Nem tudom máshol hogy van, Baráthéknál a palacsinta külön műfaj. Az egész család kivétel nélkül odavan érte, atyánk pedig messze veri a mezőnyt ebben az ügyben.
A nyári családi összeröffenéseken kihagyhatatlan második fogás a palacsinta. És a balhé is kihagyhatatlan. A legfőbb probléma: hogyan készítsük a palacsintát? Sokáig nem jött össze. Egy kedvenc családi történet: a család apraja-nagyja (a legkisebb is idén 30) kint ül a teraszon, békésen beszél a semmiről, aztán egyszer csak óriási káromkodás hallatszik a konyhából (kedvenc húgom időnként nagyon finom és nőies tud lenni), majd szapora léptek zaja hallik és egy massza hullik a szemetesbe nagy zajjal. Néhány percen belül ez többször megismétlődik, majd utolsó alkalommal a masszával együtt a palacsintasütő is a szemetesben landol.
Mindig a palacsintasütő volt a hibás: többet is vettünk (na jó, egyszer tojássütő lett belőle), de mindig mellényúltunk..Aztán Zsuzsika megunta és segítségül hívta Horváth Ilonát: a könyvből kikeverte a tökéletes palacsintatésztát, és láss csodát! a palacsintasütő működött. Mondanom sem kell, évekig csak saccperkábé lett összedobva a palacsintatészta, naná, hogy nem sikerült. Nem mondom, hogy azóta csend és béke van palacsinta-fronton, de legalább azóta nem kellett több palacsintasütőt venni.
A palacsinta sütésével kapcsolatosan én a következő módszert alkalmazom: olajjal kiken, egy merőkanállal tésztát beleönt (elvileg középről kellene, de ahogy sikerül), körbeteker, majd türelmesen (na jó, néha türelmetlenül) vár, míg magától elválik a tészta, majd levegőbe feldob és megfordít (nem mindig jön össze, ezért vészhelyzetre kézközelben egy nagyobb kanál, amivel helyrepofozom a félreesett palacsintát - és igen, volt már olyan, hogy leesett a földre! és nem dőlt össze a világ! Laza csuklóval a kukába küldtem és nem lettem miatta depressziós - senki sem tökéletes, így jártam, ennyi).
Van egy furcsaság, ami feltűnt nekem: ha nincs kedvem palacsintát sütni, akkor nem sikerül, ugyanúgy csinálom, mint mindig és egyszerűen nem megy. Ilyenkor a harmadik-negyedik után feladom, mert ami nem megy, azt nem kell erőltetni.
A palacsinta töltelékével kapcsolatosan elég konzervatív a család: túró, kakaó, dió, esetleg nutella. Ennyi.
Az alternatív javaslataim mindig süket fülekre találtak.
Most nincs családi összejövetel, ezért kipróbáltam az alábbi palacsinta-variációt (remélem, nem szárad rám):
Palacsintakocka
Hozzávalók:
Palacsintához:
- 4 tojássárgája
- 44 dkg liszt
- 10 dkg cukor
- 1 csipet só
- 2 dl tej
- 8 dl víz
- vaj a serpenyő kikenéséhez
Töltelékhez:
- 2 csomag vaníliás pudingpor
- 1 l tej
- 10 dkg cukor
- 1 üveg pikáns lekvár (meggy, málna, ribizli)
- 4 tojásfehérje
Elkészítés:
Robotgéppel összekeverjük a palacsintatésztát: habosra keverjük a tojások sárgáját a sóval és a cukorral, és több adagban, váltakozva belekeverjük a lisztet, a tejet és a vizet, kidolgozzuk, hogy ne legyen csomós.
Kevés vajjal kikent serpenyőben kisütjük a palacsintákat.
Megfőzzük a pudingot a tejből, cukorból és a porból (nem kell túlbonyolítani: a pudingport kevés hideg tejjel felöntjük, csomómentesre keverjük, a tejet felforraljuk a cukorral, beleöntjük a tejjel elkevert pudingport és felfőzzük).
Kivajazunk egy közepes tepsit. Az alját kibéleljük palacsintával (vágjuk négyfelé őket, így bele lehet tenni a szögletes formába). Megkenjük lekvárral. Újabb palacsintasor, majd puding. Palacsinta, lekvár, palacsinta, puding, amíg az anyag tart. A tetejére palacsinta kerüljön. A tojásfehérjéből kemény habot verünk, ráborítjuk a palacsintatorony tetejére, kedvünk szerint formázgatunk rajta, majd 130 fokos sütőben addig sütjük, amíg a hab a tetején szépen megbarnul.
Jó étvágyat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése