Annak idején az érettségi táján szoktam rá a kávéra, majd még két főiskolát és egy egyetemet húztam le kávégőzben (ebből egy főiskola és egy egyetem munka mellett, volt, hogy időnként egy-nap kimaradt alvás-ügyben). Na persze, egyszer-kétszer volt olyan, hogy túlpörögtem, némi koffein-mérgezés tüneteit mutattam (na ja, napi 6-8-10 csésze kávé tényleg kicsit sok). Doki bácsi folyamatosan mondta, hogy le kellene szokni a kávéról, mert árt az egészségemnek, a vérnyomásomnak, mindenemnek. Jó,jó,jó..
Aztán vége lett az egyetemnek, lement az utolsó vizsga, örülés (atyám közölte, hogy belever a betonba, ha kitalálom, hogy még egy diplomát akarok, ő több vizsgaidőszakot nem csinál végig velem..). Lett végre egy kis időm magamra (azért még egy nyelvvizsga vissza volt, azzal elvoltam még egy darabig..).
Az első dolgom volt, hogy megvalósítottam egy régi tervemet: birtokba vettem a konyhát (na erről sokat fogok még mesélni..)
Ahogy merültem elfelé Kulináriában, egyre jobban eljutott a pici agyamig, hogy eddig nagyon erősen mérgeztem szegény szervezetemet, nem kellene gajra vágni magam teljesen - még előttem az élet!-, ideje kímélő üzemmódra váltani.
Mivel nem vagyok az a típus, aki sokáig húzza az időt, ha eldöntött valamit, ezért rám jellemző módon rövidre zártam a kávé-ügyet. Egy reggel úgy ébredtem, hogy mától nincs több kávé. És nincs is. És nem is lesz. Azért ez nem volt ennyire szép és sima ügy, az első 1-2 hónapban folyamatosan a frászt hoztam a kollégáimra, annyira liftezett a vérnyomásom, hisztiztem, kibírhatatlan voltam, stb. De ez az időszak gyorsan elmúlt, és egyáltalán nem hiányzik a kávé mint olyan.
A kávé mint olyan nem, de az íze az igen!
Ezért elég gyakran van nálunk kávés süti, kávés nasi.
Tegnap éppen kakaós csigát sütöttem (még keresem a tökéletes csiga-receptet, és mivel most sem találtam meg, ezért nem lesz fent a blogon a recept), amikor hirtelen megszállt az ihlet: nekem valami kakaós-kávés izé kell! Mivel a hétvégi sütit is kerestem közben (nutellás habtorta, már benn hűsöl a hűtőben), mit találok a Stahl-könyben (igen, Stahl! Nem fogom leszólni, én az ő könyveiből tanultam sütni-főzni, minden nagy családi ünnepre az ő receptjei alapján készült sütit kell sütnöm, különben balhézik a család) keresgélés közben: capuccino-hab! Nekem ő kell! Most! Meg is lett. Gyorsan és egyszerűen. Ilyen gyorsan és egyszerűen fogyott is el..
Hozzávalók:
- 1 1/2 evőkanál neszkávé
- 1/2 dl forró víz
- 4 tojássárgája
- 3 evőkanál cukor
- 2 evőkanál rum
- 3 dl hideg tejszín
- 1 1/2 evőkanál porcukor
- a tetejére cukrozatlan kakaópor és őrölt fahéj
Elkészítés:
Az instant kávét feloldjuk a forró vízben. Amíg hűl, kézi habverővel összekeverjük egy fémtálban a tojássárgákat a cukorral meg a rummal, aztán hozzáöntjük a kávét. Gyöngyöző, gőzölgő víz fölött addig keverjük kézi habverővel az egészet, amíg sűrű és habos nem lesz, 7-8 perc alatt, majd levesszük és kihűtjük. (az eredeti recept azt írja, hogy kevergessük, így gyorsabban hűl. Kevergeti a halál, ki tud hűlni magától is, nem időre sprintelünk!)
A hideg tejszínre szórjuk a porcukrot, és robotgéppel habot verünk belőle. A kemény hab 2/3-át fakanállal a kihűlt, kávés krémhez forgatjuk, és az egészet szétosztjuk 4 pohárba (tálkába, kinek mi tetszik). Egy éjszakára mehet a hűtőbe. Ha szeretnénk fokozni az élvezeteket (miért ne szeretnénk?) mehet a tetejére kakaópor és őrölt fahéj.
Jó nasizást!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése