Az első kenyerem!

Kicsi és tökéletlen, de nagyon büszke vagyok rá, mert az enyém!

A kenyér világnapján mi másról mesélhetnék, mint az első kenyeremről? Nem gondoltam volna, hogy még idén eljutok idáig, de annyira felbátorodtam eddigi konyhai kísérleteim sikerén, hogy úgy döntöttem, most jött el az ideje annak, hogy erre a lépcsőfokra feltegyem 38-as kis lábacskámat.

Megbűvölten szoktam nézni azokat a kenyércsodákat, amelyeket a blogokon közzétesznek. Egyszer én is fogok tudni ilyen készíteni? Zsuzsi, közgazdász vagy, legyél racionális! A legegyszerűbbel kell kezdeni, aztán ha sikerül, lehet haladni tovább! A kovászos kenyeret azonnal kizártam (még mindig nem igazán értem a kovász lényegét, pedig egy csomó cikket és receptet elolvastam róla, de valamiért betegesen rettegek tőle, pedig nem néz ki olyan félelmetesnek..), olyan receptet kerestem, amit egyszerű, és mégsem hétköznapi. Aztán ahogy lenni szokott, szembejött velem EZ a recept, és azonnal tudtam, hogy ő az igazi....

Francia farmerkenyér

Hozzávalók:
- 45 dkg liszt
- 2,5 dkg élesztő
- 1,5 dl víz
- 1 tk méz
- 1 dl tejföl
- 1 ek olaj
- 1 tk só
- szezámmag és kicsi liszt a szóráshoz
Elkészítés

1,5 dl langyos vízben elkeverjük a mézet, és belemorzsoljuk az élesztőt, simára keverjük az elegyet, reáborítunk egy konyharuhát, és megvárjuk, amíg az élesztő felfut (mindig kikészülök ettől mi az, hogy felfut az élesztő? Hova fut fel?)

A liszthez keverjük a sót, hozzáadjuk az olajat, a tejfölt és a felfuttatott élesztőt. Kis kezeinkkel bedagasztjuk a tésztát (régebben soha nem értettem, hogy a sógorom - aki korábban pék volt- mit szeret ennyire a dagasztáson, most már tudom! Hihetetlen érzés, ahogy összeáll az ember keze alatt a tészta..). Na persze lehet géppel is csinálni, akinek az jobban bejön. Ismét konyharuha, ismét kelesztés.

Ha megkelt, lisztezett felületre borítjuk, egy kicsit átgyúrjuk, és kerek cipóvá formáljuk (nem kell ezt túlbonyolítani: addig paskolgatjuk őtésztaságát, amíg kereked formát ölt). Tepsire vagy kiolajozott jénaiba tesszük, a változatosság kedvéért ismét konyharuha, ismét kelesztés (a kelesztési idő kb. 30 perc). 

Ezután a tészta tetejét megszórjuk egy kevés liszttel, a közepébe keresztet vágunk (én próbálkoztam, de hát ennyire telt tőlem, nem baj, lesz ez még jobb is!), megszórjuk szezámmaggal,  és 180 fokra előmelegített sütőben megsütjük.

Ez nem az a helyzet, amikor ellent kell állni a kísértésnek, itt bizony kóstolni kell, amint lehet! 

Nagyon finom a kicsike, csak az a gond, hogy nagyon párolog..

A saját sütésű kenyérnek teljesen más az íze, mint a boltban vettnek, mert benne van a szíved és a lelked, szó szerint életet adsz a lélektelen tésztának! Próbáld ki, fantasztikus érzés!

Jó étvágyat!

Ragadoztam..

Igen, az ott egy fél disznó. Nem, nem én tettem ezt vele...

Nyugalom, ez még mindig egy gasztroblog (amúgy Zsuzsisan), nem utazom krimiben (még..). Bár majdnem elájultam, amikor a fenti látvánnyal szembesültem, de hát végülis valahol el kell kezdeni az ismerkedést a húsokkal, nem?

Ahogy már sokszor kiemeltem, még csak konyhai kalandjaim kezdetén járok. A sütikkel már szépen haladok, de a húsokkal más a helyzet. Fogalmam sincs, mihez kezdjek velük: még a rántott húst is képes vagyok elégetni.  Néhány alapfogást el tudok készíteni, de egy csirkét egészben még soha nem sütöttem meg. Idén megígértem magamnak, hogy karácsonyra sütök egy finom husit a családnak, ezért megkérdeztem magamtól, hogy miért is félek a hússütéstől? Hát, azért mert gyakorlatilag semmit nem tudok róluk. A csirke még ok, de a többi hús teljes rejtély számomra. Nem igazán tudok kommunikálni a hentessel, mert fogalmam sincs, hogy mit szeretnék kérni. Ez egyre jobban zavart, ezért elkezdtem nézelődni húsos főzőkurzusok után. Ismét szerencsém volt: a Chéfparadénál nemrég meghirdettek egy teljesen új kurzust, amelynek hentesműhely a címe, és a lényege az, hogy egy hentes segítségével feldolgozzuk a husit, amiből utána fincsi ételeket készítünk. Naná, hogy jelentkeztem. Azért voltak félelemeim (egy disznóvágásra sem vagyok képes elmenni, hogyan fogom nyugodtan végignézni, ahogy feldaraboljuk szegény kis disznót?).

Tegnap elérkezett a nagy nap. Mivel Budán még nem sokat jártam, ezért kicsit aggódtam azon, hogy eltévedek (na persze útvonaltervezőről kinyomtatott részletes útvonalterv, plusz várostérkép volt nálam, de hát köztudottan zéró a tájékozódási képességem..). Szerencsére semmi gond nem volt, simán odaértem a Bécsi útra, és közben még fotózni is volt időm :

A logó már ismerős volt:

A Bécsi úti helyszín teljesen más, mint a Sas utcai kis ékszerdoboz, sokkal nagyobb, és a könyvkínálata lenyűgöző (az már tuti, hogy innen fogom beszerezni a külföldi szakácskönyveimet, most csak azért nem vásároltam, mert egyszerűen nem tudtam választani, majd legközelebb). Nézzétek:

Miután mindenki megérkezett, elkezdődhetett a kurzus. A kiinduló állapot ez volt:

Megismerkedtünk a nagyon szimpatikus hentesünkkel, aki részletesen elmagyarázta a disznó felépítését (végre megtudtam, mi az a felsál!), miközben akkurátusan feldarabolta a husit:

Mivel nekem minden infó új volt, ezért nem értem rá rosszul lenni, végig kíváncsian figyeltem.
Nem hittem el, hogy ezt a rengeteg husi még aznap el fog fogyni (pedig de!):

Miután megvoltunk a husival, Paul, az angol séf vette át az uralmat a konyhában:

Jó volt a hangulat, erre csak egy példa ez a helyes kis malac:

Sok finomság készült, nem volt megállás, végighajtottuk az 5 órát simán (én úgy lefáradtam, mintha lefutottam volna a maratont..), de megérte.

Shepard's pie

Grillezett sertésmáj friss salátával

Sertésszűz és karaj steak zöldborsmártással, steak burgonyával

Hasaalja és császárhús chili jammel és sült zöldségekkel

jambalaya (cajun ragus rizs)

Természetesen nemcsak főztünk, ettünk is (bár én már a májjal jóllaktam, ezért a továbbiakban csak csipegettem). Nekem a legjobban a jambalaya jött be, de természetesen az összes többi étel is fenséges volt.

A legjobban tetszett, hogy Paultól nagyon sok érdekességet megtudtam az angol konyháról (és én még azt hittem, hogy az angolok unalmasan főznek, pedig dehogy!), tutira megyek még hozzá főzőkurzusra (és nem mellesleg örültem, hogy angolul is tudom követni, hogy mit mond, bár nagyon aranyosan belekeveri a magyar szavakat is a mondanivalójába). Még a tűzjelző sem tudta szó nélkül hagyni a konyhában történteket (a füstre beindult a tűzjelző, alig lehetett lekapcsolni).

Mivel ez az első kísérlet volt, ezért tennék néhány építő jellegű megjegyzést: szerintem figyelni kellene arra, hogy páros számú tanonc legyen, mert nem igazán tudok egy személyben figyelni, fotózni, húst sütni, és hozzávalókat keresni a konyhában. A másik az, hogy szerintem külön kellene kiírni a kurzust kezdőknek, és azoknak, akik már tapasztaltak a konyhában, mert engem nagyon frusztrált, hogy a többiek mindig két lépéssel előttem haladnak. Mindezt azért írtam le, mert véleményem szerint mindenkinek az a célja, hogy jól érezzük magunkat a kurzuson, kikapcsolódjunk, nem pedig az, hogy feleslegesen stresszeljünk.

Nem semmi mennyiségű husival távoztam, szerencsére voltak olyan rendesek, hogy kerítettek nekem egy nagy táskát, így nem volt gond a metrón és a vonaton, simán hazaértem velük Tatabányára:

Összességében jól éreztem magam, sokat tanultam, már neki merek állni egy komolyabb hússütésnek, köszönöm a szép szombati napot, jövök még!

Megrángatom a füledet!

Igen, merthogy ez a süti neve: fülrángatás, azaz korvapuusti. Igen, még mindig finnülünk. EDINÉL részt veszek egy játékban, ahol a finn konyhát kaptam feladatul és mivel az egész család kakaós csiga függő, ezért természetesen nem maradhatott el a finn változat kipróbálása sem.

Miben más a finn csiga, mint a miénk? Két dologban: a sajátos tésztaformázási mód (ami nekem nem igazán jött össze, de elsőre szerintem nem is rossz), a másik pedig a kardamom, ami mélyíti a csokoládé ízét. A tetejéről nem hiányozhat a szórócukor, a finnek ezen túl még egy jó adag porcukorral is megszórják (ezt én kihagytam, így is elég édes). A csiga neve onnan ered, hogy a szétlapított tészta két fület formáz (ez nálam inkább szamárfülre sikerült, de majd legközelebb).

 

Finn kakaós csiga (korvapuusti)

Hozzávalók

Tészta:

- 50 dkg liszt

- 3 dkg élesztő

- 3 dl langyos tej

- 3 tojássárgája

- 10 dkg barna cukor

- 10 dkg olvasztott vaj

- 2 tk őrölt kardamom

Töltelék:

- 20 dkg olvasztott vaj

- 30 dkg porcukor

- 7 dkg kakaó

Tetejére:

- 2 tojássárgája

- szórócukor

Elkészítés:

A lisztet tálba öntjük, közepébe mélyedést készítünk, ebbe belemorzsoljuk az élesztőt, rászórunk 1 tk cukrot, majd felöntjük egy kis langyos tejjel. Megvárjuk, amíg az élesztő felfut (elkezd habosodni). 

Hozzáadunk minden hozzávalót (az olvasztott vaj kivételével), bedagasztjuk, majd apránként az olvasztott vajat is hozzáadjuk. Konyharuhát a tetejére, langyos helyen kb. fél órát hagyjuk pihenni, amíg megkel.

A töltelékhez a porcukrot elkeverjük a kakaóval.

Ha megkelt, elfelezzük a tésztát. A fél adagot kinyújtjuk, bőségesen megkenjünk az olvasztott vaj felével, majd ráhalmozzuk kakaós cukor felét. Nem semmi látvány lesz, de hát egyszer élünk nem igaz? Feltekerjük, a rúdból trapézokat vágunk (nem egyenesen vágjuk fel, hanem ferdén), aztán minden darabot a talpára állítunk úgy, hogy a keskenyebb oldala legyen felül. Ezt kell az ujjunkkal (vagy a fakanál nyelével) hosszában benyomni, mert így a tekercs rétegei előbukkannak, és kicsit szétnyílnak. A másik adag tésztával ugyanígy járunk el, a csigákat sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztatjuk, majd megkenjük a kissé felvert, egy pici vízzel elkevert tojássárgájával, és megszórjuk jégcukorral.

Még egy fél órát kelesztjük, aztán betoljuk a tepsibe, és kb. 20 perc alatt készre sütjük.

Nagyon tömény és nagyon finom! Vigyázat, könnyen párolog!

A recept INNEN
Jó étvágyat!

Palacsinta de luxe

A palacsintának vannak fokozatai. Lehet "csak" simán, kakaóval vagy dióval enni (vagy kinek milyen töltelék ízlik), a rakott palacsinta még jobb. És még ezt is lehet fokozni! Hogyan? Egy különleges öntettel! El nem tudom mondani, mit dob az ízhatáson az öntet! Amikor megláttam a receptet TROLLANYUNÁL, azonnal tudtam, hogy itt bizony azonnali kipróbálás fog következni! Hogy mi volt az öntetben, ami miatt azonnal serpenyő után kiáltottam? Ne rohanjunk annyira..

Kezdjük az alapoknál. Mi az alap? Egy jó palacsinta recept. Honnan? Én kizárólag a Horváth Ilona szakácskönyvből vagyok hajlandó palacsintatésztát készíteni, nekem ez vált be eddig a legjobban.

Hozzávalók (kb. 15 db nagyobb palacsintára való adag)

- 2 tojás

- 30 dkg liszt

- 6 dl tej

- 2 dl szódavíz (én bubis ásványvizet szoktam használni)

- 2 késhegynyi só

- 2 késhegynyi cukor

Elkészítés

A tojásokat a cukorral, a sóval, a tej felével és a liszttel mély tálban jól elkeverjük, hozzáadjuk a többi folyadékot, és habverővel jól eldolgozzuk, hogy ne legyen csomós. Ezután legalább egy órát pihentetjük a tésztát. 

Ha letelt az egy óra, egy palacsintasütőt felteszünk a tűzhelyre, kicsit felmelegítjük, majd kiolajozzuk a sütőt, egy merőkanálnyi tésztát beleöntünk a közepébe, ügyesen addig fordítgatjuk a sütőt, amíg mindenhol lesz tésztánk. Ezután várakozó álláspontra helyezkedünk, megvárjuk, amíg a tészta elválik a sütőtől, majd vagy célszerszámmal (ami éppen kézre esik) megfordítjuk, de én dobálni szoktam (egészen jó az arányom, 10-ből 8 sikerülni szokott, a maradékot pedig szépen iktatom - elhelyezem a kukában), csak, hogy legyen unalmas a sütés. Még egy-két percig sütjük a palacsinta másik oldalát is, majd kiborítjuk egy tányérra.

Az alapokon túl vagyunk, palacsintánk már van, lépjünk a következő grádicsra. Fogjunk kis kezünkbe egy üveg nutellát, abba tegyünk egy kiskanalat. A másik kis kezünk ügyébe készítsünk egy villám diós tölteléket: diót kikeverünk egy kis barna cukorral és forró tejjel. Palacsintát kerítünk, elkenünk rajta tekintélyes mennyiségű nutellát (ha már lúd, legyen kövér!), erre ráhelyezünk egy másik palacsintát, amit diós töltelékkel töltünk meg. Ezt a roppant bonyolult műveletet végezzük addig, amíg a palacsinták tartanak. Ez lesz a végeredmény:

Már itt is alig élünk, de kitartás, még mindig lehet fokozni!

Akkor jöhet az öntet? Hogy milyen?

Az öntet hozzávalói:

- 2,5 dl tejszín

- 4 dkg cukor (ízlés szerint)

- 4 ek Bailey's krémlikőr (eszetekbe jutott volna, nekem biztos nem, zseniális!)

- 1 tk étkezési keményítő

Elkészítés

A tejszínt, a cukrot és a likőrt egy edénybe öntjük, és felforraljuk, majd habverővel simára keverjük a keményítővel és még pár percig forraljuk, amíg besűrűsödik. Ugye, hogy mennyire egyszerű és nagyszerű?

Már csak annyi a dolgunk, hogy a palacsintából szeletet vágunk, ráöntünk egy jelentős mennyiségű öntetet, és irigyeljük magunkat.

Ezt muszáj kipróbálni, ez egy igazán édes bűn!

Jó étvágyat!

A répa rakva, jó!

Nem semmi, ahogy kinéz, ugye? És az íze, na, az tényleg nem mindennapi!

Részt veszek egy játékban EDINÉL, ahol a finn konyhát kaptam feladatul. Már felkerült a blogra egy desszert, de a kutakodás közben annyira beleszerettem ebbe az receptbe, hogy muszáj volt kipróbálnom. Nagyon jó döntés volt, mert valami egészen különleges ízvilághoz volt szerencsém: az édes, a sós, a kesernyés ízt egyszerre lehet érezni benne, egyik sem domináns. Valami ilyesmi lehet a finn lélek is: hűvös, hideg felszín, mélyben lappangó meleg tűz..

Ez az étel a finnek egyik hagyományos karácsonyi étele.

Finn karácsonyi rakott répa

Hozzávalók:
- 4 dl víz
- 1,5 dl rizs
- 5 dl tej
- 60 dkg sárgarépa
- 2 tojás
- 1 tk só
- fehérbors
- szerecsendió
Elkészítés

Felforraljuk a vizet egy lábosban. Beletesszük a rizst, addig főzzük, amíg felszívja a vizet. Majd hozzáadjuk a tejet, és megfőzzük a rizst (ez nem csak tejberizsnek néz ki, ez az is!). Közben megtisztítjuk a répákat, annyi vízzel, amennyi elfedi, feltesszük főni, ha megfőtt, botmixerrel pürésítjük. 

A megfőtt rizshez hozzáadjuk a répapürét, a tojásokat és a fűszereket. Alaposan összekeverjük, és egy vajjal kikent jénaiba töltjük, és 180 fokra előmelegített sütőben kb. 40 percig sütjük.

Vigyázat, ízorgia!

A recept INNEN.
Jó étvágyat!

Előkarácsony

Ismeritek a Váncza süteményes könyvet? Azt a kis pirost arany betűkkel, ami tele van ínycsiklandozó receptekkel. Móni azt vette a fejébe, hogy ő bizony 365 nap alatt végigsüti a könyvben található 418 sütit. Kíváncsian követem a projektet, nagyon sok finomság készül nála. Lennék most nála családtag, az biztos!

A héten egy olyan süti került sorra, amibe én első látásra beleszerettem: a karácsony hangulatát árasztó mézeskenyér. Nem gondolkodtam sokat, az első alkalmas pillanatban nekiálltam a sütinek. Olyan illatok terjedtek a konyhában, amíg sült....Te jó ég, már nincs is olyan sok hátra karácsonyig, még senkinek nem vettem semmit, és még ötletem sincs..

Méheskenyér

Hozzávalók:
- 2 tojás
- 2 tojássárgája
- 20 dkg langyos méz (kis mérő a mérlegre, abba mézet kimér)
- 1 cs vaníliás cukor (eredetileg fél csomag, de én nem apróztam)
- 5 dkg dió
- 5 dkg mogyoró
- 5 dkg mazsola (én kihagytam, mert nem szeretem)
- kevés birsalmasajt (kihagytam)
- 1 ek kakaó
- 20 dkg liszt
- 1 cs sütőpor
Elkészítés

Az egész tojásokat és a tojássárgákat habosra keverjük  a langyos mézzel és a vaníliás cukorral. A diót és a mogyorót felvagdaljuk, hozzáadjuk a tojásos keverékhez. A lisztet, a kakaót és a sütőport összekeverjük, ezt is belekeverjük a masszába.

Vajazott, lisztezett formába öntjük, 180 fokra előmelegített sütőben kb. 25 percig sütjük (tűpróba!).

Könnyen elkészíthető, finom sütemény, indulhat a hangolás a karácsonyra!

Jó étvágyat!

Együnk finnül!

Jelentkeztem egy játékra, amit EDI hirdetett meg. A játék lényege, hogy a másik játékostárs által meghatározott nemzet konyhájából kell elkészíteni egy ételt. Én Finnországot kaptam feladatul. Mivel gyakorlatilag semmit nem tudtam az ottani gasztronómiáról, ezért kíváncsian vetettem bele magam a kutatásba. A  finn konyha sokrétű és izgalmas. Ötvözi a keleti és a nyugati elemeket, a helyi hagyományok mellett a kontinens ízlésvilága is hatással volt a helyi ételekre. A pirogok készítésének fortélyait például az oroszoktól tanulták.

Tengerparti ország lévén népszerűek a tenger gyümölcsei, a különféle halak, mint például a híres füstölt balti hering. Sokféle ízesített sonkát fogyasztanak, és kenyérféléből is nagy a választék. 

Vannak helyi kattanásaik: például egyes húsételeket mézzel és lekvárral fogyasztanak.

Finnországban minden ünnepnek megvan a hagyományos étele. Például február ötödike a nemzeti himnusz költőjének, Runebergnek az ünnepe, ezen a napon az ő kedvenc süteményét fogyasztják. Húshagyó kedd hagyományos étele a sárgaborsó leves és a farsangi puffancs.

Ezt a desszertet gyakran készítik Finnországban húsvétra. A finneknél a sárga és a zöld a hagyományos húsvéti szín, ezért ehhez az édességhez sárga színű gyümölcsöket használnak.

Finn túródesszert

Hozzávalók
-  4 dl tejszín
- 50 dkg ananász (természetesen lehet bármely más sárga színű gyümölcs: őszibarack, narancs, stb), én konzervet használtam
- 50 dkg túró
- 4 ek tojáslikőr (helyettesíthető 2 ek citromlével)
- 10 dkg porcukor
- 2 tk vaníliakivonat (vagy 4 tk vaníliás cukor)
Elkészítés:
Irtó bonyolult.

A konzerv ananászt leszűrjük, kockákra vágjuk.
A tejszínhabból és a porcukorból kemény habot verünk. A túrót összekeverjük a vaníliakivonattal és a tojáslikőrrel, majd hozzákeverjük a habot.
Tálkákba vagy poharakba rétegezzük a túrót és az ananászt.

A recept INNEN
Nauti sapuskastasi! (Jó étvágyat finnül)

Ui: természetesen nem elégszem meg egyetlen étellel, a hétvégén még tovább tesztelem a finn konyhát..

Görög omlett

Omlettról szólj ma nékem Múzsa,
Göröghon lelke szülessen benned újra

Ugye, hogy milyen magával ragadó az életöröm, ami Anthony Quinnből árad?  Sugározza az erőt, amitől napfényes kedvünk lesz még ilyen nem túl szép őszi időben is, nem? Hát igen, így kéne: kevesebbet parázni, idegeskedni, megtanulni élvezni az életet...A mediterrán országokban élők tudnak valamit, amit mi nem: megélni a pillanatot, lerakni a gondot, túllépni a mindennapok nyűgén. 

Én személy szerint még soha nem voltam Görögországban, de az antik kultúra bolondjaként csak idő kérdése, hogy mikor jutok el oda. Gasztrokulturális síkon viszont már kalandoztam időnként a mítoszok földjén. A görög ételekre a gyorsaság, könnyedség, egyszerűség a jellemző, harsány színek, harsogó ízek, ősi  földek nyugalma és hősi lelkület heve izzik bennük.

Feledjük a mai kissé borús időt, varázsoljunk egy kis görög hangulatot otthonunkba:

Görög omlett

Hozzávalók:
- 10 tojás
- maréknyi petrezselyem felaprítva
- 2 ek olívaolaj
- 1 nagy fej lila hagyma cikkekre vágva
- 3 paradicsom darabokra vágva
- maréknyi kimagozott fekete olajbogyó
- 10 dkg feta sajt
Elkészítés:

Előmelegítjük a sütőt. Felverjük a tojásokat egy tálban a petrezselyemmel együtt. Nagy serpenyőben felforrósítjuk az olajat, beletesszük a hagymacikkeket. 4 percig nagy lángon sütjük, amíg a széle barnulni nem kezd. Adjuk hozzá a paradicsomot, az olajbogyót és süssük további 2 percig. Vegyük kisebbre a lángot és öntsük a serpenyőbe a felvert tojást. Süssük kb. 2  percig, amíg elkezd szilárdulni, majd morzsoljuk rá a feta sajtot.

Akinek olyan serpenyője van, amit be lehet tenni a sütőbe, annak hajrá, akinek nincs (mint nekem), az tegye át a cuccot egy tepsibe, és úgy tolja be sütőbe 5-6 percre, ezalatt a tojáslepény aranysárgára sül és kissé megemelkedik. 

És ennyi, kész a finom reggeli/ebéd/vacsora!

A recept az augusztusi GoodFood Magazinból.
Kali orexi! (jó étvágyat stílszerűen görögül)

A falatozáshoz egy kis ráadás:

Ez zsír!

Én már ahhoz a generációhoz tartozom, aki vajjal süt-főz. A nagymamám még zsírral kente ki a tepsit, zsírral készítette a pogikat, fincsi sütiket. Teljesen más volt az ízük, mint amiket én készítek. Sajnos már nem tanulhattam meg tőle a sütési praktikákat, ezért mindig örülök olyan receptnek, amelyben zsírt kell használni.

Na igen, nem egészséges, de kit érdekel, ha finom? Néha nyugodtan lehet bűnözni, előcsalogatni gyermekkorunk ízeit, nem igaz? Na persze, jó kifogás sose rossz..

Amikor megláttam EZT a receptet, azonnal a mamám jutott eszembe róla, és tudtam, hogy el kell készítenem! Mivel nem vagyok hezitálós típus, a gondolatot tett követte, és egy nagyon fincsi szőlős kenyér készült. Mindenkinek ajánlom!

Szőlős kenyér

Hozzávalók:
- 12,5 dkg zsír (lehet vaj is)
- 10 dkg cukor
- 3 db tojás
- 1 dl tej
- 1 csipet só
- 25 dkg liszt
- 1/2 csomag sütőpor
- 1 citrom reszelt héja
- 10 dkg szőlő (itt emelném ki, hogy én alapjáraton nem eszem meg a szőlőt, de ezt most nem tudtam kihagyni!)
- 1/2 tk fahéj
Elkészítés

Rém bonyolult. A szőlő kivételével mindent összekeverünk egy tálban és simára keverjük (érdemes kézzel, mert azért a zsírnak teljesen más a fogása, mint a vajnak!). Aztán belefogatjuk a szőlőszemeket.

Kizsírozunk (persze ki is vajazhatjuk) egy kenyérsütő formát, beleöntjük a tésztát, majd 180 fokra előmelegített sütőben 25-30 perc alatt megsütjük.

Ennyi. Tessék venni és enni!

Jó étvágyat!

- 

Ínyenc guba

Vajon mi lehet ez a halom akármi? Nem, elsőre én sem jönnék rá. Másodjára sem..

Bármilyen hihetetlen, ez az alaktalan, formátlan izé egy nagyon finom guba.

Ja, hogy nem úgy néz ki? Nem csak mákos guba van a világon! Ki lehet próbálni más ízekkel is a már ezerszer elkészített gubát, és ezáltal új dimenziókba lehet helyezni!

Mivel szombaton teljesen kiütöttem magam a tortadíszítéses kurzuson, ezért értelemszerűen vasárnap nem álltam neki egy slow-food menünek. Valami gyorsat, egyszerűt, de mégis valami új ízt kerestem. És aki keres, az talál: belefutottam EBBE a receptbe, szerelem volt első látásra, ezzel a vasárnapi ebéd kérdése eldőlt.

Próbáljátok ki ti is, nagyon finom!

Túrós guba rumos szilvaszósszal

Hozzávalók:
- 6 szikkadt kifli
- 8 dl tej
- 50 dkg túró
- 4 tojás
- 4 ek cukor
- 2 ek porcukor
- 2 csomag vaníliás cukor
Szilvaszószhoz:
- 50 dkg szilva
- 4 ek barnacukor
- fahéj
- rum
Elkészítés

A tejhez hozzáadjuk a kristály- és vaníliás cukrot, felmelegítjük. 

A tojásokat szétválasztjuk, a fehérjéből a porcukorral kemény habot verünk. A tojássárgákat belekeverjük a meleg tejbe.

Kiflikarikázás következik, majd tejöntés: a kifliket leöntjük a tejjel, megvárjuk, amíg magába szívja a folyadékot. Ha megvan, fogjuk a túrót (aki szereti a mazsolát, azt is tegyen bele), hozzákeverjük a kiflihez, majd a habot is óvatosan beleforgatjuk. A túrós keveréket vajjal kikent jénai tálba halmozzuk, és 180 fokra előmelegített sütőben 10 percet sütjük.

Elkészítjük a szilvaszószt: a szilvákat megmossuk, kimagozzuk, negyedeljük, kevés vizet öntjük rá, beletesszük a cukrot és a fahéjat, és feltesszük és mártás sűrűségűre főzzük (pár perc alatt megvan). Ha készen van, ízlés szerinti rummal meglocsoljuk.

Ennyi, készen is vagyunk, tálalhatjuk a finom ebédet: tányérra szedünk a megsült gubából, majd a rumos szilvaszószt köré halmozzuk. Vigyázat, függőséget okoz!

Jó étvágyat!