, egyszerűen elkészíthető és nagyon finom reggeli/vacsora!

Jó étvágyat!