Karácsonyi fatörzs

Lánykori nevén Buche de Noel. Igen, ismét a francia konyha iránti fékezhetetlen rajongásom újabb példáját láthatjátok.

A Buche de Noel egy hagyományos karácsonyi sütemény. Hasonlít az angol Yule log-ra, ahogy látszik, a mi fatörzsünk egyenes ági rokona.

"A karácsonyi Yule log vagyis szó szerinti fordításban karácsonyi farönk, egy rönk alakú torta. Régen téglalap alakú volt, piskótából és gazdag vajkrémből készült, és csokoládéval vonták be majd különleges technikával elkészítették a fa erezetét is.  Habcsókkal és marcipán figurákkal dísztették. Hagyomány volt, hogy szenteste bedobták a kandallóba a tortát és végignézték ahogyan semmivé válik..."
---Larousse Gastronomique

" A Buche de Noel egy piskótatekercs amit csokoládé vagy kávékrémmel vonnak be. Kinézetében utánozza a frissen levágott fatörzs külsejét, tehát ágakkal és erezettel is díszítik a süteményt. Elmaradhatatlan az erdei design, vagyis marcipán gombákat is találunk a karácsonyi süteményen..."
---Oxford Companion to Food

Eredetileg stílszerűen karácsonyra terveztem elkészíteni, de végül nem így alakult. De ami késik, az nem múlik, az első adandó alkalommal elkészítettem gasztrokíváncsiságom tárgyát. Nem csalódtam (miért, francia sütiben lehet?), isteni finom volt!

Buche de Noel

Hozzávalók:
- 15 dkg kristálycukor 
- 25 dkg étcsoki
- 6 tojás
- 4 dl tejszín
- 10 dkg fehércsoki
- 1 csomag  mirelit erdei gyümölcs keverék (természetesen ízlés szerint lehet gyümit választani)
A  csokis krémhez:
- 15 dkg vaj
- 20 dkg cukor
- 5 dkg kakaópor
- 1 ek tej
Elkészítés

Először is lehiggadunk, megnyugszunk, a süti nem bonyolult, ha nekem sikerült, mindenkinek fog.

Sütőt előmelegít 180 fokra, egy nagy tepsit kiken olajjal, majd sütőpapírt tesz bele. 

A tojások fehérjét habbá verjük A sárgáját habosra keverjük a kristálycukorral. A csokit 4 ek hideg vízzel felolvasztjuk vízgőz fölött, majd hozzákeverjük a tojásos keverékhez. A tojásfehérjét óvatosan beleforgatjuk a csokis masszába, a tésztát beleöntjük a sütőpapíros tepsibe, egyenletesre simítjuk, majd 15 perc alatt készre sütjük (tűpróba!), kihűtjük.

A tejszínt kicsit felhabosítjuk, a fehér csokit vízgőz fölött megolvasztjuk, és a tejszínhez keverjük. 

A kihűlt tésztát a sütőpapír segítségével feltekerjük, majd ismét kilapogatjuk. Tejszínes krémmel megken, a mirelit gyümölcs felét rászórja, bejgliszerűen feltekeri.

Na, és itt indult a dráma nálam. Ugyanis szétszakadt a piskótám feltekerés közben. Óriási átkozódás (stílszerűen franciául), már indultam a kuka felé a széttöredezett piskótával, amikor győzött a büszkeség: nehogy már feleslegesen járok annyi főzőkurzusra, nincs az a étel, amit nem lehet megmenteni! Úgysem fog látszani a csokiréteg miatt a piskóta, kapjuk össze magunkat! Úgyhogy nekiduráltam magam, és kb. 20 perc alatt a következő állagra sikerült mentenem a sütit:

Irtó büszke voltam magamra (majd jót nevettem, olyan vicces volt a szitu, ahogy a teljesen szétvágott konyha kellős közepén visongok az örömtől egy töltött piskóta fölött)!

Miután helyreállt a lelki békém, befejeztem a sütit, vagyis elkészítettem a csokis krémet.

A vajat enyhén felolvasztjuk, elkeverjük a cukorral és a kakaóporral, hozzáadjuk a tejet. A csokis krémmel szépen megkenjük a piskótát, villával barázdáljuk, majd kedvünk szerint díszítjük. Én annyira lefáradtam a piskótával vívott hősies küzdelemben, hogy egyszerűen csak rászórtam a maradék mirelit gyümit.

Egy éjszakára elküldjük pihizni a hűtőbe, és másnap közelharcot vívunk hozzátartozóinkkal annak érdekében, hogy néhány szeletet mentsünk magunknak.

A recept a Mosolybisztróból.
 
Bon appétit!