Egyszerűen nagyszerű!
avagy a tejbegríz dicsérete

Jól néz ki a mai reggelim? Szerintem is!

A reggelizési szokásaim nagyon uncsik: hétköznap barna kenyér felvágottal, paprikával, paradicsommal és teával. Csütörtök du sütök egy péksütit, azzal elvagyok hétvégén.

Reggel elég nehezen mászok ki az ágyból (egy teljes emeletet kell lejönnöm, kész rémálom! - ennél már csak az rosszabb, mikor torna után - atyám legnagyobb derültségére-felkúszom az emeletre..), vagyis 5 percnél többet nem áldozok arra az életemből, hogy összeálljon a reggeli.

Ez a hét azonban kivételes hét: az M7-esnek és a magassarkú szandálnak köszönhetően minimálfunkción tudja csak szegény két lábam ellátni feladatait: borzalmasan fájnak az izmaim (egy életre megtanultam, hogy cserecipő nélkül városon kívül nem vezetek!), vagyis torna storno, vagyis az estéim szabadok (szabadon felpolcohatom bárhová a lábam..). Tegnap azért megpróbáltam eleget tenni gazdai kötelességemnek és elmentem a kutyussal sétálni. Nekem óráknak tűnt (ma ki is marad, a legkisebb - ő a kutyus-, így járt, cserébe dupla dögönyözést kap), de közben kitaláltam, hogy kínjaimat azzal fogom enyhíteni, hogy tejbegrízt készítek reggelire - és azért kell este elkészíteni, hogy reggel ne menjen vele az idő (vacsizni nem szoktam, csak egy gyümijoghurtot- áldott életmódváltás!). A gondolatot tett követte (persze felvetődhet a kérdés, hogy miért kevergek a konyhában, ha úgyis fáj a lábam? Egyszerű: nem tudok sokáig a hátsó felemen maradni, megőrülök a folyamatos fekvéstől. - csak a poén kedvéért mondom el: természetesen magas sarkú cipőben megyek dolgozni - 160 cm magas vagyok és hiúság, Zsuzsi a neved!)

Mielőtt megosztom a szerintem mindenki által ismert receptet, egy kis tejbegrizológia Baráth módra:

Mindig is szerettem a tejbegrízt, elég gyakran készült nálunk. A papám úgy készítette, hogy hatalmas csomók voltak benne, (fogalmam sincs, hogyan csinálta, de nagyon jól nézett ki és finom volt). Amikor én először próbálkoztam vele, azt gondoltam sima ügy: tejet felforral, grízt és cukrot belerak. Na, persze, ahogy Zsuzsika elképzelte: egy betonkemény masszát kaptam. Miután kidühöngtem magam, XXI. századi módszerhez folyamodtam: rávetettem magam a netre, és elkezdtem receptet keresni. Az első recept nem volt jó, a második, a harmadik sem volt az igazi.. Aztán rátaláltam a nekem tökéletesre (www.desszert.eu).

Azt még el kell mondanom, hogy nálunk a tejbegríz kizárólag kakaóval fogyasztható, a fahéj és főleg a lekvár szóba sem jöhet! (ha még nem mondtam volna: nálunk mindenki akut csokoholizmusban szenved).

Akkor lássuk a "tökéletes" tejbegríz receptet

Tejbegríz

Hozzávalók (4 főre elvileg, de ez nálunk 2 főre elég)

- 1 l tej

- 1 csipet só

- 13 dkg búzadara

- 8 dkg kristálycukor

- 2 teáskanál vaníliaeszencia

Elkészítés:

Rém bonyolult: a tejet felforraljuk. A cukrot és a búzadarát összekeverjük. Ha felforrt a tej, utána takarékra tesszük a lángot, és folyamatos keverés mellett hozzáadjuk a cukros-búzadarás keveréket, valamint a vaníliaeszenciát. Addig keverjük a cuccot, amíg be nem sűrűsödik.

Íme:

 

Kihűtjük, ellenőrizzük a minőséget (nehogy már rosszul kezdődjön másnap a reggel, fő a megelőzés!), aztán éjszakára hűtőbe tesz. Másnap reggel kicsit benyomjuk a mikróba, és jól megkvikkeljük:

Jó étvágyat!

Ui: természetesen ma délután sem tudok nyugodtan ülni a hátsó felemen, most éppen kalácsot sütök..