Teljesen mást terveztem főzni, aztán belelapoztam a Vidék íze című újságba, és azonnal elvesztem, amint megláttam ezt a levesreceptet. Kútvölgyi Erzsébet mesélt a cikkben arról, hogy gyerekkorában nagyon szegények voltak, de az ő csodálatos nagymamája még ebben a helyzetben is nagyon finom ételekkel látta el őket, egykori kedvence volt a takarékosság szülte kec-mec leves, amelyet a gyerekei is megszerettek, máig a családi repertoár része. Nagyon egyszerű étel, de a tészta-krumpli párosítás a levesben azonnal megragadta a fantáziámat, és mivel amúgy is ki kellett találnom, mi legyen a maradék kolompérral, a kérdés ezennel megoldódott. Pár perces munkánk van csak a levessel, és ráadásul nagyon finom a végeredmény, érdemes kipróbálni!
Kec-mec leves
Hozzávalók:
- 8-10 közepes krumpli
- bármilyen tészta (én kb. 30 dkg fussilit találtam a spájzban)
- 2 ek kacsa/liba/sertészsír (részemről mangalica)
- só
- 1 ek pirospaprika
Elkészítés:
A krumplit meghámozzuk, kockákra vágjuk, enyhén sós vízben kifőzzük. Leszűrjük, de a főzővizet megtartjuk, mert szükségünk lesz rá. A leszűrt burgonyát egy tálban félretesszük.
Egy lábosban megolvasztjuk a zsírt, megpirítjuk rajta a tésztát (jót kuncogtam azon, hogy éppen mangalicazsíron főzögetem a biotésztát, nem mondanám hiperegészséges párosításnak, de seráfütty). Lehúzzuk a tűzről, hozzákeverjük a pirospaprikát. Visszatesszük a tűzre, ráöntjük a krumpli főzővizét, és puhára főzzük benne a tésztát. Ha ez megvan, beletesszük a félretett burgonyát, pár percig együtt főzzük, és elzárjuk a gázt, ennyi volt a mutatvány. Langyosra hűtjük, tányérra szedjük, és már kanalazhatjuk is ezt az egyszerű, de nagyszerű levest. Vigyázat, függőséget okoz!
Jó étvágyat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése