Itt van, megjött Zsuzsi néni, ki a fagylaltját maga méri!

Kis lépés az emberiségnek, nagy lépés gasztronómiai pályafutásomban: az ELSŐ FAGYIM!

Én sem vagyok különb másoknál: ha bejön a meleg, nyomatom a fagyit ezerrel. (kíméljenek meg az egészségguruk, első parancs: túlélés! - túl kell élni a meleget, bármi - akár egy fagyi- árán! - Jó kifogás sose rossz, nem igaz?)

Már régen gondolkodtam azon, hogy apró lépteimnek a gasztronómia mezején lassan el kellene vezetnie a "hűs nyalathoz" - régen így hívták a fagyit, tudtátok?

Mielőtt megörökítem magamnak és leendő gyermekeimnek- akiknek még nem találtam meg az apukáját, de ez mellékvágány- az első fagyireceptet (ne kergessünk illúziókat: mivel nagyon jól sikerült, ezért el fogok kezdeni kísérletezni, vagyis dögivel jönnek a receptek a nyáron - gondolom, most mindenkire nagyon ráijesztettem..), néhány ízemlék a múltból:

 1. Aki nem tudná, Tatabányán a legjobb fagyit a Stop cukiban lehet enni. Tehát mióta az eszemet tudom, onnan hozzuk a fagyit. Tatabányaiaknak nem kell mondanom semmit, a "külhoniaknak" csak annyit mondok: tavaly a cuki második lett az ország tortája versenyen, és idén is benne vannak az ötös körben! Szurkolunk ezerrel, hogy idén "mi" legyünk az ország tortája! (azt hiszem, kicsit elragadtattam magam, na de "hangyányit" elfogult vagyok..) Szóval fagyi-ügyben kiskorom óta el vagyok kényeztetve, nagyon jó minőséghez volt szerencsém.

2. Egy hozzánk közel lévő városban, Tatán is volt egy nagyon jó fagyizó: a Somfai. Tatán van a telkünk, tehát rengetegszer bicóztam át a telekről fagyizni (na és lángosozni, palacsintázni..). Ma a Barta a legjobb fagyi-ügyben Tatán szerintem.

3. Külföldön járva nem igazán voltam elragadtatva a fagyiktól. Közel sem volt olyan jó, mint nálunk (örök emlékem egy egykori csehszlovák fagyizó - ahol a fagyi egy kőtömbre emlékeztetett, mint fagyira). 

Ami igazi ízélmény volt fagyi-ügyben: Velencében a Rialto mellett kikértem egy háromgombócos gelatót (na ja, kicsit sem vagyok romantikus alkat..), hát az valami isteni volt! Az olasz fagyinak tényleg nincs párja! (azért azt el kell mondanom, hogy a tiramisu viszont hatalmas csalódás volt "eredetiben": közel sem volt olyan finom, mint amilyent én szoktam itthon alkotni)

Miután jól kimerengtem magam a múlton, jöjjön a hűvös jelen, büszkeségem tárgya:

Nutellás csoki fagyi

 Hozzávalók:

- 5 dl tejszín

- 2 db tubusos sűrített tej (2x17 dkg)

- 20 dkg nutella

- 10 dkg jó minőségű étcsoki 

- 2 dkg kakaó

Elkészítés:

A csokoládét vízgőz fölött felolvasztjuk, kissé visszahűtjük. A tejszínnek hidegnek kell lennie (ha most vettétek a boltban, semmi gond, gyorsan be kell hajítani a mélyhűtőbe, és ott hagyni kb. 15-20 percig, akkor pont jó lesz). A nutellát, a kakaót, a sűrített tejet és a felolvasztott csokoládét jól összekeverjük (célszerű robotgéppel, hogy ne kis kacsónkat terheljük ezen művelettel). Hozzáadjuk a jól lehűtött tejszínt, és addig verjük, amíg tejföl sűrűségűvé nem válik. Minimium 3 órára fagyasztóba tesszük. (az egy éjszaka a tuti)

Ha úgy érezzük, ideje testünket és lelkünket felfrissíteni ebben a melegben, akkor előbányásszuk a mélyhűtőből a fagyit rejtő dobozt, megerősítjük magunkat, kivárjuk azt a néhány percet, amíg egy kicsit megolvad, és megpróbálunk civilizáltan nekiesni (nem fog sikerülni, de azért meg lehet próbálni..)

A receptet és a jó tanácsokat köszönöm Tücsökbogárnak!

http://tucsokbogar.blogspot.hu/2011/03/nutellas-csoki-fagyi-gep-nelkul.html

Jó étvágyat!

Ui: Mivel fullon van a mélyhűtő, ezért kizárt a fagyigép, tehát nálam kizárólag "kézi" fagyik fognak készülni.

Ui2: Szolgálati közlemény: már az facebookon is megtalálható a blog Gasztro Baráth néven (ahogy már többször hangsúlyoztam, nem az erősségem az infotechnikai vonal, ezért ez nálam nagy lépés..)

Napsugaras ebéd

Nem tudok eléggé örülni annak, hogy végre megérkezett a nyár! Már éppen elég volt a csúf, pesszimista időből, ideje van az optimizmusnak, rakjuk magunkat töltőre napfényből! 

Amikor pénteken a bőrömön éreztem az első napsugarakat, kitaláltam, hogy vasárnap ennek örömére napsugaras ebédet fogok rendezni magamnak. Hogy az milyen? Hát sárga színű. (miért sárga? nos, erre vonatkozóan nem tudok pszichológiai értelemben teljesen tudományos érveket felsorakoztatni, egyszerűen úgy döntöttem, hogy sárga színű ebéd lesz és kész!) Mit tesz tehát az egyszeri bloggerlány? Körülnéz a blogokon, hátha van valami jó ötlet, nehogy már neki kelljen feltalálni a spanyolviaszt! Nos, ha nagyon megerőltetném magam, valószínűleg kipattanna a fejemből az isteni sárga szikra, de a napfénnyel a lustaság is együtt jár, tehát nem kreatívkodik, lopkodik. 

Az is komoly szempont volt, hogy egyszerű legyen, mert ugye kinek van kedve 30 fokban hosszú órákat a tűzhely mellett izzadni, nem igaz? (hihetetlen, mennyire megváltoznak az ember szempontjai, ha fordul egyet az időjárás kereke, nem?).

Elég gyorsan megtaláltam a kedvemre való recept itt:

http://morzsalosmirza.blogspot.hu/2012/06/currys-pulykatokany-rizzsel.html 

Na persze kicsit Zsuzsira szabtam. Nem szeretem a pulykamellet, ezért csirkemellre cseréltem.

Bevallom, hogy az "erőleves" az én konyhámban a következő módon készült: 7 dl  (illetve a húsnál 5 dl) vízbe belepottyantottam 2 húsleves kockát, és benyomtam a mikróba néhány percre. Már szinte hallom a szemrehányások özönét, hogy ez nem igazi erőleves. Nem, nem az. De ehhez tudni kell, hogy én nem szeretem a levest. Karácsonykor készül nálunk egy jó nagy adag húsleves, illetve évente egy-két bográcsgulyás vagy csülkös bableves, és ennyi. Na, ennyiért nem érdemes szenvedni az alaplével, nem igaz? (Természetesen ha a családba megérkezik egy-két baba, akkor ez változni fog, de most most van, tehát maradok ennél a megoldásnál).

Nos, tehát megtaláltuk a receptet, bevásároltunk, vasárnap lett, főzzünk!(de csak miután megnéztük a reggeli tévéműsort, kiinterneteztük magunkat, kiolvastuk az újságot, végülis vasárnap van, nem hajt a tatár, nem igaz?) 

Currys rizseshús

Hozzávalók

. 50 dkg csirkemell

- 7 + 5 dl víz

- néhány erőleves kocka (nekem kettő a rizshez, 1 a húshoz, de ez ízlés kérdése, ki mennyire erősen szereti az"erőlevest")

- 1 tk currypor

- 1 tk kurkuma

- őrölt bors (ízlés szerint, én hármat csavarintottam a borsdarálón)

- 25 dkg rizs (én bio fehért használok, de kinek mi tetszik)

Elkészítés:

A rizst  kevés olajon picit megpirítjuk, majd 7 dl erőlevesben puhára főzzük.

A húst kis kockákra vágjuk, egy nagyobb serpenyőben kevés olajon megpirítjuk, majd felöntjük 5 dl erőlevessel, majd borssal, curryvel és kurkumával fűszerezzük, és puhára főzzük. Egy kevés folyadék még marad a hús alatt, belekeverjük a rizst, egy-két percig együtt forraljuk. 

Ennyi. Ugye, hogy milyen egyszerű volt? És milyen finom!

Jó étvágyat!

Ui.: a képen szereplő málnát elvileg csak dekornak szántam, hogy legyen valami piros a tányéron, de aztán simán megettem a rizseshúshoz. Nagyon finom volt, érdemes kipróbálni!(az alma túlélte a fotózkodást..)

 

Nyár van, nyár!

Végre nyár van! Süt a nap, kék az ég,  jó a kedvünk!
Az egyetlen hátránya a nagy melegnek az, hogy vége a hosszú sütés-főzéseknek, mert kinek van kedve ötven fokban órákat állni a tűzhely mellett, nem igaz? Vagyis a jó idő végéig részemről áttérek a minimál sütikre: gyorsan elkészül és nem bonyolult, és még finom is (jó esetben természetesen).
Az idei első nyári desszert nálunk a következő:

Citromos álom
Hozzávalók:
 - egy nagy doboz magas zsírtartalmú tejföl
- 5 dl tejszín
- 2 nagy vagy 3 közepes citrom héja és leve
- babapiskóta (ahogy sikerül)
- 12 ek cukor (ízlés szerint ez lehet több vagy kevesebb)
Elkészítés:
A krémhez verjük fel a tejszínt, keverjük hozzá a tejfölt, a citromhéjat és levet, és a cukrot.
Egy nagyobb tál aljára fektessünk egy sor babapiskótát, erre kenjünk egy réteg krémet, majd folytassuk így a rétegzést. A tetejére bőségesen kenjünk a krémből, majd küldjük szundizni egy éjszakára a hűtőbe, hogy jó hideg legyen.

Ezzel letudtuk a nasit, irány a strand!

A recept a BBC GoodFood áprilisi számában jelent meg.

Jó étvágyat!

Ui: nem kell izgulni, nem lesz rendszer abból, hogy ilyen rövid bejegyzést írok (grafomániában szenvedek), csak ez most így sikerült, mert kicsit el vagyok pilledve a melegtől.

Egy nagy almást a csigának!

Gondolom nem árulok el nagy titkot azzal, hogy kis családomban kizárólag a kakaós csiga számít csigának. Minden más csak úgy van, az én bolondos elmém szüleménye, melyet kizárólag nekem néznek el.
Még mindig nem találtam meg a tökéletes csigatészta receptet (legközelebb Limarához folyamodom, abból nagy baj nem lehet..). Kis koromban volt a mostani Spar mellett egy nagyon jó kis pékség, az ott készült csiga nálam "a csiga". Sajnos még nem találtam meg a keresett ízt, de hát aki keres, az előbb-utóbb talál, nem igaz?
Bár alapvetően én is kakaóban utazom csiga-ügyben, azért néha rám jön az új ízvilág kipróbálásának vágya. Most csütörtökön is ez történt. Ronda, csúf idő volt nálunk (szerencsére ma már hétágra süt a nap, készülnek a nyári sütik!és az első fagyim!!!), olyan kuckózós, kicsit télies hangulat. Ehhez igazítottam a csigát is: almás-fahéjas töltelék került bele lélekmelegítésként.
Nos, a lélek megmelegült, a csiga jól sikerült, vegyétek, vigyétek!

Almás-fahéjas csiga

Hozzávalók:
Tésztához:
- 40 dkg liszt
- 2 dl tej
- 2,5 dkg friss élesztő
- 10 dkg cukor
- 1 kiskanál só
- 6 dkg vaj (vagy margarin nálam a kettő egyre megy)
- 2 tojássárgája
Almatöltelékhez
- 30 dkg alma szeletelve vagy felkockázva
- 3 dkg vaj
- 2 csipet őrölt fahéj (ha nem akarjuk összekoszolni kis kacsónkat, kb. egy kiskanál)
- 1 citrom reszelt héja
- 2 evőkanál cukor
- 3 evőkanál búzadara
A tészta megkenéséhez: 5 dkg vaj olvasztva, 8 dkg cukor, 1 kávéskanál fahéj

Elkészítés:
 A feldarabolt almát megpároljuk a vajjal, a cukorral , a fahéjjal és a citromhéjjal, végül belekeverjük a búzadarát.
A tésztához a langyos tejet elkeverjük az élesztővel, kevés cukorral, egy kanál liszttel, hagyjuk felfutni (ha nem indulna el magától egy kis mikrózással rásegítünk a folyamatra).
A lisztet összekeverjük a sóval, a a cukorral elmorzsoljuk a 6 dkg vajjal, majd a tojássárgáját és a felfuttatott élesztőt hozzáadva tésztává dagasztjuk.
A tésztát letakarva magára hagyjuk, amíg mi a kutyussal kettesben sétálunk egy jót (kutyahiányban szenvedők kb. 25-30 percig találjanak maguknak valami elfoglaltságot).
Ha megkelt a tészta, két tepsit sütőpapírral kibélelünk, deszkát lisztezünk, majd téglalapot nyújtunk belőle (az eredeti receptben az van, hogy 40x25-öst, de én nem szoktam vonalzóval a kezemben nyújtani, ezért részemről ahogy esik, úgy puffan, lényeg, hogy téglalap legyen, és maradjunk a deszkán). Megkenjük az 5 dkg olvasztott vajjal, megszórjuk a fahéjjal elkevert cukorral, végül ráhalmozzuk az almatölteléket.
Szorosan feltekerjük, majd 2 cm vastag szeleteket vágunk belőle (ezt sem szoktam lemérni, csak érzésre) és a sütőpapíros tepsire pakoljuk őket. Hagyjuk őket kb. 15 percig szundikálni, majd felébresztjük őket és 170 fokos sütőben 30-40 percig sütjük.
Egy magánjellegű megjegyzés: kb. 25 perc után szigorúan felállunk a facebook elől, mert úgy jártok mint én, és rohanhattok, hogy kimentsétek a sütőből szegény kis túlszoláriumozott csigákat. Még épphogy ehetők lettek. A második adaggal is így jártam. Nem tanulok a saját hibáimból..

Jó étvágyat!

Pezsgőben úszom én..

Nem, a kánkánt nem járom én. Nem az én stílusom. Mocskosul be kellene rúgnom hozzá. De mivel masszív antialkoholista vagyok, ennek az esélye a zéróhoz konvergál.

Atyám sem arról híres, hogy olyan túlságosan sok alkoholt inna. Ehhez képest van egy szépen felszerelt bár a házban, ahol igencsak anyátlanul leledzenek az alkoholtartalmú innivalókat rejtő üvegek. Nem is nagyon fogynak, főleg a likőröket szoktam felhasználni sütikhez. Bár múltkor vettem vodkát a leendő vaníliakivonathoz. Csak mindig elfelejtem megvenni hozzá a vaníliarudakat, de most a hétvégi bevásároláskor biztosan nem felejtem el! (remélem..).

Azért a hűtőben mindig van egy-két felbontott alkoholtartalmú üveg. Az esetek 99%-ában bor -  főzni szoktam vele - valamire el kell használni a készletet, nem?. A múlt héten hűtőt takarítottam, és felfedeztem egy felbontott pezsgős üveget. Fogalmam nincs milyen apropóból került oda, de nagyon foglalta a helyet, úgyhogy gondoltam, ideje felhasználni.

Nem igazán vagyok a híve annak, hogy a vasárnapi program az legyen, hogy a fél délelőttöt a konyhában töltsem főzés ürügyén (azért van olyan, hogy alkotni vágyom és akkor tényleg több órát töltök sütéssel-főzéssel, de azért igen ritkán van ilyen nálam.), ezért előnyben részesítem a gyorsan összedobható, de finom ételeket.

A fentiek alapján a vasárnapi ebéd ez volt:

Pezsgős, zsályás csirkecomb
Hozzávalók:
- 6 db csirkecomb
- néhány tk szárított zsálya (ahogy sikerül)
- vaj
- 2 dl száraz pezsgő
Elkészítés:
A csirkecombokat megtisztítjuk, megmossuk és konyhai papírtörlővel megszárítjuk.
Óvatosan a bőre alá nyúlunk és diónyi vajat masszírozunk el a bőr alatt. Mindkét oldalán megsózzuk, megborsozzuk a combokat, a tetejükre egy-egy tk szárított zsályát teszünk, kézzel kicsit elsimítjuk.
A csirkecombokat tepsibe tesszük, a pezsgőt aláöntjük. Alufóliával lefedjük és 160 fokos sütőben kb, 35-40 percig sütöm, hogy megpuhuljon, majd levesszük a fóliát, emeljük a hőmérsékletet 200 fokra és szép pirosra sütjük, miközben időnként meglocsoljuk a pezsgővel.

 Mi burgonyapürével ettük, de bármilyen körettel finom.
Az eredeti recept Gabojszától. (sajnos még mindig nem sikerül hiperhivatkoznom, de próbálkozom). Ha kedvenc húgom hallja: számítógépes antitalentum nővérkéjének segítségre van szüksége! Help!

Jó étvágyat!

Sárkányos Sport szelet

Kivontam magam a forgalomból néhány napra. Jó okom volt rá: egész hétvégén nonstop táncoltam a sárkányokkal.

Én magam is meglehetősen érintett vagyok sárkány-ügyben: a sárkány évében születtem, a kínai horoszkóp szerint sárkány vagyok, és idén a sárkány éve van. Sárkány sárkány hátán.

Na, azért nem kell izgulni, nem fogok kénköves mennykövet dörögtetni, felgyújtani a házi tűzhelyet és lángba borítani az eget. Egyszerűen annyi történt, hogy megjelent a Tűz és jég dalának ötödik könyve, a Sárkányok tánca. 

A trónok harca őrület tavaly tört ki nálunk. Azt tudni kell rólam, hogy nem igazán nézek tévét, sorozatokat pedig pláne nem (kivéve Spartacus és True Blood). Aztán a húgom egyszer csak elkezdett érdekes nyelvezeten beszélni hozzánk, mely tele volt serekkel, sárkányokkal, lovagokkal, nagy csatákkal. Kíváncsi lettem, és belenéztem a Trónok harca kezdő részébe. Hát, mit mondjak, egy napon belül lenyomtam az első évadot. Atyám pedig kíváncsi lett, hogy mit nézek ennyire és ő is megnézte. A hatás ugyanaz volt. Azóta sem tudunk szabadulni Westerosból.

Azonnal megvettem az összes addig megjelent kötetet. Mivel atyám olvassa a blogot és még nem olvasta a könyveket, ezért a történetet most csak érintőlegesen mesélem el: tehát Westerosban megölik a királyt, és elindul a harc a Vastrónért. És még tartani is fog egy darabig.

Alapesetben nem vagyok oda a fantasyért (töredelmesen bevallom, hogy nem olvastam Tolkientől a Gyűrűk urát, illetve elkezdtem, de elég gyorsan meguntam), ezt a sorozatot viszont szeretem. Egyrészt mert nagyon szeretem a történelmet, a lovagkor pedig a kedvencem (jól van na, titokban én is csak egy romantikus kislány vagyok..). Másrészt itt senki sem jó vagy rossz, mindenkiben van jó is és rossz is. Igazából főszereplő sincs, ezért mindenkinek lehet szurkolni, vagy lehet utálni, kinek hogy jön be a szereplő. 

A könyvből készült tévésorozat is nagyon jó, élettel töltötték meg a szereplőket, néhány kivételtől eltekintve nagyon jó a szereposztás. Na, és kedvenc khalunk (mármint a húgomé és az enyém)! (aki nem lenne képben: a jogos trónörökös hercegnőt hozzáadják egy dotrahi lovasúrhoz, aki nem sokat beszél, ámde irtó barbár és brutál jól néz ki! Sajnos a történetben már az égi mezőkön lovagol - és sajnos nem velem..).

Két kedvenc szereplőm van: Tyrion, a törpe, és Danny Targaryen. Tyrion az eszével - és a hihetetlen humorával- tűnik ki a lovagok közül, Danny pedig egy igazi sárkány! Pedig milyen ártatlan kislánynak tűnt az elején.. Aztán városokat éget fel, sárkányokat lovagol meg, szíveket tör darabokra. Nagyon drukkolok nekik!

Tehát szombat reggel leültem (pontosabban lefeküdtem) olvasni a könyvet (ja, 1200 oldal), és kis túlzással vasárnap estig fel sem keltem. Miért? Mert az éj sötét és tele van iszonyattal. Még jó, hogy egy Lannsiter mindig megfizeti az adósságát. Még az sem érdekelt, hogy KÖZELEG  A TÉL! (na jó, ez írói túlzás volt, annyira nem volt hideg, de hát valahogy bele kellett szőnöm a szövegbe a főúri házak jelmondatát!)

 

Mivel a hétvégén a fenti okok miatt csak alapfunkciókon működtem, ezért csak minimál nasira volt energiám.Ő volt az:

Karamellás Sport szelet

Hozzávalók:

Az alaphoz:

- babapiskóta

Az áztatáshoz:

- 1,5 dl tej

- 2 ek cukor

- fél dl kávé 

A krémhez:

- 2 csomag főzős karamell ízű pudingpor

- 5 ek cukor

- 1 l tej

- 5 dl habtejszín

- 3 nagy Sport Szelet

Elkészítés:

A babapiskótát a tej, a cukor és a kávé keverékébe beleforgatjuk és egy közepes méretű, magas falú tepsit kirakunk vele úgy, hogy mindenhol fedje a tepsi alját. (a maradék tejeskávét simán megisszuk, fincsi magában is!)

A karamellás pudingport kevés hideg tejben elkeverjük, ízesítjük cukorral, és a többi tejben felfőzzük, és még forrón a kekszre öntjük.

A tejszínt habbá verjük, és a 3/4 részét a karamellpuding tetejére tesszük, ha már kihűlt a pudingkrém.

A maradék tejszínhabba belekeverjük a felolvasztott Sport szeleteket (célszerű mikróban kis fokozaton, óvatosan, mert karamellizálódik!). Jelszó: gyorsaság: a habba gyorsan robotgéppel belekeverjük a felolvasztott csokit és gyorsan rásimítjuk a hab tetejére.

Egy éjszakára betesszük a hűtőbe, másnap örülünk, hogy milyen ügyes kislányok voltunk, és ameddig van, addig esszük.

Jó étvágyat!

Nos, mivel nem sokat aludtam a hétvégén, ezért most megyek aludni. És: NE ÉBRESZD FEL A SÁRKÁNYT!!!

 

Jöhet utána palacsint?

Nem tudom máshol hogy van, Baráthéknál a palacsinta külön műfaj. Az egész család kivétel nélkül odavan érte, atyánk pedig messze veri a mezőnyt ebben az ügyben.

A nyári családi összeröffenéseken kihagyhatatlan második fogás a palacsinta. És a balhé is kihagyhatatlan. A legfőbb probléma: hogyan készítsük a palacsintát? Sokáig nem jött össze. Egy kedvenc családi történet: a család apraja-nagyja (a legkisebb is idén 30) kint ül a teraszon, békésen beszél a semmiről, aztán egyszer csak óriási káromkodás hallatszik a konyhából (kedvenc húgom időnként nagyon finom és nőies tud lenni), majd szapora léptek zaja hallik és egy massza hullik a szemetesbe nagy zajjal. Néhány percen belül ez többször megismétlődik, majd utolsó alkalommal a masszával együtt a palacsintasütő is a szemetesben landol.

Mindig a palacsintasütő volt a hibás: többet is vettünk (na jó, egyszer tojássütő lett belőle), de mindig mellényúltunk..Aztán Zsuzsika megunta és segítségül hívta Horváth Ilonát: a könyvből kikeverte a tökéletes palacsintatésztát, és láss csodát! a palacsintasütő működött. Mondanom sem kell, évekig csak saccperkábé lett összedobva a palacsintatészta, naná, hogy nem sikerült. Nem mondom, hogy azóta csend és béke van palacsinta-fronton, de legalább azóta nem kellett több palacsintasütőt venni.

A palacsinta sütésével kapcsolatosan én a következő módszert alkalmazom: olajjal kiken, egy merőkanállal tésztát beleönt (elvileg középről kellene, de ahogy sikerül), körbeteker, majd türelmesen (na jó, néha türelmetlenül) vár, míg magától elválik a tészta, majd levegőbe feldob és megfordít (nem mindig jön össze, ezért vészhelyzetre kézközelben egy nagyobb kanál, amivel helyrepofozom a félreesett palacsintát - és igen, volt már olyan, hogy leesett a földre! és nem dőlt össze a világ! Laza csuklóval a kukába küldtem és nem lettem miatta depressziós - senki sem tökéletes, így jártam, ennyi). 

Van egy furcsaság, ami feltűnt nekem: ha nincs kedvem palacsintát sütni, akkor nem sikerül, ugyanúgy csinálom, mint mindig és egyszerűen nem megy. Ilyenkor a harmadik-negyedik után feladom, mert ami nem megy, azt nem kell erőltetni.

A palacsinta töltelékével kapcsolatosan elég konzervatív a család: túró, kakaó, dió, esetleg nutella. Ennyi.

Az alternatív javaslataim mindig süket fülekre találtak.

Most nincs családi összejövetel, ezért kipróbáltam az alábbi palacsinta-variációt (remélem, nem szárad rám):

Palacsintakocka

Hozzávalók:

Palacsintához:

- 4 tojássárgája

- 44 dkg liszt

- 10 dkg cukor

- 1 csipet só

- 2 dl tej

- 8 dl víz 

- vaj a serpenyő kikenéséhez

Töltelékhez:

- 2 csomag vaníliás pudingpor

- 1 l tej

- 10 dkg cukor

- 1 üveg pikáns lekvár (meggy, málna, ribizli)

- 4 tojásfehérje

Elkészítés:

Robotgéppel összekeverjük a palacsintatésztát: habosra keverjük a tojások sárgáját a sóval és a cukorral, és több adagban, váltakozva belekeverjük a lisztet, a tejet és a vizet, kidolgozzuk, hogy ne legyen csomós.

Kevés vajjal kikent serpenyőben kisütjük a palacsintákat. 

Megfőzzük a pudingot a tejből, cukorból és a porból (nem kell túlbonyolítani: a pudingport kevés hideg tejjel felöntjük, csomómentesre keverjük, a tejet felforraljuk a cukorral, beleöntjük a tejjel elkevert pudingport és felfőzzük).

Kivajazunk egy közepes tepsit. Az alját kibéleljük palacsintával (vágjuk négyfelé őket, így bele lehet tenni a szögletes formába). Megkenjük lekvárral. Újabb palacsintasor, majd puding. Palacsinta, lekvár, palacsinta, puding, amíg az anyag tart. A tetejére palacsinta kerüljön. A tojásfehérjéből kemény habot verünk, ráborítjuk a palacsintatorony tetejére, kedvünk szerint formázgatunk rajta, majd 130 fokos sütőben addig sütjük, amíg a hab a tetején szépen megbarnul.

Jó étvágyat!

Éteri szépség

Színházfüggő vagyok (ezen belül musicalfüggő), gyakorlatilag mindenevő a kultúra területén, de van egy műfaj, amit ki nem állhatok: a balett. Nekem nagyon művi, mesterkélt. Egyáltalán nem köt le, hidegen hagy.
Ráadásul nőként meg kell jegyeznem: semmi férfias nincs azokban a pasikban, akik harisnyában ugrálnak a színpadon (az egyetlen hímnemű, akit el tudok viselni harisnyában az Errol Flynn a Robin Hoodban - még annyi évtized után is sugárzik a vászonról!).
A fekete hattyú című film zseniális (bár kicsit beteg), Natalie Portman megérdemelten kapott érte Oscar-díjat (nem mellesleg lenyúlta magának a legjobb pasit a filmben), de nem csökkentette ellenérzésemet a műfaj iránt.
De egy valamit el kell ismernem: a balerinák éterien szépek. Tönkre is vágják magukat érte: már kiskoruktól szigorúan gyakorolnak, gyakorolnak és gyakorolnak. Aztán a sok szenvedésből (vérből, verítékből) megszületik a csoda: ragyognak a színpadon. Néhány évig. Na ez az igazi rock and roll szerintem: éljünk rövid ideig, de éljünk rendesen! (a színpadi létre céloztam természetesen).
A balerináknak néhány szép adódik tehát, de van, akinek a neve fenn marad. Néha teljesen más műfajban.
A habcsóktortát Anna Pavlováról, egy balerináról nevezték el (ha nem lennék torna után és nem lennék hullafáradt most utána néznék a pontos történetnek, de tekintettel a mentő körülményekre, ezt most kihagyom, akit érdekel, vesse rá magát a Google-ra.). Ha megnézzük a fenti képet (és eltekintünk zsenge fotóművészi tehetségemtől), akkor nem is kell magyarázni, miért. Ne is magyarázzuk, csodáljuk!

Epres Pavlova torta
Hozzávalók:
- 4 db tojásfehérje
- 25 dkg porcukor
- 1 evőkanál kukorciakeményítő
- 1 evőkanál citromlé
- 1/2 teáskanál vaníliakivonat
A tetejére:
- 4 dl tejszín
- 25 dkg eper
A sütőt 150 fokra előmelegítjük. A tojásfehérjét a citromlével lágy habbá verjük, majd óvatosan elkezdjük evőkanalanként hozzáadagolni a porcukrot (kivéve egy evőkanálnyit), közben folyamatosan verjük tovább a habot, egészen addig, amíg olyan keménnyé, fényessé nem válik, hogy szinte vágni lehet (nekem közelítő fogalmam nem volt róla, mikor jó, ezért a kinyilatkoztatás módszerét alkalmaztam: egyszer csak kinyilatkoztam, hogy most jó). Az utolsó kanál cukorhoz hozzákeverjük a keményítőt és a vaníliát, majd lassan, vigyázva, hogy a habot össze ne törjük, beleforgatjuk a habcsókalapanyagba. Sütőpapírra egy tortaformából kört rajzolunk, és ráhalmozzuk a masszát. A sütőt visszavesszük 110 fokra, majd 60-70 perc alatt megsütjük a tortát, majd az elzárt sütőben hagyjuk kihűlni.
A tejszínt kemény habbá verjük, ráhalmozzuk a habcsóktortára, és gyümölccsel díszítjük.

A recept Tücsökbogártól származik (megköszönném, ha valaki megosztaná velem, hogyan tudom beilleszteni a bloghivatkozást, nekem valahogy nem sikerül, de hát köztudottan műszaki antitalentum vagyok)

Jó étvágyat!

Add már Uram, a nyarat!

Mit nekem te zordon Vérteseknek viharokkal vadregényes tája? (szép időnk van..)
Hová lettél, hová levél óh, nyaram ifjúsága? (valaki szóljon az időjárásnak, hogy nézzen már rá a naptárra, nyár eleje van!)
És mégis, nyárból számkivetve, lelkem sikoltva megriad: szabad-e írni Vértesek zord hegye alatt? (hát mi a fenét csináljak, most estem haza tornáról, meg sem tudok mozdulni, nem ehetek semmi nasit, marad a net..)
Kandallóm lángját fellobbantom (inkább kihagyom, kell a francnak a széndioxid-mérgezés..)
Jer hűséges ebem a lábamhoz telepedj iziben!(naná, hogy most rohant ki a kertbe..)
Bús lelkem fogva tartja zord időnk tele (fel kellett vennem egy felsőt, mert hangyányit fázom..).
Mivel űzzem el rosszkedvem telét? (valamivel fel kellene dobni ezt a kriptahangulatot..)
Elemózsiám mértékét felmértem (körülnéztem a hűtőben..)
Lelkem felvidulására, gyönge testem épülésére szamócát szereztem (torna után marad a gyümi, és csak egy kis adag epret találtam..)
Dicsőítsük a szamócát, mely megéve adja nekünk a reményt szebb időkre! (fincsi volt..)

Hogy ne csak én, hanem ti is felviduljatok, egyszerre két epres recept:

Epres quinoa:
Nem húzzunk a nózinkat! A quinoa nagyon fincsi, ha megfelelően felturbózzuk!

Hozzávalók:
- 3 1/2 dl tej
- 1 vaníliarúd
- 1 csipet só
- 15 dkg quinoa
- 20 dkg eper
- 4 evőkanál méz
- 1 evőkanál reszelt citromhéj (1 citrom reszelt héja)
Elkészítés:
Előző este összeforraljuk a tejet 5 dl vízzel, a vanília kikapargatott magjaival, az üres vaníliarúddal és a sóval. Hozzákeverjük a quinoát, és lefedve, néha megkeverve takaréklángon 25 perc alatt megfőzzük benne.
A megfőtt quinoából kiszedjük az üres vanílarúdat,és hozzáadjuk a mézet meg a citromhéjat, aztán elnegyedelve az epret. Elosztjuk tálkákban, és miután kihűlt, egy éjszakára a hűtőbe tesszük szundizni.

 A recept a Stahl-magazin különszámában jelent meg.

Na jó, adtunk az egészségnek, akkor most bűnözzünk!

Eper mousse torta

Hozzávalók:
Tésztához:
- 3 tojás
- 3 ek kristálycukor
- 3 ek liszt
- 1 tk sütőpor
Eper-mousse:
- 50 dkg eper
- 25 dkg mascarpone
- 3 dl habtejszín
- 12 dkg cukor
- 2 cs lapzselatin (12 lap)
Elkészítés:
A piskótához a három tojást és a 3 ek cukrot habverővel fehéredésig keverjük (robotgéppel, szálkás izomra vágyók kézzel). Kanalanként hozzádolgozzuk a sütőporral elkevert lisztet (na ne, három részletben rászóróm és ennyi..). Sütőpapírral bélelt kapcsos tortaformába öntjük, elsimítjuk és 180 fokos sütőben 8-10 perc alatt készre sütjük. A piskótát hűlni hagyjuk.
A krémhez az epret megmossuk, majd kisebb darabokra vágjuk. Egy mélyebb edénybe tesszük, rászórunk kb. 10 dkg porcukrot, egy ek citromlével meglocsoljuk, és néhány percig állni hagyjuk, majd összeturmixoljuk. A két csomag lapzselatint vízbe áztatjuk, majd miután megszívta magát, leöntöm róla a vizet, és alacsony hőfokon felolvasztom. Az eperpüréből néhány kanálnyit elkeverünk a zselatinnal, majd az egészet az eperpürébe keverjük, és habverővel alaposan összedolgozzuk.
A mascarponét és a kemény habbá vert habtejszínt szintén az eperpüréhez keverjük. A kihűlt tortalapra ráöntjük az epermousse-t (a sütőpapírtól azért előbb szabaduljunk meg), majd egyenletesen eloszlatjuk rajta a krémet (kevésbé költőien: rázogat, ha kell néhányszor gyengéden asztalhoz csapkod).
Egy éjszakára irány a hűtő, másnap a torta tetejét csokiforgáccsal díszítjük.
Megcsodál, behamiz.

A receptet a fincsi.hu-n találtam.

Jó étvágyat! És irány a nyár!

Hab? A tortán!

Mi a fészkes fenét lehet csinálni ilyen mocsok időben? (csak az úri nevelésem tart vissza attól, hogy ne használjak súlyosabb szavakat a nyár első napjainak időbajára).

Hát, nem sokat. Annyira erőt vett rajtam a kuckózási állapot, hogy még a tornámat is lemondtam mára, hogy ne zökkenjek ki az aktív semmittevésből. A nap fénypontja a kutyasétáltatás volt (ami jár a kutyusnak, az jár!). Ettől sem lettem kijjebb a feelingből: az eredmény egy csatornatölteléknek kinéző kutymorgó (mert neki bele kellett hemperedni minden pocsolyába) és egy teljesen összekent nadrág (miért pont ma vettem fel fehér tréningnacit?)

A hétvégének ennek a depresszív szegletén mi az mi felüdít? Egy habos süti!

Ez:

Nutellás habtorta

Hozzávalók:

- 10 dkg vaj

- 20 dkg csokis keksz

- 20 dkg tejcsoki

- 20 dkg étcsoki

- 1 dl rum

- 20 dkg Nutella

- 6 dl hideg tejszín

a tetejére cukrozatlan kakaópor

a tortaforma előkészítéséhez kevés olaj

Elkészítés

Kenőecsettel nagyon vékonyan kiolajozunk egy 26 cm-es kapcsos tortaformát, majd a vajat folyósra olvasztjuk a mikróban  (aki idegenkedik a gépi kezűségtől az navigáljon a tűzhely felé egy kis lábossal) és kihűtjük. Mozsárban (avagy jó Nigellásan nyújtófával) finomra törjük a csokis kekszet (aki nem akar ilyen közeli ismeretségbe keveredni a keksszel, annak marad az erős turmixgép), elkeverjük a vajjal, és belenyomkodjuk a tortaforma aljába.

A tejcsokit és az étcsokit apróbb darabokra tördeljük, és gőz fölött összeolvasztjuk a Nutellával és a rummal. Megvárjuk, amíg kihűl, és ezalatt hideg tejszínből (boltban frissen vásároltat berakjuk kb. 20 percre a mélyhűtőbe, és a célnak megfelelő állagot kapunk) nem kemény, hanem csak lágy habot verünk (mazochisták csinálhatják kézzel, én a robotgépre szavazok!). A csokis-Nutellás krémet fakanállal összeforgatjuk a tejszínhabbal, ráöntjük a kekszmorzsára és a torta-kezdemény elmegy egy éjszakára csicsikázni a hűtőbe.

Másnap reggel adunk még egy  utolsó kegyelemdöfést a diétánknak: megszórjuk szépen jó sok kakaóporral, majd meleg (közeli) víz alá tartott késsel körbevágjuk a tortát, és próbálunk megállni egy szeletnél (nekem nem sikerült, de attól próbálkozni még lehet!)

 Jó étvágyat!